Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-619

IS 619. országos ülés 1916 segély élvezetében, mig a végleges nyugdíj- és gyámsegély folyósítva nem lesznek. Intézkedjék a kormány rendeletileg, hogy az ideiglenes segélyből semmiféle levonás ne legyen eszközölhető.« (Zajos helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! A t. képviselő ur által beadott inditvány nem öleli fel a hadsegélyezés egész mezejét, hanem csak az özvegyek és árvák segélyügyéről beszél, amelyről készségesen elismerem, hogy az egész hadsegélyezési ügynek egy különösen rokonszenves és különös figyelmet érdemlő része. De mert a t. képviselő ur kiterjeszkedett beszédében az 1882-diki törvény alapján eszközölt segélyezés egész mezejére is, legyen szabad, mielőtt az inditvány tulajdonképeni tárgyára áttérnék, a kérdés e tágabb részére is néhány megjegyzést tennem. (Halljuk !) Méltóztassék elhinni, kevés oly ága van az állami életnek s a háborúval kapcsolatos hatósági tevékenységnek, amivel nagyobb gonddal s nagyobb igyekezettel foglalkoztam volna, mint épen a hadrakeltek családtagjainak segélyez'se. S méltóztassék elhinni, hogy mindazon, ezrekre menő konkrét esetekből kifolyólag, melyekkel alkalmam volt foglalkozni, e kérdésnél is ugyanazt az észleletet tettem, amely felmerül mindenütt, ahol nagyarányú közsegélyezésről van szó : azt az észleletet t. i., hogy a törvényhozás helyes intenczióinak az életbe való átültetése tömérdek nehézségekbe ütközik, ütközik kétségkívül az emberi gyarlóságnál fogva is, de azáltal is, hogy e kérdés óriási munkát hárit a háború folytán különben is rendkívül igénybevett hatósági szervekre, de legnagyobb nehézségbe ütközik minden nagyarányú hatósági és törvényes bázison eszközölt segélyezés természetében rejlő azon hibájánál fogva, hogy minden ily segélyezés sablonos, általánosít és nem alkalmazkodik az egyes esetekhez. Ezért történik az, hogy igen sok, részvétet érdemlő esetben nem éri el a segélyezés azt a fokot, melyre szükség van, mig számtalan mái esetben túllő a czélon és ugyanazon gazdasági és erkölcsi bajokat idézi fel, melyekkel minden túlságos segélyezés együtt jár (ügy tan! jobbról) és melyekkel szemben szintén igyekezm kell az ügyet a kellő korlátok közé szorítani. Én fájdalom, nagyon jól tudom, hogy sok hadrakelt családjának kebelében okoz keserű érzést a segé yezés elégtelensége, de azt is tudom hogy igen széles körökben igen alapos: és igen jogosult elégületlenséget okoz a segélyezésnek túlhajtása is, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) amely bizonyos tekintetben jutalmat nyújt a munkakerülésnek, és olyan erkölcsi és gazdas'g' viszonyokra vezet amelyekkel szembennemesak a jelen fe'adataival való sikeres megküzdés, de a magyar társadalom jövő egészséges fejlődés 3 szempontjából is állást kell foglalnunk. • ','• T ház ! Azt gondolom hogy ezzel szemben a január 28-án, pénteken. helyes megoldás az, ha igyekszünk a segélyezést a valóban szükséges és ndokolt esetekre szorítani; Másrészről azonban azokban az ebetekben, amelyekben a törvényben lefektetett sablonok keretében mozgó segélyezés a tényleges szükséget nerrf fedezi, — hozzáteszem, hogy ezeknek az ebeteknek a száma a növekvő drágaság folytán kétségtelenül •zaporodik — a hadsegélyezési jótékonyságnak kell az egyes esetekhez alkalmazott • segélyezés révén a sablonos segélyezés hézagait kitöltenie. T. ház ! Amint méltóztatnak tudni, a rendkívüli hadiadó jövedelme tulajdonképen az Országos Hadsegélyző Bizottság rendelkezésére bocsáttatott. E bizottság kebelében különösen a tél közéledtével merült fel az a kérdés, hogy előreláthatólag a háborúnak ebben a második felében ugy az egyes" helyi jótékonysági források megapadása, mint a drágulás fokozása folytán nagyobb mértékben leszszükség az országos alap segítségére, mint volt az első télen, mert hiszen mondhatom, és ebben a magyar társadalomra nézve ismét igen nagy dicséret rejlik, hogy az első télen az ország túlnyomó nagy részében a helyibizottságok a helyi gyűjtés eredményével jóformán minden központi segélyezés nélkül meg tudtak felelni a helyi szükséglétnek. Én azt hiszem, hogy a második télen már bizonyos, az eddig felmerült, elvégre igen csekély mérvnél fokozottabb mérvben lesz és van szükség ä központ segélyezésére. Ebben a tekintetben mint a hadsegélyzőbizottság elnöke érintkezésbe léptem a törvényhatósági bizottságokkal és épen jelenleg fokozott mértékben hivom fel a helyi bizottságok figyelmét arra, hogy terjeszszék ki a maguk tevékenységét azoknak az eseteknek a felkutatására, amelyekben az otthon maradt asszony munkaképtelensége vagy betegessége, avagy azon körülmény, hogy különösebb gondozást igénylő kis gyermekek vannak a családban és hasonló körülmények a fokozott segélyezés szükségét idézik elő, hogy; mondom, mindezen eseteket derítsék fel és ezekben az esetekben a törvényben megállapított segélyen túlmenő, egyenkénti, a konkrét esethez mért segélyezésben részesítsék az illető családot.Természetesen ez csak bizonyos korlátolt mérvben történhetik, aminthogy csak az eseteknek egy bizonyos szűkebb körében merült fet ennek szüksége, de ebben az irányban az Országos Hadsegélyző Bizottság a helyi tényezőknek szivesen fog segítségére jönni. ..; •'• Legyen szabad ezek után áttérnem az emberi részvétet valóban a legmélyebben megragadó és a segítség szükségét a" legerősebben feltüntető kérdésre, az özvegyek és árvák segélyezésének kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! A magam részéről is teljesen belátom annak az állapotnak fonák voltát, amelynél fogva a törvény szerint a családtagok hadsegélyét be kell szüntetni fél évvel az illető elhunyta után, tekintet nélkül arra, hogy a család megkapja-é azt a segélyt, amelyre özvegyié* árvaellátás czimén jogosítva van. Ezt a fonákságot fokozza az a körülmény, hogy a katonai igazgatás