Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-625
204 625. országos ülés 1916 »Über mit No. 10/T. vom 29. Jänner d. J. zur Kenntniss gebrachten Vorfall, in Zimony wurde strengste Untersuchung eingeleitet und wird der Besehuldigte, falls die gemachten Angaben den Tatsachen entsprechen, in jener Weise bestraft werden, dass der öffentlichen Éhre der ungarischen Kation volle Genugtuung geboten wird.« (Helyeslés és éljenzés.) Ez jellemzi a hadsereg-főparancsnokság felfogását ebben a tekintetben. És méltóztassanak nekem megengedni: én nem tudok ellenállni a kísértésnek, még annak a veszélynek is kitéve magamat, hogy egy magánlevelet használok fel, de ugy gondolom, hogy az a magas személyiség, aki ezt a magánlevelet irta, nem fogja az ő intenczióival ellenkezőnek találni, ha utólagos jóváhagyása reményében egy pár passzust felolvasok. Különböző a hadsereggel és a magyarságnak a hadseregben elfoglalt helyzetével kapcsolatos kérdésekben egy egészen bizalmas természetű magánlevélszerii előterjesztéssel éltem Frigyes főherczeg tábornagy ő cs. és kir. fenségéhez. Figyelmét felhívtam bizonyos dolgokra és erre a hozzá intézett felkérésemre olyan választ kaptam, amelynél csak azt sajnálom, hogy a dolog természete megfoszt attól, hogy az egész levelet felolvassam. (Halljuk! Halljuk!) De méltóztassék megengedni, hogy egypár passzust és pedig az eredeti német nyelven olvassak fel. (Halljuk! Halljuk!) 0 cs. ós kir. fensége ezt mondja (olvassa): »Die erhebende Eintracht und grandiose Opferwilligkeit der ganzen ungarischen Kation, sowie der todesverachtende Heldenmut ihrer Söhne in dem gewaltigen Wcltringen sind Tatsachen, denen gegenüber sich niemand verschliessen kann, die uns allé mit Bewunderug erfüllen und von mir, sowie allén massgebenden Faktorén der Wehrmacht rückhaltslos anerkannt und gewürdigt werden. Ich teile vollkommen die Ansicht Eurer - Exzellenz, dass die Betätigung der nationalen Begeisterung der Ungarn einen wertvollen Kraftzuwachs für unsere Armee bedeutet. Es liegt mir daher vollkommen férne das ungarische Element zurückzudriingcn, sein Hervortreten in der Wehrmacht vereiteln und s einen Bulim verdunkeln zu wollen.« Azután kitérve egy fejtegetésemre, igy folytatja (olvassa) : »Es ist leider eine Tatsache, dass im Offizierskorps das ungarische Element nicht im gewünschten Masse vertreten ist, dass unverhältnismässig wenig ungarische Offiziere in leitenden Stellen sind und dass es auch relatív wenig ungarische Generalstabsoffiziere gibt.« Hozzám fordul, a magyar kormányhoz s a magyar társadalomhoz, hogy járuljunk hozzá e bajnak orvoslásához és azt mondja: »Ich kann Eurer Excellenz nur versichern, dass die Bestrebungen, die bestén ungarischen bruár 12-én, szombaton. Elemente der Wehrmacht zuzufiihren, nicht nur in mir, sondern in allén massgebenden Faktorén der Wehrmacht einen aufrichtigen Förderer finden werden, denn wir allé schätzen die wertvollen nationalen Eigenschaften des ungarischen Charakters, des ungarischen Temperaments und des ugarischen Intellekts.« S azzal végzi: »Zusammenfassend möchte ich nochmals betonén, dass ich dem TJngartume vollste Sympathie entgegenbringe, dessen Geltendwerden in der Wehrmacht mit Freudé begrüsse und dass ungarfeindliche Strömungen bei den massgebenden Faktorén oder bei ganzen Kategorien der Wehrmacht keinesfalls bestehen. Missgunst und Neid, sowie sträfliche Übergriffe Einzelner sind nie ganz auszurotten, doch werden sie bei der Wehrmacht stets nach Gebühr geahndet, falls sie zu Tagé treten.« (Elénk éljenzés ás taps.) Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy ehhez a nyilatkozathoz nem kell kommentár. S még csak azt fűzöm hozzá, hogy épen az utolsó napokban arról is volt alkalmam meggyőződni, hogy a hadsereg legfelső hadurának milyen lelki gyönyörűség azon hőstettek nagy sorozata, amit a magyar nemzet ebben a háborúban véghez vitt; (Éljenzés jóbbfelől.) hogy mily melegen érez együtt a magyar nemzettel ebben a küzdelemben s mily örömmel fogadja a magyar nemzet növekvő dicsőségét ebben a küzdelemben. És ha hozzáteszem azt is: mennyire szenved annak a láttára, hogy bizonyos félreértések, bizonyos súrlódások újból kezdik felütni fejüket, hát engedelmet kérek, t. ház, ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor csakugyan mindnyájunk, előtt csak annak az egy gondolatnak kell állani, hogy a magyar nemzetnek s az egész monarchiának ebben a nagy küzdelmében mindenki vállvetve a makszimumát tegye meg annak, amire képes és ebben a gondolatban kell bennünket erősítenie annak, hogy e nagy küzdelemnek végén teljes lelkiösszhangban kell ott állaniok mindazoknak a tényezőknek, akiknek ez a monarchia megmenekülését köszönheti s ennek a nagy küzdelemnek végén fényesebben a napfénynél ott kell állania annak a nagy igazságnak hogy a magyar nemzet összekötötte életét, sorsát, jóvoltát, függetlenségi vágyát, nemzeti érvényesülési ambiczióját a monarchia sorsával és nagyhatalmi állásával, — hát bocsánatot kérek, ebben az ünnepélyes órában arra kell kérnem pártkülönbség nélkül minden magyar embert: óvakodjunk félreérteni egy-egy zavaró inczidenst. Járjunk el annak orvoslása végett, de tartózkodjunk olyan könnyelmű nyilatkozatoktól, amelyek, higyjék el nekem, nem használnak a magyar nemzetnek a küzdelem alatt sem és meg fognak bennünket akaszthatni abban, hogy teljes mértékben learassuk a nemzet számára ennek a háborúnak gyümölcseit. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl.)
