Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.
Ülésnapok - 1910-603
58 603. országos ülés ÍJA elhatározást erre nézve. Az ottani nép mindent el is követett, liogy bérbe kapjon belőle, de a vallásügyi kormány kiadta elvi álláspontul, hogy csak az Országos Hitelszövetkezet vagy az Altruista Bank utján szabad parczellánként bérbeadni. Ez a két intézet ugy látszik megegyezett, de csak az Altruista Eank érdeklődött a dolog iránt és a vége az volt, hogy jött a nagytőke, az egészet bérbevette és ezer meg ezer kis ekszisztenczia nem jutott semmihez. Pedig amikor az Altruista Bankot alakították, az volt a jelszó: kenyeret, munkát, földet a kisembernek. (Ugy van !) Nagyon jó lett volna, ha azt az Altruista Bankot is csak egy pár évre lehetett volna megalakítani, ha legalább megtették volna, amit mi kértünk és kérünk mindig, — hogy ezzel a kérdéssel is mindjárt végezzek — hogy adják meg a parlamenti ellenőrzés lehetőségét. (Egy hang: hiba.) Ha hiba volt, én hibáztam, mert én vetettem fel a tárgyalások során ezen ellenőrzés kérdését, tárgyilagos indokokból. (Ugy van! balfelől.) Láttam ugyanis, hogy amióta ez a szanálási kérdés napirenden van, mindenféle magánbeszélgetésekben, hivatalos korporácziókban megjegyzések történtek, hogy majd azt a 25 vagy 50 milliót more patrio kortesalapon fogják szanálási czélokra kiosztani, magyarán mondva igen sok ember azt mondta, hogy majd, a kormányhoz közel álló, jól beprotegált intézetek kapnak nagy összegeket, ellenzékiek pedig legfeljebb majd csak mutatóba. Ennek szanálására kerestünk az ellenzéken remediumot. Igen természetes, hogy egy üzleti vállalatnak, amely mint szövetkezet, törvényes formák közt alakul meg, annak hegyibe, annak vezetésére ingerencziát gyakorlólag egy parlamenti bizottságot beültetni igen bajos. Azonban igenis, arra a ezélra, amelyre mi óhajtjuk, lehet egy parlamenti bizottságot kiküldeni, t. i. hogy ellenőrizze : kik folyamodtak, kik óhajtottak igénybevenni szanálási hitelt és kik kaptak, mennyit ós miért? Megvallom, itt skrujmlusaim voltak. Lehetetlen, hogy ilyen kényes kérdéseket negyedévenkint a pénzügyminister nyilvános jelentésekben a parlament elé vigyen. Ezzel egy intézetet agyon is lehet ütni. Ezért azt a formát gondoltuk ki, hogy a parlamenti bizottság megalakul, időnkint összejön, a pénzügyminister, igónybevehetvén az intézet vezetőit, funkczionárusait, megteszi előterjesztését és ez a bizottság csak akkor tenne konkrét, pozitív jelentést az országgyűléshez, ha valami specziális oka lenne, különben j>edig egyszerűen tudomásul venné és ad acta tenné a bejelentéseket. A pénzügyminister ur tudtommal azt válaszolta, hogy ő maga, is konszideráczió tárgyává tette ezt, egyelőre nem találta meg a kellő formulát erre, de hajlandó, ha az ellenzéki pártok a maguk bizalmi embereit kiküldik, nekik a kellő felvilágosításokat megadni. Szerintem nem ez az i január 4-én, kedden. utóbbi eljárás a helyes, mert ez nem parlamentáris. (Helyeslés balfelöl.) A parlamentáris eljárás az, hogy ugy a többség, mint a kisebbség bizalmifórfiai legyenek jelen. Ez volt a propoziczióm, ezt kérjük ma is. (Helyeslés balfelöl.) Bemélem is, hogy inig a részletes tárgyalásokat lefolytatjuk, az igen t. kormány és többség talál erre módot annál is inkább, mert ismételve hangsúlyozom, hogy a parlamentáris és alkotmányos elvnek csakis az felelne meg, ha, amúgy is nagyon szűk hatáskörrel felruházva, egy ilyen parlamenti bizottság alakulna meg. Polónyi Géza: Ezzel teljesen egyetértek. Gr. Batthyány Tivadar: Amennyiben azonban az igen t. pénzügyminister ur nem akarná sem az én javaslatomat, sem más hasonlót elfogadni, igen természetesen contre coeur bár, de a nekem felajánlott ellenőrzést magamtól el nem utasítanám. (Helyeslés balfelöl.) De egész lojalitással, aminthogy ilyen megegyezéseknél legfontosabb a lojalitás s az őszinteség és nyíltság, megmondottam azt is, hogy amennyiben a t. kormány nem fogna egy ilyen parlamentáris bizottsághoz hozzájárulni, hanem csak ahhoz, hogy az ellenzék az emiitettem módon gyakorolja az ellenőrzést, akkor én kijelentem, hogy egyenkint nem fogunk felmenni a pénzügyministeriumba és könyörögni a minister urnak, hogy kegyeskedjék, ha jó kedvében van, nekünk valami felvilágosítást adni, hanem akkor az ellenzéki pártok a maguk konferencziájáb ól — remélem, hogy pártonkívüli képviselők is — ki fognak küldeni és a kiküldöttek bizottsággá alakulva fognak a minister elé lépni s tőle felvilágosítást kérni. Ez volt propoziczióm, ezt fogadta el az ellenzéki pártok vezetősége és ismétlem szeretném, ha a parlamenti bizottság valamely formáját méltóztatnék a t. kormány elfogadni, mert ez jobban megfelel az alkotmányosság követelésének. T. ház! Előttem szólt t. képviselőtársain kifogásolta azt, hogy az alapitói tervezet ós az alapszabályok az öt évi terminussal, üzletrészeknek befizetésével stb. ellenmondásba jönnek. Távol áll tőlem, hogy hivatva érezzem magamat arra, hogy Szterényi József t. képviselőtársunk előadását itt korrigáljam vagy kiegészítsem; egyszerűen csak konstatálom, hogy kell az ő beszédében egy passzusnak lennie, — nem tudtam átnézni — amelyben utal arra, hogy át fognak vezettetni az öt évvel kapcsolatosan a szükséges módosítások, annál is inkább, mert hiszen Szterényi József t. képviselőtársunknak pontről-pontra a kezében van az erre vonatkozó szöveg. Hiszen mi a megbeszéléseknél az utolsó pontig átnéztük ezeket és az igen tisztelt kultuszministeri államtitkár ur fejbólintásából látom, hogy ő el is olvasta és keresztül fog vitetni ugy az alapszabályoknak, mint magának a törvényjavaslatnak megfelelő módosítása is. Ami pedig az alapszabályok kérdését illeti,
