Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

312 629. országos ülés 1916 február 18-án, pénteken. akkor még rosszabb lesz a helyzet. Elvégre senki sem tudná bebizonyítani, hogy a gép akkor is dolgozhatik, hogyha a gőz fejtéséhez, vagy más erő kifejtéséhez szükséges anyagot nem kapja meg. Ép ugy vagyunk a munkással. Ha elvonjuk a testi táplálékhoz szükséges adagot, akkor az erő cserben hagyja, és akkor az az illető elgyengül és az országot is cserben hagyja a termelés reménye. Ami a drágaság kérdését illeti, látjuk a házban és az élet nagy táborában, az országban mindenütt a mezőgazdát állítják oda bűnbaknak, hogy mi okozzuk a drágaságot. Leszek bátor bebizonyítani, hogy ez nem felel meg az igazságnak. Azt hiszem, a termésbecslők, akik a földmivelési kormány rendelkezése alatt állanak, túllőttek a czélon, nagyobbra becsülték a termést, mint amilyen annak eredménye volt. Ez volt egyik főoka, hogy ebben bízva, túlságos sok gabonakészletet eresztettünk más országokba és oda értünk, hogy országunknak szükségletét, ha ki is elégítjük, de csak oly csekély mértékben, hogy épen a megélhetés van biztosítva, de az erő fejlesztése nincs. Hogy az 1914-iki és 1915-iki termés mekkora hiányokat mutatott fel, arra leszek bátor rámutatni. 1914-ben a búza hozott magyar holdanként átlagosan 7 métermázsát, 1915-ben pedig a rossz időjárás következtében és más elemi csapások következtében ez 4 métermázsára redukálódott. És azt mondják, hogy a gazda busás jövedelmet vágott zsebre, mert 36 koronában van megállapítva egy métermázsa ára. Hogy ez mennyire hibás, leszek bátor illusztrálni. 1914-ben, amikor 7 métermázsás hozam volt, 22 korona volt a búza ára, nem is számítva a háborús vi- ' szonyok által előállott magasabb árakat, ez kitesz 154 koronát holdanként. És ma az 1915-iki termésnél, amikor 4 métermázsára redukálódott ez a terméseredmény, akkor arra a következményre jutunk, hogy 4 métermázsa búzáért 36 koronával 144 koronát kapunk, tehát 10 koronával kevesebbet a normális időbeni árnál. Ugyanígy vagyunk a rozsterméssel is. 1914-ben rozstermésünk — nem is veszem a magas átlagot — 6 métermázsa volt magyar holdanként, míg 1915-ben 3 métermázsára redukálódott a terméseredmény. Nem tudom, hogy az egész országban-e, de amerre én jártam, mindenütt ezt tapasztaltam. Ebből a gazdára ismét csak hiány származik és nem jövedelem. 3 métermázsa termést 18 koronával számítva 114 korona, míg az 1915. évi 3 métermázsa termésért kapunk 30 koronával számítva 90 koronát, tehát még mindig mutatkozik holdanként 24 korona hiány. Ugyanígy vagyunk az árpával. Ha jól tudom, a sörgyárak sörkészletüket nem tudják előállítani az árpából, mert hiány van a termés eredménye folytán. Itt még magasabb összeg mutatkozik hiányként, a helyett a busás jövedelem helyett, amelyet állítólag zsebrevágnak a gazdák. Itt sem veszem a magas átlagot, csak 5 métermázsát holdankint, míg 1915-ben, tessék belenézni a statisztikába, az 150 kilóra redukálódott. Mikor 5 métermázsa árpát elad a gazda á 20 K, akkor kap 100 K-t, mikor pedig 150 kilót ad el, daczára a 29 K árnak, kap 43 K 50 fillért, tehát itt is mutatkozik 46 K 50 fillér hiány holdankint. Ugyancsak így van a zabnál, amely nem is annyira élelmiczikk, hanem a hadsereg szükségletére és állatnevelésre egy mezőgazdasági államban nélkülözhetetlen czikk. Itt is, sajnos, csalódtunk. A hadseregünk részére szükséges zabmennyiséget nem tudtuk előetermteni, hanem azt kukoriczával, sőt korpával is pótolták, hogy a hadsereg részére bevont állatokat fenn lehessen tartam és erőben fejleszteni. 1914-ben volt igazán örvendetes termésünk, 8 métermázsát adott a zab holdankint; 1915-ben ez 5 métermázsára redukálódott részben a rossz időjárás, részben elemi csapások miatt. 1914-ben volt a zab értéke 20 K kapott tehát a gazda 1 hold után 160 K-t, míg 1915-ben 28 K makszimáhs ár mellett 140 K-t, a hiány tehát 20 K. így vagyunk a tengeri készlettel is. A tengeri készletre vonatkozó becslések, amelyek beérkeztek a földmivelésügyi kormányhoz, keserű csalódást okoztak. A gazdasági tudósítók beküldték jelentéseiket június és Julius havában nem vetve számot azzal, hogy a gazdasági munkára szükséges egyének nagy része hadbavonult, sőt az abnormális időjárás is közbejátszott, mert hónapokon keresztül volt szárazság s ezt egyszerre felváltotta a nedvesség, ugy, hogy lehetetlen volt a gazdasági munkát az ország nagy részében folytatni. Jómagámnak is 55 hold maradt megkapálatlan, s mivel az időjárás kedvezőtlen volt, le kellett kaszálni nem pedig letörni a kukoriczát. Ez is bizonyítéka annak, hogy a drágaságnak különösen a kenyérmagvaknál nem annyba a gazda az oka, mint egyrészt a termés hozama, másrészt az, hogy a kormány, bár nem rosszhiszemüleg, hanem először szolidaritásból, másodszor bizva abban, hogy nekünk annyi készletünk lesz, mint volt a múltban, a gabonát nagyobb mennyiségben engedte kiszállítani mint lehetett volna. Az egyetlen eshetőséget, hogy a gazdának ne kelljen felszámolni, az állatárak nyújtották. De ezek sem boldogítottak mindenkit, különösen a kisebb gazdákat nem, kiknek lovait a hadsereg részére rekvirálták, mert ezeket a háború kezdeték nem a vásári forgalmi, áron adhatták el a gazdán,hanem megelőzőleg törvényben megállapít ott becs_ lési áron. így előállott az, hogy az igavonó állat nak elvonása után, helyette másnak beszerzésénél ráfizette az illető mezőgazda azt a különbözetet, amit a szarvasmarha magasabb ára folytán kapott. Nyilvánvaló az is, hogy a gazdának szükséges czikkek mennyire megdrágultak. Hogy csak egyre rámutassak, a vasnemüek árai 150%-kal emelkedtek. A ruházat merem mondani minden téren 300% különbözetet mutat. Rá akarok még mutatni a faárakra, mert azokat senki szóvá még nem tette, legalább akkor nem, amikor én jelen voltam. A mezőgazda eddig kapta