Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. 243 felül még egy momentumra akarok rámutatni; arra a bizalmatlanságra, ametyet az entente sajtója és az entente államok tervszerűen a mi valutánkkal szemben terjesztenek. A semleges államok minden vámhivatalában, minden bankjában, minden pénzintézetében ül az entente-hatalmak egy fizetett kéme, aki nemcsak azt akadályozza meg, bogy a monarchia a semleges államokban kölcsönt vegyen fel, amely művelettel tudvalevőleg Anglia és Franciaország az ő valutájuknak paritását ugy a hogy, helyre állították; nemcsak ezt akadályozták meg, de azt is, hogy valamely német, osztrák vagy magyar pénzintézet a semleges államok bármely pénzintézetével bármilyen financziális üzletet létesítsen. Ennek a bojkottnak természetesen megvan az az előnyös hatása, amely elsősorban abban nyilvánul, hogy teljesen önmagunkra szorulván, itthon tarthatjuk azokat az árukat és értékpapírokat, amelyek különben a semleges államokba kerülnének ki, de természetes, hogy megvan az a hátránya, hogy a valutánk hanyatlik, de mégis nagyobb az előny, amelyet ez az elszigeteltségünk révén elérünk. A jegybankkal kapcsolatos rendeletek közül (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) még ki kell emelnem a kisebb bankjegyek készítésére, a kétkoronás bankjegyek forgalombahozatalára vonatkozó rendeletet. A háború első idejében arra szolgáltak, hogy a hirtelen támadt aprópénzszükségletet kielégítsék és e bankjegyek tényleg magukon hordják a kényszerhelyzet minden külső jellegét. örömmel értesülök arról, hogy a jegybank most, mikor a nyugalom és a pénz iránti bizalom teljesen helyreállott, ezeket a két koronás bankjegyeket kivonja a polgári forgalomból és elsősorban a katonai forgalomra korlátozza, ahol kényelmi szempontokból szükség is van rájuk. A jegybank pedig helyettesíteni fogja ezeket a kétkoronás bankjegyeket a még mindig jelentékeny ezüstkészletekből verendő kétkoronás érmekkel. A jegybankkal kapcsolatban lehet megemlékezni azokról a rendeletekről, amelyeket a t. kormány az arany védelmére adott ki, amelyek elsősorban az arany kiviteli tilalmát állapítják meg, továbbá azon rendeletekről, amelyek az aranynyal való fizetés módozatait és aranyban való fizetés kötelezettsége alóli feloldást szabályozzák. Ezek a rendeletek más külföldi államokban is .megvannak, mindenütt helyesléssel találkoztak, azt hiszem, ezekkel bővebben foglalkoznom nem is szükséges. Nem is óhajtom tovább a t. ház figyelmét igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) és befejezésül csupán rá akarok mutatni még a t. kormány háborús gazdasági politikájának irányára. A t. ministerelnök ur ismételten kiemelte, hogy háborús gazdasági politikájában mindenkor tartózkodott attól, hogy durva kézzel belenyúljon a gazdasági élet alakulásába, A t. földmivelésügyi minister ur részletesen kifejtette, hogy a szabad kereslet és kínálat elvén és gyakorlatán felépült gazdasági szervezetünk megboszulatlanul nem tűr erőszakos beavatkozást. Minden ármakszimálás, minden rekvirálás ilyen erőszakos beavatkozás a gazdasági életbe, ami a földmivelésügyi minister ur szerint is további erőszakos lépéseket igényel, ami azután menthetetlenül visz bele minket az állami szoczializmusba. Az állami szoczializmushoz azonban jól működő végrehajtó hatalomra és fegj^elinezett, az erőszakos rendelkezések üdvös voltában hivő közönségre van szükség. Azonban ezen előfeltételek mellett is az egyéni kezdeményezésnek, az egyéni munkának igen nagy szerepe jut a gazdasági életben és az az államférfiú, aki azt hinné, hogy a központból rendeletekkel, sablonosán egy egész ország közgazdasági életét irányíthatja, azt a komikus szerepet öltene magára, amelyet a donaueschingeni parasztfiú játszott, aki kucsmájával betömte a Duna forrását és tűnődött azon, hogy Budapesten és Bécsben mennyire fognak csodálkozni, ha a Dunából elmarad a víz. A Duna félretolta a jiarasztsüveget és folytatta természetszabta útját. A gazdasági életnek is megvan a maga természetszabta útja, megvannak a maga természetszabta törvényei, amelyeket sem a törvényhozás, sem a kormány, sem a közigazgatás megváltoztatni nem tud. A törvényhozás, a ministeri rendeletek legfeljebb a gazdasági élet egyes kinövéseit nyeshetik le, legfeljebb a gazdasági törvények érdességeit csiszolhatják le, de a gazdasági törvényeket megváltoztatni nem képesek. A ministeri rendelet nem állapithatja meg valamelyik jószág értékét, ha az a gazdasági alany felfogása szerint azzal az értékkel nem bír. Hatósági árszabás, amely nem felel meg a gazdálkodó egyén felfogásának, nem fog érvényesülni, hanem mindig a gazdasági alany felfogása kell hogy érvényesüljön. Ez azért van így, mert az állami törvény, a ministeri rendelet csak annak a törvénye, aminek lennie kell, a megteendőnek vagy az abbahagyandónak törvénye, azonban a gazdasági élet törvénye, törvénye annak, ami tényleg van, ami valóságban létezik. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Miután a t. kormány gazdasági politikájában ezen princzipiumok helyes felismerését látom, miután a t. kormány politikájában az állam gazdasági beavatkozásának helyes mérvét vélem felismerhetni, ezért csak elismeréssel szólhatok a kormány gazdasági politikájáról és a jelentést tudomásul veszem. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár tisztában vagyok vele. hogy elmondandó beszédemből az időnek egy részét elvonom, mégis kénytelen vagyok néhány szóval azt, amit mondandó leszek, bevezetni. Már tegnap erről az oldalról panasz tárgyává tétetett, hogy fizikai lehetetlenség a parlamentáris 31*