Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

603. országos ülés 1916 január k-én, kedden. 53 most az ilyen intézkedést csak eliminálni kell, ha nevetség tárgyává nem akarunk lenni, mert hogyan szóljon hat esztendőre egy banknak a direktorsága, amely bank maga csak öt esztendeig tart? Csiklandósabb dolog az A. sorozatú részjegyek befizetésének a kérdése. (Felkiáltások balfelöl: Provideálva van!) Kérem, t. barátaim, miért nem méltóztattak ezt a beszédem előtt megmondani? (Derültség.) Honnan tudjam én ezt? Én csak azt tudom, amit Szterényi József képviselő ur előterjesztett. Azért mondom, hogy hézagos és pongyola ez az előterjesztés. En kénytelen vagyok magamat ahhoz tartani, amit az ellenzék hivatalos szónoka mondott. Már most nem tudom, hogyan van ez keresztülvezetve, de talán valaki megsúghatná; mert attól félek, hogy ennek káros konzekvencziái lesznek. Megtörténhetik, hogy egy pénzintézetnek, amely tiz évi rátában könnyen befizethetné azt az üzletrészt — igaz, hogy tőle függ, hogy belépjen-e, bár erkölcsi kényszer alatt cselekszik — ele már akkor, ha öt óv alatt kell törlesztenie . . . (Felkiáltások : Nem igy van! Megszűnik! Zaj.) Ha nem fizeti? No akkor ez gyönyörű állapot! (Derültség jobb- és balfelöl.) Ha ötéves határidőhöz van kötve egy ilyen, az egész ország hiteléletét felölelő és azt orvosolni hivatott intézménynek a sorsa . . . (Felkiáltások : Már nem!) Az sem ? ... hát én azt hiszem, hogy ez az intézet a maga feladatának meg nem felelhet. A pénzügyminister ur nem mondta, de láttam a szemeiből az aggodalmakat, amelyeket táplált, (Derültség.) hogy az ő nagy meggyőződésével meg kellett alkudnia. (Félkiáltások balfelöl: Meg is mondta!) Annál könnyebb volt kiolvasnom a szeméből. (Derültség balfelöl.) Hát miért járult mégis hozzá? Beck Lajos: Mert legyőzték az aggodalmait ! Darvai Fülöp: Meggyőzték! Polónyi Géza: Amig a pénzügyminister urat nem hallottam beszélni, azt hittem, hogy itt mentális rezerváczióról van szó, hogy mindenki tudja e házban, hogy bizony nem öt esztendőre szól e javaslat, hanem meg fogják azt csinálni öt esztendő múlva újból, már jobban, vagy roszszabbul, de meg fogják csinálni. Hiszen nyíltan megmondja: Én most hozzájárulok ehhez, de öt esztendő múlva megrepetálom a dolgot, természetesen illően okulva a tajiasztalatokon; és talán ez lesz az egyetlen előnye a dolognak, hogy akkor komolyabb és oly módosításokkal lesz ellátva a javaslat, amelyek meg fogják nyugtathatni az országot. De ilyen szanálási akcziót öt éven belül vállalni az én financziális eszem szerint merő lehetetlenség, mert akkor az illető pénzintézetek számára a visszafizetés kötelezettségét is öt éven belülre kell kikötni. (Ellenmondás.) Annak a reményében talán, hogy majd azután fennáll tovább is? De van itt egy dolog, amely az agrár kérdéssel kapcsolatos. Ez a központ a magánhitelt kizárja Magyarországon, de fentartja az osztrák és a külföldi magánhitel számára is a nem bankváltót képező primaváltót. De a jelzáloghitel szempontjából van itt egy furcsa rendelkezés, amelyre nézve szintén nagyon szeretnék a t. pénzügyminister úrtól felvilágosítást nyerni. Eszerint zálogleveleket csak két pénzintézettől, azu. n. altruista banktól — lucus a non lucendo (Elénk derültség.) — és az Országos Központi Hitelszövetkezettől lehet elfogadni. B. Madarassy-Beck Gyula: Nem ugy van! Ez csak példa! Polónyi Géza: Példa? Eurcsa példa! Beck Lajos: Követendő példa! Polónyi Géza: Efelett most ne disputáljunk. Majd a pénzügyminister ur megmondja, mi az értelme e rendelkezésnek. Az-e, hogy az a kettő a legjobb pénzintézet Magyarországon? Mit szól hozzá t. Madarassy-Beck ur ? (Élénk derültség.) Hát minek teszik ezt az auszlágba ? Ez csak annyit jelenthet, akár hogy forgatom, hogy csak ennek a két intézetnek a kötvénye vagy záloglevele legyen vétel tárgya. De ugyanazon szakasz rendelkezése szerint záloglevelekre kölcsönt adhat. Már most a lombard értékpapírokra általában meg van engedve. S ha öt esztendőre szorítok egy pénzintézetet, én aggodalommal kisérem azt a lehetőséget, hogy én az egész vonalon az agrár hitel szempontjából magam csinálok olyan nehézséget, mely a hosszú lejáratú jelzálogkölcsönöknél, sőt a záloglevél vásárlásoknál is, melyek sorsolás utján esnek amortizáczió alá, fennáll. De általában, kivéve azt az esetet, amikor végszükség van, amikor likvidácziónál kötelesek ingatlanokat megvásárolni, ez a pénzintézeti reform az egész vonalon eltiltja a pénzintézetet az agrárhitel kultiválásától. Én sehol sem találok példát rá, még olyan intézkedést sem, hogy legalább a bankráta felett egy bizonyos kamatmakszimumkorlátozásávalakormány hozzájárulna a hitel olcsóbbságához és ezzel az állami hozzájárulással legalább a nagy uzsorát tenné lehetetlenné. Ehelyett azonban mit látunk? Azt, hogy a javaslat az A) sorozatú részletjegyekre 6 százalékos kamatgarancziát tartalmaz, amennyiben az állam részesedését képező B) sorozatú részletjegyekre csak azután kerülhet dividenda, ha az A) sorozatuakat már 6 százalékos dividendával kifizették. Ez egy kamatgaranczia ismét a nagy pénzintézetek számára. Mert beszélhetnek itt altruizmusról, szanálásról, az a gombamódra felszaporodott és felcseperedett mindenféle csiri-biri intézet majdnem kivétel nélkül a nagybankok visszleszámitolásából él és annak hiteléből, ugy hogy az a szanálás, amelyben a bajbajutott vidéki intézeteket részesítjük, később a nagybankok mérlegében fogja az osztalékok között eredményét megmutatni. Ily viszonyok között meggondolandó, hogy az az öt esztendő helyes-e vagy nem. És én itt