Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

214 626. országos ülés 1918 február 15-én, kedden. mellett egy félmilliós rendkívüli kölcsönt vett fel. Ezt is hozzászámítva, bátran állíthatjuk, hogy Komárom város kára megközelítőleg 200.000 K. Hát ez az a kormányzati bölcseség, ez az a kormányzati előrelátás, amely iparkodik a városokat segíteni, a városok élelmezését olcsóbbá tenni? De ez még mind nem elég, hanem ebből ujabb komplikáczió, ujabb zavar is támadt. A.z erre vonatkozó részt szintén bátor leszek felolvasni (olvassa): »Mi ugyanis azon lakosok részére, kik az évi szükségletüket a malmok által biztosították, nem kaptunk a kormánytól lisztet. Ez a tízezer ember — ennyiről van szó — most lázong, hogy mi lesz ő velük és eddig nem történt oly irányú intézkedés, hogy a lakosság ezen része milyen módon fog elláttatni.« De még egy jellemző esetet leszek bátor felhozni, amelyben nem maga a Haditermény Részvénytársaság a főrészes, hanem a malom. Csak most legutóbb tudtam meg egyik érdekelt féltől a dolgot, aki 80 kilogramm sulyu elsőrangú búzát hozott fel magával vidékről és azt itt megőröltetni óhajtotta. A Haditermény ítészvénytársaság az egyik malomhoz utasította, ahol nemcsak azt nem bonifikálták neki, ami a korpára esett, amelylyel tehát kevesebb lisztet kapott, mert természetesen a korpa is a malomnál maradt, hanem a főzőliszt és a nullás liszt árai és a gabona akkori börzeára közti differenczia czimén oly összegeket számítottak fel neki, — nem akarok ezzel részletesen foglalkozni, mert az illető ur ki lehetne téve bizonyos zaklatásoknak, ezért kénytelen vagyok nevét is elhallgatni — hogy métermázsánként körülbelül 36 K-t kellett még készpénzben ráfizetnie. Kevesebb lisztet kapott a búzáért, kenyérlisztben sokkal rosszabb minőséget és még ennyit kellett ráfizetnie differenczia czimén. Az is jellemző, hogy mikor a főváros egyik malommal megegyezett, hogy ez az őrlést 3 K 20 fillérért fogja elvégezni, amikor megegyezés után a szerződést aláírás végett a malom elé terjesztették, azt jelentették az illető tanácsnoknak, hogy a malom nem irta alá a szerződést, azt mondván, nem mehet most már abba bele, mert megegyezett a kormánynyal, hogy 4 K 20 fillérért fog őrölni. Sajátságos, hogy mikor ezek maguktól tesznek olcsóbb ajánlatot, akkor épen kormányzatilag emelik fel az őrlési hasznot, holott Németországban tudtommal 1 márka 20 pfennig az őrlési dij és íme nálunk 4 K 20 fillérre emelik fel. Miért kell nálunk a malmoknak okvetlenül nagyobb hasznot zsebre vágniok, mint Németországban, ahol a malmok szintén nem működnek könnyebb viszonyok között mint nálunk, mert itt helyben van a búza ós nem kell olyan messziről szállítani, amint az Németországban sokszor megtörténik. Most áttérek az igen t. ni-inister urnak egy másik legújabb rendeletére, amely szintén oknélküli károsodást fog előidézni és a közélelmezésben, azt hiszem, zavarokat fog okozni. T. i. az igen t. minister ur 371/1916. számú ujabb rendelete hatályon kívül helyezi azt a régebbi rendeletet, amely megengedte a malmoknak, — különösen a vidéki malmok éltek ezzel — hogy a rendes feleiknek egy évi lisztszüksógletére szükséges gabonát beszerezhessék, hogy azokat liszttel elláthassák. Igen sok vidéki malom vásárolt ennek megfelelő mennyiséget, azonban a szállítási nehézségek és a raktárhiány miatt nem szállíthattak el mindent egyszerre, hanem csak fokozatosan. Hogy a vétel befejezett legyen, vótelári előleget is adtak és némely kis vidéki malom 30 — 50.000 K-ig menő ilyen előleget adott. Most ez a rendelet ezeket a vételeket hatálytalanoknak nyilvánítja, s minden gabonát a Haditermény Részvénytársaság rendelkezésére bocsát, még azt a gabonát is, amely már be van raktározva, sőt még azokat a szerződéseket is stornírozták, amelyeket ezek a malmok egyes katonai állomásparancsnokokkal kötöttek, ezeknek sem szállíthatják többé a lisztet, ezeket is a Haditermény Részvénytársasághoz utalták. Nem tudom belátni, hogyan lesz olcsóbb az ellátás ilyen intézkedés által. Miért kellett hatálytalanítani azt a régebbi rendeletet ? Hiszen lehet ellenőrizni, hogy hova milyen mennyiséget szállítanak a malmok, az ellenőrzés lehetetlensége tehát nem lehetett oka ennek az ujabb rendeletnek. Azt kérdem a t. minister úrtól, akinek — mondom — jó indulatát elismerem, hogy mi fog történni az előlegekkel. Per utján kell majd azokat behajtani ? És mi lesz az időközi kamatveszteséggel, ami szintén kár a vidéki malmoknak ? Mi lesz azzal a nagyszámú vidéki malommal, amely najnonta állandóan 20—60 munkást is foglalkoztat, ha nem lesz tovább őrlési munkájuk? Köteles-e a Haditermény Részvénytársaság ezeket legalább munkával ellátni vagy engedik-e, hogy ezek a malmok, amelyek a vidék közgazdasági életében nagyfontosságúak, nagyjelen tőség tiek, tönkreinenjenek ? Ez máiigazán a kormányzati bölcseség hiányának csimborasszója, valóságos szatírája volna. El se akarom hinni, hogy ez bekövetkezhessek. Épen azért hívom fel erre a t. minister ur figyelmét, mert még ilyesmi is megtörténhetik, ha ő maga erélyesen bele nem avatkozik. Szabad-e ilyen intézkedésekkel mélyen belevágni a magánjogi viszonyokba, mert itt magánjogi szerződések bontatnak fel, szabad-e ilyen károkat okozni, amelyek nemcsak hogy esetleg a vidéki malmokat tönkremenéssel fenyegetik, hanem magát a Haditermény Részvénytársaságot is kompromittálják, minden altruisztikus szervezete daczára? Mi sem igazolja tehát jobban, mint ez a folytonos ingadozás, mint az egyöntetűségnek az a hiánya az ellenzéki határozati javaslatoknak azt a kívánalmát, hogy egészen ugy mint Németországban — ahol ez azután