Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-625

625. országos ülés 1916 február 12-én, szombaton. 185 herczegek, akár a világ összes főherezegei, ez nem fog engem legkevésbbé is gátolni abban, hogy kimondjam, hogy ez inkorrekt eljárás, ez a nép kihasználása, kiuzsorázása. (Igaz ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) Ez már csak a kormány mulasztása. A német kormány rendeletet bocsátott ki, amely szerint fel volt jogosítva, hogy a készletfelhalmozók ellen eljárjon és a kiskereskedésben épugy, mint a nagykereskedésben rekviráljon. Ezt a rendeletet később megmásitották, kimondták, hogy a kiskereskedésre nézve fennáll tovább is a feltétlen rekvirálási jog, a nagykereskedőket pedig a hatóságok, amikor nekik tetszik, rekvirálhatják. Ott nem volt védőpajzs az, hogy nem tudom kicsoda, vagy micsoda állt ott a bank élén. Ott nem volt védőpajzs az, hogy felekezeti momentumokat hozzanak fel. Ott csak azt nézték, hogy ez az intézkedés az ország érdekét szolgálja. És én nem fogom megengedni, hogy engem működésemben bárki is terrorizálhasson, bárki is — nem a t. túloldalra értem •— gátoljon abban a képviselői jogomban, bárki is képviselői kötelességem teljesítésében nekem irányt szabjon, én nekem, akire a Hitelbankból soha egyetlen szavazat sem esett. Én nem megyek a gyapjú-üzletbe, nem kívánom a t. ház igazán kegyes türelmét tovább is igénybe venni, — levonom a konklúziót. A konklúzióm az, hogy Németország hosszú évtizedes pártatlan, pontos, politikai harczban integer adminisztrácziójának, a kormány intenzív szoeziális gondoskodásának a gyümölcsét élvezi, amely nem engedte a nép kiszipolyozását a kapitalizmus, egyes hatalmas bankok által. Ok az ő páratlan organizácziójukkal együttérzésben tudták megteremteni azt az imponáló nagy gazdasági hatalmat, amely az egész világgal képes szembeszállani. Ellenben mi a múlt és a jelen hibáinak áldozatai vagyunk, ezeket kell tűrnünk, saját hibáinkat vezekeljük le most és ez az oka annak, hogy mi nem tudunk oly erőt kifejtem, mint Németország. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Kérem az elnök urat, lenne kegyes nekem 5—6 perez szünetet adni. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Rakovszky István képviselő ur folytatni fogja beszédét. Rakovszky István : Nagyon bocsánatot kérek a t. háztól, hogy kénytelen vagyok ismételten felelni az engem ért támadásokra, de nem hiszem, hogy odaát egyetlen ember is ne találná természetesnek, hogy ily támadások ellen reputáczióm megvédésére becses türelmüket igénybe veszem. T. ház ! Kérem az elnök urat, hogy nekem is a legnagyobb szólásszabadságot engedni szíveskedjék, viszont Ígérem, hogy lehető rövidre szabom beszédemet. Nem fogom követni az adott jó példát. Nem fogok neveket behozni a vitába, ÓKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. nem is fogom azt tenni, amit a képviselő ur tett, bárminő hathatós volna tán kifelé, hogy vallási momentumokat keverjek bele a vitába. Én ez egész támadás genezisét és azt a takitikát fogom mindenekelőtt vázolni, hogyan szokta a képviselő ur az ilyent rendezni. Tegnap az ülés 10 óra 40 perczkor kezdődött, és tán öt perczczel a megnyitás után lehetett, amikor Sándor Pál képviselő ur felkelt és ezt mondta (olvassa): » Végtelenül sajnálom, hogy az ellenzék azon képviselői, kik engem a közelmúltban megtámadtak, épen ma távollétükkel tündökölnek. Annál inkább sajnálom ezt, mert ha már azon kellemetlen helyzetben vagyok, hogy támadást kell valaki ellen intéznem, ezt egész életemben mindig szemtől-szembe szoktam tenni.« T. ház ! Ilyen már ez a beállítás, hogy mi távollétünkkel tündöklünk.« Tiz óra ötven perczkor ! Nos, e tündöklés nem sokáig tartott. Mert ha nem is tündököltem, távol sem voltam. Talán inkább voltam jelen, mint mások, aminthogy láttam valakit, aki itt jelenlétével tündökölt és egyszerre csak a távollétével kezdett tündökölni ismételt felszólalásom alkalmával; oly távol volt, hogy alegerélyesebbaposztrofálással sem tudták őt jelentkezésre bírni. T. ház, a taktikának másik része a következő (olvassa) : »Mindenki, aki beszédemet hallotta, konstatálhatta, hogy én senkit személyében nem támadtam. Én tényeket hoztam ide, oly tényeket, melyeket eddig sem lehetett, de ezután sem lehet megezáfolni és amelyekkel senkit becsületében vagy személyében meg nem támadtam. Ez az intenczió távol volt tőlem.« A képviselő ur ezt már ismételten elmondta, hogy »nem támadtam személyét; oh, a személye az kifogástalan*, hanem annak a személynek olyan ténykedést, olyan viselkedést olyan visszaélések elkövetését imjmtálta, amik a képviselő ur felfogása szerint lehet hogy nem bántók, de hogy valakire nézve mi bántó, azt az illető tudja legjobban megítélni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ennek az egész áldatlan vitának a, kezdete az, hogy én deczember 7-én, ugy mint ma és készakarva majdnem ugyanazon szavakkal, megtámadtam három bankot. Én egyetlenegy nevet mondtam itt ki és azt sem a bankokkal, hanem más szerepléssel való összefüggésben, amely abban állott, hogy az illető személyiség Magyarország agrárius foglalkozást üző népességét a drágaság okozójaként állította oda. Én Sándor Pál urat meg nem neveztem ; a legkisebb allúziót sem tettem reá. Róla szó nem volt; őt ez az ügy másként, mint képviselőt — mert hiszen neki ehhez a vitában hozzászólni joga van — semmikép sem érdekelte. Nem érdekelte a múltban és csak most tudta m meg Szmrecsányi György képviselőtársam felszólalásából, hogy nagy érdeklődés fejlődött ki időközben ezen két bank iránt a t. képviselő úrban. Én nemcsak most, de soha és soha •— és ezt itt e házban senkisem fogja megezáfolhatni •— vallásfelekezetet itt nem támadtam. Én, képviselő 24