Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-629
629. ORSZÁGOS ÜLÉS 1916 február hó 18-án, pénteken, Beöthy Pál, Simontsits Elemér és Szász Károly elnöklete alatt. Tárgyai : A Magyarország és Horvát-Sziavon-Dalmátországok közti közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1868 : XXX. t.-cz. 62. §-ának kiegészítése tárgyában, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok kisebb egyesitett czimerének megállapítása czéljából kiküldött magyar országos bizottság által benyújtott törvényjavaslat tárgyalása. —- A háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó ministerelnöki jelentések tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A "kormány részéről jelen vannak: gr. Tisza István, Sándor János, Balogh Jenő, b. Hazai Samu, b. Harkányi János, Jankovich Béla, Hideghély Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 45 perezkor.) Beöthy Pál elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hoványi Géza, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Pál Alfréd, az azok ellen felszólalókat pedig Szőj ka Kálmán jegyző ur. Következik a napirend első pontja : Magyarország és Horvát-Szlavón- s Dalmátországok közti közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1868 : XXX. t.-cz. 62. §-ának kiegészítéséről, Magyarország és Horvát-Szlavón- s Dalmátországok kisebb egyesitett czimerének megállapítása czéljából kiküldött magyar országos bizottság törvényjavaslata. Az előadó ur kíván szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Beöthy László, az országos bizottság előadója: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a kiküldött országos bizottság részéről összeállított és jelentése kapcsán ide bemutatott törvényjavaslatot, amely most a tárgyalás alapját képezi, a bizottság nevében és megbízásából a t. háznak elfogadásra ajánlani szerencsém van, mindjárt most kiemelni óhajtom, hogy ebben a kérdésben a képviselőház bizonyos irányban már állást foglalt. Állást foglalt nemcsak akkor, amikor a bizottság kiküldésével a felmerült kérdés megbeszélésének indokolt és jogosult voltát a maga részéről is elismerte, hanem állást foglalt azon módozat tekintetében is, amelynek alapján a kérdés megoldását a maga részéről óhajtja, amennyiben bennünket azon határozottan körülirt utasítással méltóztattak kiküldeni, hogy HorvátSzlavonországok hasonló bizottságával egyetértőleg állapítsuk meg azt a kisebb egyesitett czimert, amely a magyar szent korona országai és az Ö felsége uralkodása alatt álló többi országok közös ügyeivel kapcsolatban szintén használható lenne. Ezen határozottan körülírt utasítás folytán meg volt számunkra jelölve a keret, amelyen belül eljárásunk közben mozognunk kellett és én azt hiszem, hogy előadói tisztemnek akkor felelek meg a legteljesebben, ha a t. ház szíves türelmét csak abból a czélból veszem igénybe, hogy egyfelől kimutassam, hogy eljárásunkkal tényleg ezen határokon belül maradtunk és másfelől megvizsgáljam, hogy az általunk beterjesztett törvényjavaslat, amely működésünk eredményét feltünteti, mennyiben felel meg azoknak az intenczióknak, amelyek a t. házat ezen határozat meghozatalánál vezették. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy azonban ezt tehessem, t. ház, ki kell terjeszkednem, habár csak érintőleg is, a kérdés történeti előzményeire is, amennyiben ezek szolgáltatják a törvényjavaslattal kapcsolatban azokat az alkalmi okokat, az u. n. occasio legist, amelyek ismerete főleg közjogi vonatkozású törvények helyes értelmezésénél, igénytelen nézetem szerint, az egyik elengedhetetlen segédeszközt nyújtják. Amint méltóztatik tudni, a szőnyegen lévő kérdést az a körülmény hozta felszínre, hogy abban a leírásban, amely az osztrák-magyar monarchia közös intézményeinek megjelölésére szolgáló czimer megállapítása iránt kiadott leg38*
