Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-625

625. országos ülés 1916 február 12-én, szombaton. 191 Vermes Zoltán jegyző: Huszár Károly ! (Felkiáltások : Nincs itt.) Elnök : Az interpelláczió töröltetik. Vermes Zoltán jegyző: Haller István! (Felkiáltások : Nincs itt!) Elnök: Az interpelláczió töröltetik. Vermes Zoltán Jegyző: Bartos János! Bartos János: Kérem, méltóztassék interpellácziómat szerdára elhalasztani. Elnök : Bartos képviselő ur interpellácziójának elhalasztását kéri. Gondolom, a ház megadja az engedélyt. (Helyeslés.) Ily értelemben mondom tehát Id a határozatot. Ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Horváth Gyula ! (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Horváth Gyula: T. képviselőház ! Méltóbb keretet nem választhattam volna interpelláczióm megtartására, mint a most folyó drágasági vitát. (Zaj.) Elnök." Kérem, méltóztassék meghallgatni a képviselő urat. (Halljuk !) Horváth Gyula: Alig hiszem, hogy volna e háznak egyetlenegy tagja, akit arról kellene meggyőznöm, hogy a legnehezebb helyzetben a tisztviselők vannak, akik készpénzfizetésből kénytelenek háztartásuk szükségleteit fedezni és ez a fizetés ma, mikor a drágaság körülbelül a normális áraknak négyszeresére megy, nem emelkedett, vagy csak nagyon csekély mértékben emelkedett. Hogy mik a drágaság okai, arról nem akarok szólni, nem akarom kutatni, ki az oka, mondjuk, a konjunktúrák; de tény az, hogy drágaság van és azok a tisztviselők, akik ma is ugyanezt a fizetést és egy csekély pótlékot kapnak, bámulatos, hogy még egyáltalán fenn tudják magukat tartani. Ezek közt pedig azok a tisztviselők, akiknek érdekében én felszólalok, a legcsekélyebb javadalmazásban részesültek eddig és ha ezeknek a megélése a háború előtt is alig volt lehetséges, akkor érthető, hogy őszinte, igaz részvéttel kell mindenkinek fogadnia, miker emiatt panaszkodnak és kérik az illetékes hatóságokat, hogy nekik legalább a lehetőség szerint megélési módot nyújtsanak. Most specziell a dijnokok érdekében szólok, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) akik a háború óta több izben kérték sorsuk javitását és ez két irányban történhetett volna. Az egyik az, hogy még az 1914-iki költségvetésben kezelői állások rendszeresittettek, amelyre való előlépéssel természetesen egyrészt ezeknek megélése biztosabb alapokra helyeztetett volna, másrészt fizetési többletben és lakbérben részesültek volna, szóval, ezekre nem közönyös, hogy ezek az állások legalább a pénzügyi tárcza keretében máig sincsenek betöltve. Annyira méltányosnak tartotta a kormány is a kérelmüket, hogy felterjesztésükre a ministerelnök ur a dijnokegyesülethez külön leiratot intézett, melyben azt mondja, hogy tekintettel a háború hosszú tartamára és arra a körülményre, hogy a kormány mindent el akar követni a jelenlegi drágaság folytán kétszeresen nehéz helyzetben lévő dijnoki kar sorsának javítására, kilátásba helyezte, hogy a szóbanforgó állások felét be fogja tölteni. Ez még 1915 június 25-ikén történt. Énnek következtében tényleg pályázat hirdettetett ugy az igazságügyi, mint a pénzügyi tárcza keretében és ugy tudom, az igazságügyiben be is töltetett a fele e rendszeresített kezelői állásoknak, de a pénzügyiben máig sincs változás, bár a pályázat már 1915 augusztus 15-én lejárt. Másik sérelmük pedig, hogy amint a dijnok hadbavonul, illetményét beszüntetik, családja semmi egyéb segélyt nem kap, mint amit talán a napszámosok, ha rászorulnak és megtörtént, hogy az ilyen dijnokoktól, akik talán még sokkal inkább rá lennének szorulva, hogy támogassa őket az állam, megvonnak minden kedvezményt, nem részesülhetnek fizetési előlegben, rendkívüli segélyben, drágasági pótlékban. Természetesen nem kapnak lakbért sem és ami a legsérelmesebb, még pályázat esetén sem neveztetnek ki, egyenesen ki vannak zárva az előléptetésből azért, mert hazafiúi kötelességüket teljesítik. Vannak 15—20 év óta szolgáló dijnokok, akik abba a szerencsétlen helyzetbe kerültek, hogy hadba kellett vonulniok és ezen állásokat, mikor a pályázat lejárt, be fogják tölteni és őket nem lehet kinevezni. Csak mellesleg emlitem, mert interpelláczióm keretébe tulaj donkép nem tartozik, hogy hasonló elbánásban részesülnek az igazságügyi tárczánál lévő kisebb tisztviselők, kiknek a helyi kinevezése a hadiállapot miatt egy idő óta szünetel. Ministertanácsi határozattal ezek a helyi kinevezések 1915 Julius óta egyáltalán nincsenek betöltve. Előzetesen is egy izben volt egy ministertanácsi határozat, melyet azonban közben felfüggesztettek. Már most, tekintve azt, hogy ezen nyolcz, 8—9—10—11. fizetési osztályban lévő segédhivatali tisztviselők szintén azok közé tartoznak, kiknek megélése ma úgyis annyi nehézséggel jár és tekintve, hogy az államkincstárnak csekély megterhelésével járna az, hogy ezen előléptetések megtörténjenek, ami annál inkább megtörténhetnék, mert ez nem jár az államkincstár ujabb megterhelésével, miután ezek az állások költségvetésileg rendszeresített és üresedésben lévő állások, és előfordul, hogy 12 éve vár már valaki különben is egyik osztályból a másikba való előlépésre és ha ezt a 200 koronát meg is kapja, ebből egy éven át szolgálati dijat vonnak le ; tekintettel arra, hogy sokszor 10 évi dijnokoskodás után történik a kinevezés : méltánytalan, ha az egyes fizetési osztályokba évek hosszú során kell a további előlépésre várni. Igazán mint ember az emberekhez szólok akkor, mikor a t. minister urat kérem, legyenek tekintettel a mai súlyos helyzetre és ami hatáskörükbe tartozik és amit megtehetnek, azt tegyék meg e szegény, szerencsétlen emberek érdekében, tegyék meg nemcsak ezeknek, de család