Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

603. országos ülés 1916 január 4-én, kedden. 55 selőház előtt arra, hogy itt a földet is megmozdítják alattunk ? Egy állam, amely látja ezt a veszélyt és nem él azzal az egyetlen fegyverrel, amely neki módot ad és lehetővé teszi, ennek a bajnak leleplezését és megelőzését, az nézetem szerint hibát követ el, ha ezt a fegyvert nem forgatja meg. De van még egy ut. Ennek a javaslatnak feltételei között szerepel ugyebár az, hogy magánhitelt itthon nem ad, ellenben külföldinek ad hitelt, tehát osztrák váltóra is ad ? Hogy az a paradokszon meg legyen oldva, hogy a t. pénzügyminister ur beválthassa azt a szavát, amelyre ő mindig nagy súlyt fektet, hogy t. i. legyen is kamat és mégsem legyen konkurrenczia a pénzintézetekkel, erre nézve ugyebár egyik ekszpediens az, hogy a t. pénzügyminister ur az osztrák váltókat megvásárolja ? No ez czifra dolog. Milyen boldog lett Magyarország! Mi vásárolunk osztrák váltókat és ezért adunk 125 milliót. De még többet is teszünk. Szívesen és nagy előzékenyen megengedjük az osztrák j)énzintézetek által alapított fiókoknak, hogy ők is beléphessenek ebbe az intézménybe és természetesen, ha szükség van rá, ők is élvezhessék a szanálásnak paritásos dicsőségét. Ez, nem hiszem, hogy helyes politika lenne, mert ha Szterényi t. barátomnak az a czinozurája, hogy revíziót nem lehet foganatosítani azoknál az intézeteknél, amelyek nem veszik igénybe a hitelt vagy nem kérik maguk a revíziót, akkor ez — nem mondom, hogy ez az ő czélja — de biztosan oda fog vezetni, hogy az osztrák pénzintézetek, mondjuk a BodenkreditÁnstalt, mondjuk az Union-Bank és tutti quanti, amelyek itt Magyarországon gombamódra tenyésztik ós termelik a pénzintézeteket, — hisz egyszer volt szerencsém a képviselőháznak erről egy egész lajstromot bemutatni, hogy hány önálló pénzintézete van Magyarországnak és hány olyan intézete, amely tulajdonképen osztrák telepítés és semmi más — gyakorolni fogják a revizionális jogot a magyar pénzintézetek felett. De a saját intézeteiket az alól kivonják. Hogyan jutunk mi magyarok ahhoz, hogy ezek a t. osztrákok benn lesznek ebben a pénzintézetben, tehát ők gyakorolni fogják a magyar pénzintézetek felett arevjzionális jogot, de nekünk, magyaroknak, nem szabad hozzájuk férnünk, ha az Union-Bank vagy a Bodenkredit-Anstalt maga adja nekik a pénzt, ugy hogy tőlünk hitelre nem szorulnak. Ezek aggodalmak. Nem hiszem, hogy az a módosítás, amelyet t. képviselőtársam előterjesztett, valami nagyon messze vinné a nemzet ügyét és minden esetre óriási nagy erkölcsi és anyagi érdekeket veszélyeztetünk vele, ha a t. képviselőház a revíziónak valamiféle megnyugtató neméről nem gondoskodik. Azért én nem oda konkludálnék, hogy ne legyen revízió ott, ahol nem kérnek hitelt, hanem oda konkludálnék és konkludáltam volna, hogy igenis követeljük a kormánytól már most, hogy a pénzintézetek szanálása esetén egy minden tekintetben pártatlan kötelező revíziót vigyen keresztül. Még csak egy-két megjegyzést teszek. Az egyik az alapszabályok beczikkelyezésére vonatkozik. Ugy-e bár, ez is egy posztulatum ; a t. i pénzügyminister ur, gondolom, hozzá is járult ehhez a dologhoz. Szabadna tudnom, hogy mi ennek a tulajdonképeni jelentősége? Jelenti-e azt, hogy a beczikkelyezett alapszabályok és czégjegyzési bíróságnál többé nem lesznek bemutatva, furcsa dolog volna, hogy a törvényhozás aktusa felett a biróság . . . Sághy Gyula: De nem tagadhatja meg a bejegyzést! Polónyi Géza: Akkor minek be untatni? í Akkor konfiskáljuk a biróság jogát. Teleszky János pénzügyminister: Ma még j csak tervezet. Előbb intézmény kell, hogy alap| szabály legyen. Polónyi Géza: Természetes, de ha már egyszer be van czikkelyezve az az alapszabály itt a házban, í az alakulás után be kell mutatni a czégbiróságnál. | Már most milyen helyzetbe jut az a biróság? I (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Szíveskedjenek egy perczig türelemmel lenni. Ez a törvényjavaslat tartalmazza ugyebár azt, hogy az alapszabályok a törvénytől eltérhetnek. Azt hittem először, hogy takszálni akarják a dolgot, felsorolván 1—-5 esetet. De az ötödik pontnál egészen általánosságban az olvasható, hogy az az alapszabály ; eltérhet a törvénytől, amennyire tetszik. Már most mit fog csinálni a biróság ? Van egy élő törvény, a kereskedelmi törvény, amely ezt, vagy azt irja elő. Én, mint jogász, mindent tudok akczeptálni, de hogy parallel jogszolgáltatás legyen, vagy hogy parallel törvények legyenek egy országban, ezt nem tartom megengedhetőnek; azt pedig még kevésbbé, hogy a bíróságból piktusz maszkuluszt csináljunk. A biró kötve van a kereskedelmi törvényhez Ha tehát azt akarják az urak keresztül vinni, hogy ez a beczikkelyezett alapszabály ne legyen a biróság által kontrollálható, akkor tessék ezt a törvényt akként megszövegezni, hogy paragrafusról paragrafusra legyenek felsorolva azok a kivételek, amelyek erre a specziális intézetre vonatkoznak; tessék egy novelláját megcsinálni a kereskedelmi tőrvénynek, akkor rendben lesz a dolog. A munkától nem szabad irtózni: ellenkezőleg bekövetkezik az, hogy törvényt alkottak az urak, a törvénytelenség elkövetésére; ez pedig jogászilag semmiféleképen nem akczeptálható. Ami az ellenőrzést illeti, erre nézve a t. pénzügyminister ur dodomai-jóslatszerüen nyilatkozott. O nem mondta, hogy bizottság lesz, vagy hogy parlamenti bizottság lesz, ő azt mondta, hogy wir wer'n's schon machen. A t. képviselő uraknak különben is joguk van hozzá, hát kérdezősködjenek. Én megvallom, hogy ezt a bizottságot nem tudom megértem. Mert, ha I parlamenti bizottság lesz, akkor értem; de hogy I az ellenzék által választott bizottság legyen az