Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-627
258 627. országos ülés W16 Elnök: Felvilágosításul csak annyit vagyok bátor megjegyezni a t. képviselő urnak, (Halljuk! Halljuk!) Hogy a bizottság jelentése február ]l-én adatott be és február 12-én osztatott szét. (Ugy van! jobbfelöl.) Köztudomású volt, a lapok is bozták, hogy amint a szábor letárgyalja, ez itt is tárgyaltatni fog. Azok a fontos indokok, amelyek szükségessé teszik ennek a sürgős letárgyalását, talán lehetővé teszik a t. ellenzéki képviselő uraknak azt is, hogy sürgősen összehívott értekezleten foglalkozzanak a kérdéssel. (Ugy van! a jobboldalon.) Gróf Károlyi Mihály kíván szólni. Gr. Károlyi Mihály: T. képviselőház! Engedjék meg, hogy én is felszólaljak ebben a kérdésben és arra kérjem a t, házat, hogy legyen szives Sághy Gyula t. barátom indítványát elfogadni. Igaz, tudtuk, hogy ez a tárgy következni fog, de azt nem tudtuk és nem is tudhattuk, hogy a mostani vita félbeszakításával. Erre tehát nem is számíthattunk. Fizikailag teljesen lehetetlenség most a többi pártokat értesíteni és még ma estére értekezletet összehívni. Azt hiszem, a kérdés elintézését egyáltalán nem fogja zavarni az, ha egy nappal később fogjuk tárgyalni. Azért nagyon kérném én is hogy méltóztassanak Sághy Gyula t. barátom javaslatát elfogadni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kíván szólni! Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Az ügy, amiről szó van, tulajdonképen egy idő óta a ház előtt fekszik, hiszen ez a bizonyos »kis czimer«-kérdés több ízben szerepelt már a viták során is; maga a törvényjavaslat pedig egészen rövid ugy, hogy ebből a szempontból azt gondolnám, hogy az igen t. tuldoldal is belenyugodhatnék abba, hogy holnap tárgyaljuk. A mélyen tisztelt elnök ur szives volt reámutatni, hogy a dolog annyiban sürgős, hogy ez akasztja meg a czimerre, jelvényre és zászlóra vonatkozó legfelsőbb elhatározás gyakorlati végrehajtását. Azt hiszem pártkülönbség nélküli óhaja lesz talán a képviselőháznak és a magyar nemzetnek, hogy ez az egy akadály elhárittassék a legfelsőbb elhatározás végrehajtásának útjából. Ha azonban a t. túloldal nagy súlyt helyez arra, hogy ez az egy nap még közbeiktattassék, (Ugy van! a baloldalon.) akkor én is bátor volnék kérni a t. házat, hogy ebbe az egy napi halasztásba menjünk bele, abban a reményben, hogy ezt a törvényjavaslatot igazán sürgősnek fogjuk tekinteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: E felszólalások után kénytelen vagyok a ház általános hangulatának engedni és napirendi javaslatomat oda módosítani, hogy holnapra a mai napirendet, vagyis a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó ministerelnöki jelentések folytatólagos tárgyalását tűzzük ki, (Helyeslés) kijelentem azonban már most, (Halljuk! Halljuk!) hogy holnapután azután a most jelzett tárgy, amelyet előbb február 16-án, szerdán. a holnapi napirend első pontjának voltam bátor javasolni, fog első tárgynak felvétetni, amennyiben ehhez a ház hozzájárul. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezt az igy módosított napirendi javaslatomat elfogadni? (Altalános helyeslés.) Ezt tehát határozatképen mondom ki. Következnek az interpellácziók. Pál Alfréd jegyző: Bartos János. Bartos János: T. képviselőház! A lapokból méltóztatnak tudni, hogy a hadvezetőség közoktatási és kulturális érdekből szabadságolja a közös hadseregben szolgáló és segédszolgálatra vagy helyi, irodai szolgálatra alkalmasnak minősített tanférfiakat, amennyiben azok a legénység állományába tartoznak. Ez alapjában véve igen helyes és üdvös intézkedés, mert ha vannak Magyarországon nélkülözhetetlen férfiak, akiknek még a világháború idejében is otthon kell tartózkoclniok, akkor a néptanítók azok. Ott, ahol a község lakosságának legnagyobb részét, a munkaképes, a keresőképes férfiakat, a családfentartókat úgyszólván mind elvitték, ott, ahol a gyermekek minden nevelés nélkül maradtak, mert hiszen az asszonyok, anyák a férfi-munkaerő hiányában maguk kénytelenek a gazdasággal foglalkozni, ott a tanítóknak okvetlenül otthon kell maradniok, hogy gondoskodjanak a jövő nemzedék felneveléséről. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja él.) T. ház! Ezerszámra vannak behiva állami, felekezeti és községi tanitók, akik munkásosztagoknál, irodákban vagy őrszolgálatra heosztva teljesítenek szolgálatot, akiket tehát könnyen lehetne másokkal pótolni és igy a tanítás, annyira amennyire, ismét a régi kerékvágásba juthatna. (Helyeslés a baloldalon.) A hadvezetőség által kiadott rendelet végrehajtása azonban, értesülésem, szerint sajnos, nem ugy történik, mint az eredetileg helyesen tervezve volt. A meglehetős későn, a háború tizenhetedik hónapjában kiadott rendelet, ugy amint most végrehajtják, nem sokat lendit az amúgy is gyenge lábon álló népoktatáson. Ezen rendelet szerint ugyanis előáll az a helyzet, hogy a három-, négy- vagy több tanerős iskola tanítója szabadságolva, felmentve lett, ami ellen különben nekem kifogásom nincs, mert hiszen minél több tanító van odahaza, az csak a tanügy javára van, de ezeket a tanítókat felmentették, szabadságolták, noha iskolájukban a tanítás nem is akadt fenn, mert hisz az otthonlévő tanitók könnyen pótolták a hadbavonuló tanítót, ellenben az országban igen számos helyen már második éve szünetel a tanítás azért, mert a hadbavonult tanító csak egy tanerős iskolánál működött és mert nem teljesít segéd- vagy őrszolgálatot. De visszás állapot az is, hogy ezek az u. n. segédszolgálatos, de fiatalabb 24—36 éves tanitók, akik még a haroztéren sem voltak künn, ezen rendelet alapján most hazakerülnek,
