Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-626
230 626, országos ülés 1916 február 15-én, kedden. valami könnyű volt. Ez okozott bizonyos időveszteséget a makszimálások megállapításában, de azok megtörténtek és hatásuk máris mutatkozik, mutatkozik annyival inkább, mert most lassacskán abba az időszakba jutunk bele, mikor a tengeri törésétől fogva beállott nagyobb hizlalások eredménye már fogja éreztetni hatását. A zsir drágaságát, ha valami, csakugyan a zsir hiánya idézte elő és azt hiszem, nem járnak helyes utón azok a t. képviselő urak és nem jár helyes utón Rakovszky t. képviselő ur, ha a zsirdrágaságért egyesek árfelhajtó működését állítja oda bűnbakul. Nekem abszolúte nem lehet feladatom, a Hitelbank védőjének beállani, azt elvégzi a Hitelbank maga; hisz gondolom, a mai lapokban volt is egy ujságközlemény, mely bizonyos felvilágosításokat nyújt e tekintetben. Én csak azt akarom szintén konstatálni, hogy nagy, olymérvü zsirkészletek felhalmozása, melyek a kereslet és kínálat közti viszony eltolódását és mesterséges alakulását idézhették volna elő, egyáltalában nem követtetett el. Azt a vádat, melyet Rakovszky képviselő ur felállított, ugy formulázni, ahogy ő tette, nem lehet. O azt mondta: csak azt kérdi, hogy a Hitelbank foglalkozott-e zsirüzletekkel a háború előtt vagy sem és ha nem foglalkozott, ebben a hadikonjunktúra oly mesterséges előidézését látja, mely felett pálczát tör. Mellesleg mondva, foglalkozott is vele a Hitelbank. De engem nem ez a konkrét kérdés érdekel, hanem a kérdés a maga elvi általánosságában. Ha valaki, akár békében is, üzleti tevékenységet folytat ugy, hogy áruknak megsemmisítése, mesterséges felhalmozása, vagy a piacztól mesterségesen való elvonása által az árakat mesterségesen felszökteti, ezzel nagyon is hibás eljárást követ el. Hiba ez béke idején, de igazán nemzetellenes bűn háború idején, (Úgy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon és jobbfélöl.) de csakis akkor, ha ezt az árfelhajtó tendencziát lehet az ő eljárásában megvalósulva látni. Ha egy üzleti tényező a háború idején gondoskodik egy közszükségleti czikknek előállításáról, beszerzéséről, forgalombahozataláról . . . Sághy Gyula: Rendes polgári haszon mellett! Gr. Tisza István ministerelnök: ... ha olyan tényező, amely általában kereskedéssel foglalkozik, amelynek feladata az, hogy a közgazdaságnak közvetítő tevékenységet teljesítse, háború idején megvesz egy czikket azért, hogy azt a fogyasztóhoz juttassa, ebben én, még ha ez csak a háború esetében történik is, még ha az nem is rendes élethivatása annak az üzleti faktornak;— mert, mondom, csak olyanról van; dilettáns üzletembereknek szereplését már talán máskép ítélném meg •— ha, ismétlem, üzleti faktor, mondjuk, egy kereskedő is, háború esetén meglátja azt, hogy valamely iparczikkben vagy fogyasztási czikkben hiány van s ennélfogva azt megszerzi, odaviszi ahol arra szükség van és eladja, ezzel nemcsak hogy káros vagy bűnös cselekedetet nem követ el, hanem hasznos munkát végez. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen épen a háború megnehezült konjunktúrái közt, midőn az érintkezés a termelő és a fogyasztó közt száz és egy okból meg van nehezitve; midőn egész véletlenül állnak be lokálisan is hiányok sokszor oly czikkekben, amelyek hiányára béke idején senki sem gondolt volna, nagyon indokolt az, hogy mindenki, akinek pénze,- szakképzettsége, vagy hozzáértése van, foglalkozzék azzal a feladattal, hogy az árut a termelőtől a fogyasztóhoz eljuttassa. Ismétlem, ha ezt árfelhajtó hatással csinálja; ha ezt olyan üzleti politikával csinálja, amelylyel először visszatartja az árut, hogy azután busás haszonnal adja el, ez igenis hibáztatandó, ezzel szemben igenis el kell járni, ezzel szemben nagyon messzemenőleg lefektettük a büntető szankcziót. Hiszen méltóztatik ismerni a ház által mostanában elfogadott törvényt; ugy ebben, mint a megelőzőleg kibocsátott rendeletben minden ilyen árfelhajtó tevékenység a legteljesebb megtorlásban részesül is, ezzel szemben a kormány tudni is fogja kötelességót. (Helyeslés a jobboldalon.) He, bocsánatot kérek, nem helyes dolog pellengérre állítani a közgazdaságnak és kereskedelemnek nagy tényezőit csak azért, mert foglalkoznak az áruknak ilyen közvetítésével, ha nem nyer beigazoiást, ha nem állapíttatott meg a tényekkel összhangban, hogy ők ezt mesterséges drágítás előidézésével hozták kapcsolatba. Amint kötelessége a kormánynak egyfelől teljes szigorral fellépni minden visszaélés ellen: amint fogja tudni a kormány ebben a tekintetben kötelességét, ugy másrészről kötelessége a kormánynak rámutatni arra, hogy nagyon is szükséges, nagyon is fontos gazdasági funkcziót és hivatást tölt be mindenki, aki igazán becsületesen, a maga kereskedői képzettségének ós ügyességének az ügy javára való felhasználásával közvetít a termelő és fogyasztó közt akként, hogy ezzel az árut a fogyasztóra nézve hozzáférhetőbbé teszi. Ez az üzleti tevékenység, azt hiszem, nem érdemel pellengérre állittatást, és nem volna helyes dolog, s magának a fogyasztóközönségnek érdekeit veszélyeztetné, ha ilyenfajta nyilatkozatok és ilyen hangulat felébresztése épen azokat a komolyabb faktorokat riasztanák vissza ettől a tevékenységtől, akik ezt a kérdést talán nagyobb tőkeerővel is és hivatásuknak helyesebb felfogásával is kezelik. Ezeket kívántam megjegyezni, különben ismételve kérem, hogy a jelentést tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki következik szólásra? Szojka Kálmán jegyző: Mattá Árpád! (Felkiáltások a bál- és a szélsbbaloldahn: Holnap!) Matta Árpád: Legyen szabad arra kérnem
