Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. 265 gyógyszerészeknek a legnagyobb ellenségeik maguk a gyógyszerészek s ezt oly esetekre értettem, mikor a meglevő gyógyszertárak tulajdonosai megmozgatnak minden követ, liogy uj gyógyszertár fel ne állittassék, az idősebb segédek, hogy a jogot ne kapják a fiatalabbak, a fiatalabbak, hogy ne kapják az idősebbek, a vidéken levők, hogy ők jussanak a városba, azok, akik eladták, hogy uj jogot kaphassanak, szóval ezer mindenféle érdekszál mozdul meg, megmozgatnak minden követ, poklot és eget és minden embert és mindezt küldik a ministeriumba és a ministerekre és azután ezek között kell eldönteni ezt a kérdést. Már hivatali elődöm, boldog emlékű Széll Kálmán elmondotta itt a házban, hogy ez a legnehezebb kérdések egyike és azt sohasem lehet ugy eldönteni, hogy azzal mindenki meg legyen elégedve, mert azt mindenki csak a maga szempontjából itéli meg. (Ugy van! jobbfelöl.) Rátérek a másik kérdésre, amelyet a képviselő ur szíves volt felemlíteni, a katonai felmentések kérdésére. A közegészségügy érdekében azt kívánom, hogy a gyógyszerészek közül mindazok, akikre a közszolgálat és a közegészségügy érdekében szükség van, csakugyan felmentessenek és a gyógyszertárak tovább működhessenek. Ebben a tekintetben a honvédelmi minister úrral is megtettünk minden lehetőt és merek arra hivatkozni, hogyha itt-ott egy-egy gyógyszertár talán be is záratott azért, mert tulajdonosa elvonult a hareztérre, de mindenütt, ahol csak egy gyógyszertár van, vagy ahol több gyógyszertárra nagyobb szükség van, a felmentések a legbőségesebben megtörténtek. De utóvégre a hadseregnek is szüksége van gyógyszerészekre és fiatal erős emberekre és nem lehet az embereknek egy kategóriájára kimondani, hogy most minden gyógyszerész feltétlenül felmentendő. (Ugy van! jobbfelöl) Mindazokat, akikre a közegészségügyi szolgálat érdekében szükség van, felmentették és ha itt-ott talán megtörtónt volna, hogy az illetőket kezdetben nem mentették fel, utólagosan most is elintéztetnek ilyen ügyek és a legméltányosabb álláspontra helyezkedünk. Azonban mindenkit felmenteni teljes lehetetlenség. Ennél a kérdésnél megemlíteni kívánom még, hogy ismételten érkeztek be kérvények a honvédelmi minister úrhoz és hozzám is, amelyekben a különböző gyógyszerész-egyesületek maguknak vindikálták azt a jogot, hogy ők határozzák meg, hol ós kik mentessenek fel. Bocsánatot kérek, nekünk jogunk sincs hozzá, nem is tehetjük azt, hogy ilyen jogokat átruházzunk más, arra nem illetékes testületekre. (Ugy van! jobbfelöl.) Utóvégre a hatóságok vannak erre hivatva, ők illetékesek, az ő felelősségükre történik ez, nekik kell tehát ebben eljárniuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugyanezt mondhatom arra nézve is, amit az interpelláló képviselő ur felvetett, hogy a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. háború tartama alatt gyógyszertári jogok egyáltalában ne adományoztassanak, hogy azoknak adományozásánál a gyógyszerészeti testületek hallgattassanak meg. Én meglehetős mérsékletet tartottam ebben a tekintetben, mert csak ismételten hangsúlyozhatom, hogy a legnehezebb dolgok egyike egy patikaügy eldöntése. Ha ezt el lehet odázni, attól nem zárkózom el. Én is tekintettel óhajtottam lenni a hadbavonult gyógyszerészek érdekeire. Amikor azt hittük, hogy a háború rövidebb idő alatt véget fog érni, egyszerűen félre is tettük az összes gyógyszertári ügyeket. De utóvégre majdnem két esztendő telt el azóta, mióta ezek az ügyek félre vannak téve, sok idős gyógyszerészsegédnek érdeke függ ettől, aki nem haladhat, nem boldogulhat, nem tehet intézkedéseket a gyógyszertár felállítása, családi életének berendezése szempontjából. Ezek érdekeire való tekintettel a rég húzódó befejezett ügyek közül néhányat elintéztünk. Ujabban nem igen kerültek elő különösen olyan ügyek, amelyeknél gondolni lehetett arra, hogy hadbavonultak fognak jogért folyamodni. Ahol pedig a már befejezett ügyekben a pályázók kőzött hadbavonultak is vannak, igyekezni fogok lehetőleg ezekre is tekintettel lenni. Mindezekben válaszolva az interpelláló képviselő ur által felvetett kérdésekre, kijelentem, hogy igenis a gyógyszerészeti ügy reformját, még pedig gyökeres reformját az előadottak szerint én is szükségesnek tartom, az időt azonban erre alkalmasnak nem tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugy tartom, hogy a béke idején lesz időnk és alkalmunk ezt a kérdést elővenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Addig pedig intézni fogjuk az ügyeket a meglévő törvény alajDJán, a magunk felfogása, legjobb lelkiismerete, legjobb tudása szerint, objektív indokok alapján, melléktekintetekre való kitérés nélkül. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni ? Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Bár az igen t. belügyminister ur sok tekintetben megnyugtató kijelentéseket tett, még sem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy válaszát tudomásul vehessem, mert épen a dolog merituma tekintetében nem nyugtatott meg. Nevezetesen az igen t. belügyminister ur azt mondja, — és ugy látszik ez a túloldal helyeslésével is találkozik — hogy ezek a nagy idők nem alkalmasak ilyen kérdések rendezésére. Ebben a tekintetben sem lehetek egy véleményen az igen t. belügyminister úrral, mert hiszen épen a nagy idők kívánják azt, hogy helyes és méltányos közigazgatás is történjék. Ilyen helyes és méltányos közigazgatásnak pedig egyik ágazata lenne épen ennek a régen odiózussá vált ügynek a rendezése. Hogy ez nem lehetetlen, arra nézve adatokat tudok mondani, mert hiszen a belügyministerek már módositot34