Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-625

194 6.2S. országos ülés 1916 mind az ezen osztály érdekében tett előterjesztést. Mert hiszen el kell ismernünk, hogy általában az egész tisztviselői kar, de különösen a közigazgatási tisztviselők, birák stb. szokatlan nagy munkát fejtenek ki épen azért, mert létszámuk csökkent; de ezzel szemben azt hiszem, vita tárgya nem lehet az, hogy a vasúti forgalom lebonyolítása ma sokkal nagyobb nehézségekkel jár, sokkal nagyobb munkát kivan meg, különösen sokkal nagyobb felelőseéget ró minden vasúti alkalmazottra, mint bármikor. (TJgyvan! balfelöl.) . Én a világért, sem akarnám a hivatalnoki kar érdemeit elvitatni, sőt készséggel elismerem. Méltóztassék azonban megengedni, ha felemlítem, hogyha a hivatalnoki karnál esetleg a megfeszített munkálkodás, ellenére is restanczia áll be s az ügydarabok később intéztetnek el, ez a közérdek szempontjából nem esik oly súlyos elbírálás alá, mint hogyha a rendkívüli viszonyok között szolgálatot teljesítő államvasuti hivatalnok vagy alkalmazott elfáradva, elbágyadva, a rendkívüli munkában talán kidől s ezzel forgalmi akadályt vagy egyenesen vasúti szerencsétlenséget okoz. Ily körülmények között nagyon természetes és csak méltányos, ha elismerjük, hogy a. vasúti alkalmazottak általában a háború tartama alatt — idestova két esztendeje — sokkal több munkát végeztek és sokkal nagyobb felelősséggel végezték azt, mint a háborút megelőzőleg, kétszeresen vagy akár háromszorosan számított idő alatt is végeztek volna. Ennek a vasutas osztálynak érdekében szólalok fel s kérem különösen figyelembevenni, hogy eltekintve a felhozottaktól, ezen vasúti alkalmazottak, mikor súlyos helyzetükben, a mai drágaság mellett valósággal nélkülözések s lemondások közepett élve, sérelmeiket hivatalos szolgálati utón saját igazgatóságuk elé kívánták terjeszteni, informáczióm szerint az igazgatóság ridegen elzárkózott, megtagadta annak az öttagú küldöttségnek fogadását, sőt annak a memorandumnak átvételét is, melyben panaszaik foglaltattak. T. ház! Az igazgatóságnak ezen előttem érthetetlen és semmivel sem védhető elzárkózása az, amely nemcsak a visszautasított alkalmazottak érdekében, de közérdekből teszi kötelességemmé, hogy intézkedést, illetőleg felvilágosítást kérjek a kereskedelemügyi minister úrtól, mint általában minden vasútnak, tehát a magánvasutaknak is legfőbb felügyeleti joggal biró hatóságától. A császári királyi szabadalmazott Déli Yasut-társaság alkalmazottai és munkásai az igazgatósághoz fordultak panasszal. Ez czélra nem vezetett, a panaszt nem vették át. Különösen azt sérelmezték, hogy a műhelyben alkalmazott munkások akkord-keresetét az igazgatóság csökkenti azáltal, hogy annak bizonyos részét visszatartja. Köztudomásúan az akkord-rendszernek 'bm&T 12-én, szombaton. az a czélja, hogy a munkás szorgalmát fokozza, ennélfogva nemcsak méltánytalannak, hanem valósággal érthetetlennek is tartom, hogy a kiérdemelt fizetéstől bármilyen czimen, bármilyen ezélra levonásokat lehessen eszközölni. Informáczióm szerint a Déli Vasút csak az alapfizetésnek megfelelő 100 %-ot folyósította eleinte, az azon felüli összeget visszatartotta, később a 100°/o-on felüli összegből a felét már kiadta. A fehérvári műhelyben az igy levont összeg informáczióm szerint meghaladja a 60.000 K-át. TTgyanigy tartja vissza a Kassa-Oderbergi Vasút igazgatósága is a műhelyében dolgozó akkord-munkásoknak ezen 100°/o-on felüli fizetésük felét. Állítólag a ruttkai műhelyben igy visszatartott össszeg meghaladja a 100.000 K-át. T. ház! Az 1912. évi LXVIII. törvényczik 36. §-a alapján a honvédelmi minister ur a pénzügyi és kereskedelemügyi minister úrral együttesen 18.950. szám alatt rendeletet aodtt ki, amelyben szabályozta az üzemek folytatására kötelezett vállalatok munkásainak viszonyait. Bizonyos, hogy ugy a déü vasút, mint a Kassa-Oderbergi Vasút ilyen vállalatnak tekintendő és amikor ők az akkordmunkások béréből ilyen levonásokat eszközölnek, akkor — eltekintve az ipartörvénytől — egyenesen ezen rendeletbe ütköző rendellenességet követtek el. A rendelet III. fejezetének 3. pontjában egyenesen megmondja,.hogy »a jelen III. rész bevezetésében emiitett munkásoknak bérét . . . kötelezettségük tartama alatt a munkások hátrányára sem közvetlenül, sem közvetve, pl. időbérnél a munkaidő meghosszabbitása, akkordbérnél a számítási módozatok megváltoztatása utján változtatni nem szabad.« Egyenesen imperative mondja ki ezt és szerintem amikor a Kassa-Oderbergi és a Déli Vasút a munkásokra nézve ilyen sérelmesen intézkedett, ezen rendeletbe ütközött. Ugyanezen rendelet az V, fejezetében megállapít egy u. n. panasz-bizottságot, amelynél igen helyesen — a honvédelmi minister ur bizonyosan abból indult ki, hogy haszontalan munkával és panaszokkal ne terhelje tul a bizottságokat, másrészt a hatóságokat, amelyek amúgy is el vannak foglalva — megkívántatik, hogy a két fél előzetesen közvetlenül tárgyaljon és csak amennyiben ez czélra nem vezetne, akkor fordulhatnak a panaszbizottsághoz. Egyenesen megmondja az ötödik bekezdés első pontjában, hogy »ha a két fél közötti közvetlen tárgyalás során ki nem egyenlíthető . . .» Tisztelettel kérdem a házat, hogyan egyenlítsék ki, amikor a déli vasútnál megtörtént, hogy a sérelmek előadására kiküldött bizottságot az igazgatóság egyszerűen nem fogadta. Ezzel lehetetlenné teszik a kiegyenlítést és megint egyenesen a rendeletbe, törvénybe ütköző eljárást folytatnak. En azt hiszem, hogy a mai súlyos viszonyok különösen megkövetelik, hogy minden panasz, minden sérelem legalább is meghallgatásra találjon és amennyiben lehetséges, a sérelmeket orvosolják. Igen helyesen mondja ez a rendelet, hogy előzetesen a feleknek maguknak kell megkísérel-