Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-619

619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. 7 nem rendelkeznek, a pénzügyi hatóságoktól kiszabott, de be nem hajtható pénzbüntetések szabadságvesztésre való átváltoztatása szintén a kir. törvényszék mint jövedéki büntetőbíróság hatáskörébe tartozik, hogy a jövedéki ügyekkel sem a büntetőbíróság rendes hatáskörébe tartozó bűnügyeket, sem a pénzügyi hatóság hatáskörébe tartozó kihágási ügyeket egyesíteni nem szabad, továbbá, hogy kül-öklön elkövetett jövedéki kihágás csak akkor büntethető, ha a közös vámvonalon keresztül történt csempészéssel a kincstár érdekeit sértette vagy veszélyeztette. Nagyfontosságú az is, hogy a pénzügyi hatóság részéről letartóztatott terheltet azonnal, legkésőbb 48 óra múlva az illetékes bíróság vagy járásbíróság elé kell áUitani, hogy ez köteles a terheltet azonnal, legkésőbb 24 óra alatt kihallgatni és a letartóztatás fentartása tárgyában határozni. A letartóztatás esetei szintén tak^zative vannak felsorolva a rendeletben, ami mindenesetre nagyjelentőségű szabadság-garancz'a. Ezenkívül még a perorvoslatok, a helyettesítő szabadságvesztés, a költségek, az ujraf öl vétel és a végrehajtás tekntetében nagyon üdvös rendszabályokat állapit meg a rendelet, s igy remélhető, hogy a jövedéki büntetőbirói eljárásban, abban a nagy káoszban, mely ma e téren uralkodik, rendszeres eljárás fog életbe lépni. Minthogy a rendelet, eltekintve attól, hogy minden tekintetben megvédi az állam pénzügyi érdekeit, a modern büntető perjogi elveket a jövedéki eljárásban is érvényre juttatja, tisztelettel kérem az igazságügyi bizottság nevében is, hogy a jelentést tudomásul venni és hasonló czélból a főrendiházhoz is áttenni szíveskedjék. (Élénkhelyeslés jobbról.) Elnök : Ki a következő szónok ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. ház ! Azt hiszem, mulasztást követnék el, ha a ministeri jelentésnek és az annak tárgyát képező ministeri rendeletnek jelentőségét a ház ez oldaláról nem méltatnám. Midőn a jelentés kritika] ihoz fogok, elismerem mindazt, ami e rendeletben a mai állapottal szemben haladás. Elismerem ezt, hogy annál erősebben emelhessem ki, mily teendő marad a jövőre, minek kell még tényleg megtörténnie, ha azt akarjuk, hogy a jövedéki kihágási eljárás modern bűnvádi eljárás legyen. Annál inkább elismerem, hogy ez haladás, mert hisz a jövedelmi adó ideiglenes életbeléptetéséről szóló törvény tárgyalásánál hangzott el az az óhaj, hogy a jövedéki kiháT gási eljárást legalább e részben reformáljuk, amikor ez irányban felszólaltam s a pénzügyminister ur az igazságügyminister úrral egyetértve meg-" Ígérte, hogy mielőtt a jövedelmi adó tényleges behajtása következnék, a jövedéki kihágási eljárásnak legalább e részét reformálni fogja. Az igen tr előadó ur, valamint a jelentés is az igazsághoz híven kiemeli, hogy ez a rendelet kizárólag a pénzügyi bíróság előtti tárgyalásra, valamint a kir. ítélőtábla előtti fellebbezési tárgyalásra vonatkozólag jelent meg. E részben is van e rendelet ellen több kifogásom. De első és generális kifogásom, hogy e rendelet annak a parancsnak, amelyet a közadók kezeléséről szóló törvény 101. §-a tartalmaz, nem tesz eleget. E 101. §. azt mondja: »Felhatalmaztatik az igazságügyminister, hogy a jövedéki kihágások eseteiben követendő eljárást a pénzügyministerrel egyetértőleg a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. t.-cz. elveinek figyelembevételével, tekintet nélkül az egyes törvényekben foglalt külön szabályokra, rendelettel szabályozhassam E szakasz tehát az egész eljárás reformjáról szól, az eljárást nem tagolja szét darabokra. Nem szól külön eljárásról a törvényszék előtt és a királyi tábla előtt. A bűnvádi eljárás szerves egész, mely kezdődik a nyomozattal, folytatódik a vizsgálattal, a tárgyalással és befejeződik a felebbezési tárgyalással az utolsó fórumon. A rendelet azon két részre repesztette a 101. §-ban foglalt utasítást : reformálja az eljárást, de csak a törvényszék előtti tárgyalásnál és a tábla előtti fellebbezési tárgyalásnál, mig magát a vizsgálatot és nyomozatot érintetlenül hagyja. Mert hisz a rendeletnek az a szakasza, a 9. .§, mely azt mondja, hogy a vizsgálatot a pénzügyi hatóság teljesiti, nem szabályozása a vizsgálatnak, csak megjelölése azon. hatóságnak, mely a vizsgálat vezetésére hivatva van. De, hogy a vizsgálatot mily szabályok szerint kell teljesíteni, arról a rendelet nem szól, amit a jelentés és az előadó ur beszéde is őszintén feltárt. A rendelet 3. §-a is, mikor részben bizonyos perczentuáczióban eleget tesz a 101. §. parancsának, ezt mondja : »A kir. törvényszék mint jövedéki büntetőbíróság előtti eljárásra a jelen rendeletből folyó eltérésekkel a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvényczikknek (Bp) a járásbíróság előtti eljárásra vonatkozó szabályai* . . . stb. megfelelően irányadók.« Tehát csak a büntetőbíróság előtti eljárásra szól ez, a vizsgálatra vonatkozólag a bűnvádi perrend elvei nem irányadók. A vizsgálatra vonatkozólag ennélfogva továbbra is érvényben maradnak, amint azt az előadó ur is kiemelte, — és bármilyen barátja legyen az ember a tradicziónak, nagyon kellemetlen a bűnvádi perrendtartási kérdések tárgyalásánál ilyen számokra hivatkozni — az 1788. évi általános harminczad-rendtartás adóügyi szakaszának hatodik része és az 1842. évi harminczadhivatali utasítás negyedik része rendelkezései. A műemlékek igen szépek, t. ház, a művészet különböző ágaiban, s az építészeti és egyéb műremekek, ha régiek is, nagybecsüek, ellenben a műemlékeket a gyakorlati életben is érvényesíteni és még most, 1916-ban is az. 1788. évi általános harminczad-rendtartás 6. -§-a alapján és az 1842. évi harminczadhivatali utasítás negyedik része alapján csinálni kihágási bűnvádi eljárási vizsgálatot, azt hiszem, kissé anakronizmus, (ügy. van! balfelól.) őszintén szólva bizonyos tereken nem is vagyok képes megérteni a régi harmin-