Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

302 629. országos ülés 1916 február 18-án, pénteken. egésznek bírálatától, amelvbe az beilleszthető, amelybe az tartozik. (Helyeslés a baloldalon.) Szinte lehetetlennek látszik, azonban mégis meg fogom kisérelni ennek a lehetetlenségnek a meg­oldását, mert mi a ház ezen oldalán egyező aka­rattal nem akarunk ez alkalommal a czimer- és jelvénykérdés megoldásának nagy kérdésével, an­nak egészével foglalkozni, hanem ebből a nagy egészből csak azokat a szempontokat akarjuk ezen vitába belevegyiteni, amelyek ezen részlet megitélése szempontjából feltétlenül szükségesek. Nem kivánunk a czimer- és jelvénykérdés meg­oldásának in totó birálatába bocsátkozni, mert a jelenlegi időt és viszonyokat nem tartjuk alkal­masaknak egy ilyen nagy kérdésnek alapos és talán az alaposság folytán hosszadalmas parla­menti megvitatására. De annál nyomatékosabban kell ragaszkod­nunk ahhoz az álláspontunkhoz, hogy a ezimer­és jelvénykérdés végérvényesen máskép, mint a törvényhozás által el nem dönthető. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) En ezzel nem állítom azt, hogy a végrehajtó hatalom, midőn azt a maga intézkedései által rendezi, ha e rendezésben semmi sem foglaltatik, mi a létező törvényekbe ütközik, ezzel törvénytelenséget követ el; csak azt állítom, hogy végleges és minden további megtámadást és kétséget kizáró rendezés egyedül a törvényhozás minden faktorának egyetértő meg­állapodásával, szóval törvény által eszközölhető. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt különben Polónyi Géza t. képviselőtár­sam interpellácziójára adott válaszában a t. miiiisterelnök ur is elismerte abban az alakban, hogy őszerinte is a törvényhozás a maga hatás­körébe vonhatja a czimer- és jelvénykérdésnek eldöntését. Tehát mikor a végrehajtó hatalom részéről történt rendezés felett még mindig lóg az a bizonytalanság, hogy a törvényhozás többi faktorai nem fogják-e igénybe venni hozzászólási jogukat, az ilyen rendezést közjogi szempontból véglegesnek tekinteni nem lehet. Nemcsak, hogy ugy mondjam, az állami szuverenitásnak és a törvényhozásnak, mint az állami szuverenitás legfőbb kifejezőjének, természetéből folyik az, hogy a czimer- és jelvénykérdés véglegesen csak törvényhozásilag oldható meg, de folyik magának ennek a kérdésnek jelentőségéből is. Egy állam czimere heraldikáikig az egész világ előtt mintegy demonstratív módon kifeje­zésre juttatni van hivatva annak az államnak jogi természetét, az állami szuverenitás jellegét. Az úgynevezett nagy czimerekben annak az államnak összes, vagy legalább megemlítésre mél­tóknak talált történelmi emlékeit, de a közép­czimerekben is a bevett szokás szerint nemcsak a tényleges területi és egyéb jogait, hanem igé­nyeit is fel keü tüntetni. Hát méltóztassanak megengedni, de kizárt még az a gondolat is, hogy a törvényhozás a maga egészében ne legyen illetékes annak megállapítá­sára, hogy micsoda jelvények, micsoda heraldikai nyelv hozza kifejezésre az állami szuverenitás lé­nyegéhez tartozó mindezen mozzanatokat. De ne­künk magyaroknak és Magyarország képviselői­nek különös okunk is van ragaszkodni a törvény­hozás ezen jogához, mert nálunk a czimer és czimer ­kérdés minden vonatkozásban való rendezése nem­csak saját állami szuverenitásunk jellegét, nemcsak Magyarországnak, mint önálló és külön államnak területi jogait és területi igényeit juttatja kifeje­zésre, hanem minálunk a kérdés még össze van bonyolítva azzal a ténynyel, hogy ugyanazt az uralkodót ismerj üli királyunknak, aki a monarchia másik államában, mint osztrák császár uralkodik és hogy ennek folytán azokban az uralkodói cselek­ményekben, sőt mindazokban az állami tevékeny­ségekben, amelyekben az állam kifelé nyilvánítja a maga akaratát, vannak olyanok, ahol Ö felsége uralkodása alatt álló két állam a most létező tör­vények szerint közösen lép fel. Ilyen föllépéseknél, azokban a ténykedésekben és azokban az intéz­ményekben, amelyeket a létező törvények e tény­kedések vezetésére rendelnek, mindenesetre ugy az egyik, mint a másik állam czimerének jelképileg kifejezésre kell jutnia és ezen együttes vagy kom­binált megjelenés formáinak megállapítása nagy fontossággal bír a tekintetben, hogy Magyar­országnak ebben az egy uralkodóház alatt és köl­csönös állami kapcsolatban fentartott teljes állami szuverenitása kifejezésre jusson, hogy azon csorba ne ejtessék. Méltóztassék megengedni : vájjon Magyarország képviselőháza ezt a gondot magától elhárithatja-e, hogy Magyarország képviselőháza tisztán az uralkodóra bizhatja-e annak a megol­dását, arra az uralkodóra, akire nem csupán a ma­gyar, hanem más befolyások is érvényesülnek ? És ha bizhatná bizalommal, amint azt más vonat­kozásokban Deák Ferencz is annak idején elmondta, ha bizhatná bizalommal a jelen uralkodóra, nem bizhatja annak előttünk teljesen ismeretlen utó­daira, szóval nem bizhatja egyedül a törvényhozás monarchikus tényezőire, hanem nemcsak joga, de egyenesen kötelessége, hogy abban osztozzék és e felett a végleges elhatározás jogát magának fen­tartsa. (Helyeslés a baloldalon.) Még magának a magyar birodalom czimeré­nek megoldásában is fordulhatnak elő olyan kontroverz közjogi kérdések, amelyek nem annyira világosak, hogy azokat egyszerűen, hogy ugy mondjam kérdés alá nem kerülhető dologként lehetne kezelni és rábízni egyedül az uralkodóra. Hiszen ami előttünk fekszik, példája annak, hogy még a magyar czimer megállapításában is kontro­verz kérdések fordulhatnak elő és hogy egy példát idézzek, anélkül hogy állást foglalnék, kérdés tárgya lehet, hogy a középczimerben az unió után Erdély külön czimerének helye van-e vagy sem ? Nem foglalok állást ebben a kérdésben, csak felhozom annak illusztrálására, hogy még a magyar czimer önmagában sem olyan, hogy ugy mondjam, minden vitán felül álló világossággal áll előttünk, hogy annak közjogi szempontból való alapos megvitatása ne volna szükséges. Hát

Next

/
Thumbnails
Contents