Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

316 629. országos ülés 1916 február 18-án, pénteken. vár majd rájuk, ha ő bevonul. Kérem a minister urat, intézkedjék, hogy ezen ügyek még a hét folyamán elintézést nyerjenek. Még egy más kérésem is van. Eddig azok a szegény katonák 8 napi szabadságolást kérhettek mezőgazdaságuk rendbehozatalára a rapportokon. Ezt nagyon kevésnek tartom. A főszolgabíró tudja, hogy annak a gazdaságnak szüksége van-e a gazda hazajövetelére két vagy három hétre ; elég, ha ő véleményezi. Felesleges, hogy a főispánhoz is tovább menjen a dolog, egész a hadtestparancsnokságig. Kapjon az a katona a rajjporton 15napi szabadságot, ami alatt rendbehozhatja gazdaságát. Ezzel sok bajnak eleje vétetnék. A szolgabiró és az elöljáróság véleményezze és ne a főispán, aki nem ismeri az illető község viszonyait. Rátérek most a horribilis drágaság okaira. Ha az ember kimegy a falvakba, látja, hogy ott mindenféle termés rekvirálva és makszimálva van, de az ár, és pedig elsősorban maga a hadvezetőség részéről, nem tartatik be. Szemtanuja voltam, hogy nálunk deczember havában a piaezon a kövér disznónak élősúlyban 3 korona 70 fillér volt a kilója. Egyszer megjelenik ott Görz vidékéről egy állatorvos hadnagy, kimén a szomszéd birtokra s ott megvesz 150 drb. disznót 1 korona 70 fillérjével; holott, ha bemegy a községházához és kidoboltatja, hogy ad még 30 fillért, akkor 4 koronáért többet kapott vohia benn a városban, mint ott a tanyán. Mi lett a következmény % Az, hogy két hétig oda senki nem mehetett disznóért, mert 5 korona 70 filléren alul nem adta senki. Ugyanígy voltunk őszszel a krumplival. A makszimált ár 9 korona volt. Egy kereskedő összeszedte s direkt' le Szerajevóba szállítva, 16 koronájával fizette meg. Hát a hadsereg nem tudta volna megkérdezni, hogy hol van krumpli eladó % Kell ahhoz egy közvetítő kereskedő % így drágítja meg a hadsereg az árakat s akkor előveszik a kisgazdát, hogy ő az -árdrágító. Nem jobb lett volna, ha az a szerajevói szállítás megtörténik 10 koronájával s a kisgazda kapta volna az 1 korona többletet, holott így a közvetítő 7 korona nyereséget vágott zsebre ! Mikor ezt látom, hogy makszimálják az árakat a környéken a főszolgabírók, egyik drágábban, a másik lejebb szállítja, hát ez sem jó, t. ház, mert ennek következménye az, hogy vándorol az élelmiozikk. A kereskedő összeszedi ott, ahol alacsonyabb az ára és elviszi máshova, ahol nagyobb az ára. így elvonják a piacztól az élelmiszert és elviszik másfelé. Ha, mondjuk, Kiskőrösön 2 koronával makszimálták az élő baromfi súlyát, Kunszentmiklóson pedig 3 koronával, akkor a kunszentmiklósi asszony eljön a kiskőrösi piaczra és ott titokban többet kinál a csirkéért. Az a hiba, hogy nem egyöntetűen makszimálnak. Vagy ne makszimáljanak, hagyják a szabad kereskedelemre ezt a dolgot, vagy pedig ha már makszimálnak, csinálják azt egyöntetűen és mondják ki, hogy minden község zár alatt van, onnan nem szabad semmit sem kivinni. Létesítsenek a Korpaközpont, vagy a Haditermény-Részvénytársaság mintájára egy központot, ahol minden község bejelenti az ő feleslegét, a másik város viszont bejelenti a szükségletét. Akkor a központból kimegy egy hivatalnok, aki közzéteszi, hogy most egy vaggon tojásra, vagy csirkére van szükség : nyugodtak lehetünk, hogy akkor mindenki meg fogja kajmi azt a terményt, amire szüksége van. (Helyeslés balfelől.) Egy másik dologra is fel akarom hívni a minister ur figyelmét. Nálunk szokásban volt, hogy a honvédségtől lávettek tartásra lovakat. A gazdák többnyire ugy rendezkedtek be, hogy ha volt is nekik két lovuk, azt a honvédségtől vették ki. Most azután kiütött a háború, elvitték a honvéd lovakat, de ugyanakkor nem gondoltak azzal, hogy mi történik a gazdával. A ló esetleg már novemberben az ő tulajdonába ment volna át, ugy is rendezkedett be és most egyszerűen elvitték a lovat, nem kérdeztek tőle semmit, se kárpótlást nem adtak neki, se más lovat. Ezzel teljesen tönkretették az ilyen kisgazdát. Legalább azt tették volna, hogy a sok sebesült ló közül adtak volna neki olyant, amelyik már valamennyire feljavult. Ezeket a lovakat azonban olyan protekcziós alakok hordták el: jegyzők, főkortesek, akiknek sohasem volt lovuk. Engedelmet kérek, ez nem eljárás. (Ugy van ! a baloldalon.) Megtörtént az is, hogy a kisgazda lova vemhes volt. Hiába mondta a kisgazda, mikor a lovat elővezette, hogy hiszen ez vemhes. Az egyik kapun bevezette az ő vemhes lovát, a másik kapun kivezette a jó koma, hogy majd ő tartja 6 hónapig, hogy a csikó az övé legyen. Hát nem maradhatott volna az a ló a kisgazdánál % Mennyivel gondozta jobban a jó koma, mint gondozta volna az a kisgazda, aki jóformán ugy tartja a lovát, mint a saját gyerekét ? Az ilyen apró-cseprő dolgok keserítik el a kisgazdát, hogy ő azután a kaputos osztályban ellenségét látja. Azt gondolja, hogy a főszolgabíró csak azért tesz így, hogy valakinek kedvezzen vele. Pedig az a főszolgabíró nem hibás ebben, sokkal magasabb urak csinálják ezeket a dolgokat, de az ódium mégis a főbírót éri. Itt van előttünk ez a jelentés. Az egész nem más, mint papiros és ennek a papirosnak hasznát más nem látta, mint a nyomdász és a papírkereskedő. Ha a kormány a jelentésnek minden egyes lapjára egy darab kenyeret és egy darabka húst tett volna bele, akkor sokkal többet enyhített volna az éhségen, mint ezzel a sok rendelettel. Az a jó tollú ur a ministeriurnban, aki olyan szép jelentéseket tud csinálni, aki kifogástalan magyarsággal és simasággal csinálja meg a rendeleteket, valószínűleg sohasem volt küim a faluban. Ha künn járt volna, akkor bizonyára nem lenne ilyen halmaza a rendeleteknek. Egyszerűbb lett volna behívni minden járás főszolgabiráját a megyeházhoz ; mindegyik elmondotta volna ott, hogy mit tapasztalt, mit látott a járásában, elmondotta volna, mivel lehetne segíteni; a főispánok azután