Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

629. országos ülés 1916 február 18-án, pénteken. 305 időre kérem a t. ház szives türelmét és figyelmét, hogy a gróf Apponyi t. képviselő ur által felhozottakra teljes tárgyilagossággal válaszoljak, mindenekelőtt legyen szabad nekem is őszinte örömömnek adni kiejezést afelett, hogy azok az érzelmek, az a felfog £IS 3 äZ 3jZ érzület, melylyel a magyar törvényhozás ezzel a kérdéssel foglalkozik, pártkülönbség nélkül egyesiti magában a ház minden oldalát. (Helyeslés és tetszés jobbról.) Azt hiszem, ez a hű ragaszkodás a magyar nemzetnek Horvát-Szlavonországokkal szemben mindig tanúsított hagyományos testvéri érzületéhez meg fogja teremni gyümölcsét és visszhangot fog kelteni a Dráva túlsó oldalán. (Helyeslés és tetszés jobbról.) Ami magát a dolog érdemét illeti, megvallom, én azt hiszem, hogy azok a megkülönböztetések, melyeket gróf Apponyi t. képviselőtársam tett és melyek az igen t. túloldal állásfoglalásánál döntő szerepet látszanak vinni, a megkülönböztetések a törvénynyel vagy rendelettel való rendezés közt, talán inkább teoretikus jellegűek. Amint a t. képviselő ur is nagyon helyesen, lojálisán elismerte, a kormány álláspontja is az, és ennek voltam bátor kifejezést adni, hogy magától értetődői eg a törvényhozásnak bármikor joga van a czimerkérdést rendezni. Tényleg, amennyire ismereteim e téren terjednek, monarchikus államokban a legritkább esetben éltek a törvényhozások ezzel' a joggal, ugy, hogy a czimerek heraldikus rendezését is elvégezték volna ; megelégedtek bizonyos elvek kimondásával, maguk a czimerek és jelvények azonban — legalább is az esetek túlnyomó többségében — az illető államfőnek elhatározásával rendeztettek és nem törvényhozási utón. Polónyi Géza : Nincs oly közjogi viszony, mint nekünk Ausztriával szemben ! Gr. Tisza István ministerelnök : A magyar törvényhozás is ugyanazt az eljárást követte eddig, melyet a legtöbb külföldi törvényhozás : megelégedett azzal, hogy e tekintetben bizonyos elveket állítson fel, egyebekben pedig a dolog heraldikus részeit a törvényalkotás terén nem rendezte. Ez magától értetődően nem azt teszi, mintha erre — eltekintve a törvényben való rendezés lehetőségétől, amely mindig nyitva áll — a parlamentnek jogköre ki nem terjedne ; hiszen természetes, hogy Ö felségének ezen a téren való elhatározásai is, ugy mint minden legfelsőbb elhatározás, ministeri felelősség mellett történnek, tehát a parlament felügyelete és ellenőrzése alá tartoznak. De igen fontos czélszerüségi okok azok, melyek más államokban is arra utalták a törvényhozó testületeket, hogy megelégedjenek a befolyásolásnak ezzel a nemével. Ezek az okok, azt hiszem, nálunk talán fokozott mértékben állanak, (Ugy van! jobbról.) épen ennélfogva, mert Magyarország más állammal ugyanazon uralkodó alatt tartós kapcsolatban áll. Hiszen ez az ellenőrzés természetesen a dolognak erre a részére is teljes mértékben kiterjed. En teljes mértékben aláírom azt, amit gróf Apponyi t. képviselőtársam mondott, hogy t. i. a magyar KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. állam czimerének megállapítása kizárólag magyar állami ügy és hogy a magyar parlamentnek ellenőriznie kell és befolyást kell gyakorolnia abban az irányban, hogy amennyiben ez a magyar állam czimere az osztrák állam czimerével az együttes fellépés bármely módjánál kombináltatik, ez a kombinálás az ország közjogi állásának megfelelően történjék. Hiszen természetes, hogy ez eminens, nagyfontosságú kérdés, melyre nézve senkinek sincs sem módjában, sem nem czélja a magyar parlament jogkörét csorbítani, melynél azonban a magyar parlament a maga jogával élhet, anélkül, hogy a törvény utján való rendezés módját választaná. A magyar törvényhozás két elvet iktatott a czimer- és jelvény kérdésben — egyes kisebb vonatkozású dolgoktól, mint pl. a kereskedelmi zászlótól eltekintve — törvénybe ; az egyik az 1848 : XXI. t.-czikknek az a kijelentése, melynél fogva a nemzeti szin és az .ország czimere ősi jogaiba visszaállittatik, a másik az 1868. évi XXX. t.-cz. 62. §-a Horvát-Szlavon-Dalmátország czimerére vonatkozólag. Nagyon természetes, hogy a végrehajtó hatalomnak a czimerkérdés rendezésénél ezeket a törvénybe iktatott elveket kell figyelembe venni és ezekhez kell alkalmazkodnia és ennélfogva merült fel az a gyakorlati nehézség, hogy a monarchia közös intézményeinek használatára rendelt kis ozimernél az 1868 : XXX. t.-cz. 62. §-ába iktatott rendelkezés teljes végrehajtása nehézségekbe ütközik. Ily körülmények között mi volt a teendő ? Gondoskodni kellett az 1868. évi XXX. t.-czikk 62. §-a rendelkezésének olyan kiegészítéséről, amely ennek a nehézségnek elhárítását lehetővé tegye, amely ne megállapítsa a kis czimert, hanem kiegészítse a 62. §. elvi rendelkezését egy olyan kivételes rendelkezéssel, amely ebben a vonatkozásban a végrehajtó hatalom részére egy olyan kis czimer megalkotását teszi lehetővé, amely semmi irányban aggályokba nem ütközik, amely a törvény rendelkezésének megfelel. Ez a tulaj donképen jogi czélja, természete és hatálya az előttünk fekvő törvényjavaslatnak. Nem az, hogy egy kis czimert állapítson meg — hiszen nem is állapit meg — hanem, hogy kivételesen, ebben az egy vonatkozásban lehetővé tegye azt, hogy HorvátSzlavon-Dalmátországok egyesitett czimerében az egésznek jelzésére csak egy rész alkalmaztassék. Oly kevéssé iktatja a javaslat a czimert törvénybe, hogy ezt a rendelkezést nem is imperative tartalmazza ; nem azt mondja, hogy ez »nasználandó«, hanem, hogy »használható« ; egyszerűen elhárít a korona útjából egy akadályt, amely lehetetlenné tette a kis czimernek minden irányban való megfelelő rendezését. Tehát nem állapítja meg törvényben az egész czimer megoldásának egy részletét, ami által ez a részlet fokozottan nagyobb közjogi jelentőséget nyerne, mint a többi, hanem szabaddá teszi a törvényt a végrehajtó hatalom számára, hogy az állapítsa meg ezt a kis czimert is, ép ugy legfelsőbb fejedelmi elhatározással, mint ahogy a czimer többi vonat39