Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.
Ülésnapok - 1910-603
ö03. országos ülés 1916 január k-én, kedden. 6] pedig íolyóügyeket illető hatáskörrel bir — ezt a parlamentet nem tartom feljogosítottnak arra, hogy ily nagy kérdést, ily nagy problémát véglegesen megoldjon. Azt azonban kötelességemnek tartom a magam részéről is kijelenteni és ugy tudom, az ellenzéken senki sincs, aki nem a teljesen független, általánosan kötelező revíziót kívánná. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Végezetül pedig, ami a magántisztviselők kérdését illeti, — ez szintén a dolog hisztorikumához tartozik — a tisztviselői kérdés természetszerűleg felvetődött azon szűkebb megbeszélésekben, amelyek a pénzügyminister ur és az ellenzék néhány tagja között folytak; ki vetette fel a tisztviselők kérdését, nem tudom, de bárki vetette fel, jól tette. Attól abszolúte nem félek, hogy az intézet nem kap elsőrangú tisztviselőket. (Polónyi Géza közbeszól.) Nem abból a szempontból, mert ilyen na«y állami jellegű intézethez minden arra hivatott tisztviselő igen szívesen fog jelentkezni, még annak tudatában is, hogy csak öt esztendeig lesz ott, hiszen ez neki a jövő karrierjére olyan útravaló, olyan ajánlat, amely többet ér, mint akárhány magánczég dicsérő bizonyítványa. De minthogy a helyes szocziális felfogás azt kívánja, hogyha valakit alkalmazok, annak ellátásáról a szocziális gondolkozásnak megfelelő mértékben gondoskodjam, valamiképen provideálni kell a tisztviselők ellátására nézve. Én a legnagyobb nehézséget ott látom, ahol Bródy Ernő t. barátom, hogy még mindig nincs megalkotva, pedig már vagy 30 éve ígérgetik minden oldalról, a magántisztviselők nyugdíjintézménye. Nem lehet azt hagyni, hogy egyes pénzintézetek tartsanak fenn nyugdíjintézetet, egyes biztosító-társaságok is tartsanak fenn külön nyugdíjintézményt és aztán odakössék magukhoz a tisztviselőt azzal, hogy ha el akarna menni, nyomorult megtakarított fillérei, melyeket befizetett, ott maradnak; hanem általánosan kötelező nyugdijszervezetet kell létesíteni és ebbe bele kell venni a Pénzintézeti Központ tisztviselőit is. Ne féljen Polónyi Géza t. képviselőtársam, hogy az a vezérigazgató, ha az az intézet öt év múlva felszámol, nyugdíj nélkül éhen fog halni. Kezeskedem, hogy az az ur igen jól el lesz látva . . . Polónyi Géza : Nem azt mondtam! Gr. Batthyány Tivadar: . . . anélkül, hogy az állam kinevezné őt ministeri titkári vagy osztálytanácsosi fizetéssel és lakbérrel. Mi egy nagy czólt kerestünk, azt. hogy majd a jövő országgyűlés a maga nyugodtságával határozzon e kérdés felett véglegesen. Én ebben látom a mi megállapodásunknak legfőbb eredményét, a többi mind másodrendű fontosságú kérdés, ha fontosságát el is ismerem, de ezt a nagy czélt elértük, ezért én a megállapodásokhoz, amelyek a t. pénzügyminister ur és az ellenzék között létrejöttek, a legnagyobb örömmel hozzájárulok, abban a reményben, hogy a végrehajtás, a keresztülvitel szintén meg fog felelni a megállapodásoknak. (Helyeslés a baloldalon. ) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát tehát megszakítom. Felkérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláeziós-könyvbe törtónt bejegyzéseket felolvasni. Pál Alfréd jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az interpellácziós-könyvben Polónyi Dezső, Sümegi Vilmos és gróf Károlyi Mihály már felolvasott, de a ház engedélyével elhalasztott interpelláczióin kivül, amelyek közül különben gróf Károlyi Mihály képviselő uré már töröltetett, a következő ujabb bejegyzések foglaltatnak: .Justh János képviselő ur interpellácziója, a tavaszi mag beszerzése és kiosztása tárgyában, a földmivelésügyi minister úrhoz; Bosnyák Géza képviselő ur interpellácziója a rekvirált fogatok körüli eljárás tárgyában, a ministerelnök úrhoz; Fernbach Károly képviselő ur interpellácziója a bácsmegyei dolgokról, az összkormányhoz; Rakovszky István képviselő ur interpellácziója a politikai helyzet tárgyában, a ministerelnök úrhoz; Benedek János képviselő ur a katonai hatóságokhoz érkező névtelen feljelentések tárgyában, a honvédelmi minister úrhoz; Brestyenszky Kálmán képviselő ur a Felvidéken a hadisegély helytelen és igazságtalan kifizetése tárgyában, a belügyininister úrhoz; végül gróf Andrássy Gyula képviselő ur interpellácziója az antantnak a nemzetközi joggal ellenkező viselkedése tárgyában, a ministerelnök úrhoz. Elnök: Leszek bátor megtenni javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk.) Tisztelettel javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, szerdán, január hó 5-én délelőtt 10 órakor tartsa és mivel még sok szónok van a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz felírva, napirendjére kizárólag a mai napirend tárgyát tűzze ki, azzal, hogy az interjiellácziók nagy számára való tekintettel már félkét órakor térjen át a ház. (Felkiáltások a baloldalon : Egy órakor!) Sághy Gyula: T. ház! Amint méltóztatik hallani, hót vagy nyolcz interpelláezió van bejelentve és ezek között vannak olyan fontosak, amelyekről feltételezzük, hogy a kormány tagjai rögtön válaszolni fognak rájuk. Ilyen például gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur interpellácziója, mely épen a legutolsó. Ezért indítványozom, hogy már egy órakor térjen át a ház az interpellácziók meghallgatására. (Helyeslés halról.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Gr. Tisza István ministerelnök: Én azt gondolom, hogy tekintettel arra., hogy hat interpelláezió van bejegyezve, talán méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy egy órakor térjünk át az interpellácziókra. (Helyeslés.)
