Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.
Ülésnapok - 1910-602
ü* 602. országos ülés 1916 január 3-án, hétfőn. "hanem az, hogy szakszerű és objektív revizió legyen. (Úgy van! jobbfelöl.) Gr. Batthyány Tivadar: Ezért kell birói függetlenség jellegével bírnia a revizornak; nem szakembert csak nem küldenek oda! (Mozgás jobbfelől.) Teleszky János pénzügyminister: Én nem azt mondom, hogy a birói revizor nem lehet szakember és nem lehet objektív. Bocsánatot kérek, de nemcsak a t. képviselő ur közbeszólásából és az egész túloldal felfogásából, hanem mások felfogásából is azt látom, hogy nálunk e tekintetben megint az a hiba, amit én a közélet terén nálunk mindig látok. Nálunk ugyanis egy diploma, vagy egy jelszó, egy forma mindig többet ér a valóságos tartalomnál. (Ugy van! Ügy van! jobbfelől. Zaj balfelöl.) Pedig tessék elhinni, a valóságos tartalom a lényeg. Azok a revizorok, akik a Földes t. képviselő ur indítványa szerint felállítandó revizori tanfolyamot fogják elvégezni, tehát diplomát fognak szerezni, azután bizonyos revizori kinevezésben fognak részesülni, — ami ugyebár, valószínűleg a kormány részéről fogna jönni — akármilyen függetlenségi attribútumokkal lesznek is felruházva, bennem abszolúte nem fogják azt a bizalmat kelteni az ő revíziójuk tekintetében, mint amilyen bizalommal fogok viseltetni azoknak a szakszerű revizoroknak objektív bírálata tekintetében, akiknek alkalmazásánál semmi más szempont nem lesz irányadó, mint az, hogy birnak-e a kellő gyakorlati és elméleti ismeretekkel és hogy olyan intézménynek szolgálatába álljanak, amely az országnak e tekintetben elsőrendű szakférfiait egyesítve, tényleg kéj^es megítélni ezeknek a revizoroknak működését és megbírálni azt, hogy ezeknek a revizoroknak működése tényleg a helyzet magaslatán áll-e és megfelel-e az objektív feltételeknek. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Földes Béla képviselő urnak még csak egy megjegyzésére kívánok szorítkozni, azután részletekben fogok válaszolni a Szterónyi képviselő ur által felvetett pontokra, a vita további folyamára tartva fenn azt, hogy még egyéb kérdésekre is reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Földes Béla t. képviselő ur kifogásolja, hogy ennek az intézménynek megalkotásánál olyan féltékeny gonddal őrködtem afelett, hogy ez az intézmény a létező pénzintézeteknek versenyt ne támaszszon. Hát e tekintetben, igenis, féltékeny gonddal őrködtem, őrködni fogok a jövőben is (Helyeslés jobbfelöl.) és azt hiszem, őrködni fog mindenki, aki az én helyemen lesz, (Helyeslés jobbfelöl.) mert nem arról volt és nem arról van szó, hogy nekünk egy uj nagy bankra van szükségünk. Az én nézetem szerint több nagybankunk van, mint a mennyi kell. Több nagybankra tehát semmi esetre sincsen szükség Magyarországon. (Derültség bálfélöl.) Gr. Batthyány Tivadar : Ebben egyetértünk! Polónyi Géza: Kicsinyekre sem! Teleszky János pénzügyminister: Tehát abszolúte nem az volt a czélom, hogy teremtsek itt az állam pénzével egy uj nagybankot, amely csináljon rendes banküzleteket és csináljon konkurrencziát a létező pénzintézeteknek, minek természetes folyománya azután az, hogy a létező nagy pénzintézetek pedig konkurrencziát csináljanak neki, mert az természetes, hogy a verseny kiváltja azután az ellentörekvéseket is. Ez abszolúte nem volt és nem is lehetett czélja a kormánynak, nem lehet a törvényhozásnak, nem lehet feladata ennek az intézménynek. Jeleztem már azokat a czólokat, amelyeknek megvalósítása a feladata lesz, nem akarok erre újból kitérni, csak hangsúlyozom, hogy igenis, ez nagyon tudatosan történt. Én igen nagy súlyt helyeztem arra, hogy sem ez az intézmény ne támaszszon versenyt a bankoknak, sem a létező pénzintézetek ne témaszszanak versenyt ennek az intézménynek, hanem ebbe az intézménybe lehetőleg mindannyian belépve, — amint hogy nem kétlem, hogy rövid idő alatt mindannyian tagjai lesznek — egységesen működjenek közre ama czélok elérésére, amelyek ennek az intézménynek létrehozatalára vezettek. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek után áttérve a Szterényi t. képviselő ur által felvetett kívánalmakra, ahhoz, hogy a revizió azokkal az intézetekkel szemben, amelyek hitelt, illetőleg kölcsönt nem vesznek igénybe a központtól, vagy maguk nem kérik a revíziót, ne tétessék kötelezővé mindaddig, amig a törvényhozás e tekintetben másképen nem intézkedik, hozzájárulok. (Helyeslés.) A másik alpontra nézve, amelyet ennél a pontnál a t. képviselő ur emiitett fel, aki egy pontban állította fel, hogy a felülvizsgálat csak olyan intézetekre terjedjen ki, amelyek a központtól hitelt vagy kölcsönt vesznek igénybe, vagy amelyek ezt maguk kérik ós ennek egy alpontja volt az, hogy necsak revizió alá ne vonassanak ezek az intézetek, hanem más irányú befolyást se gyakoroljon reájuk a központ; — azt hiszem, inkább félreértés forog fenn, mert hiszen az természetes, hogy a központ jogilag végrehajtható befolyást az alajiszabályok szerint csak annyiban gyakorolhat az egyes intézetekre, amennyiben az a revízióval kapcsolatos és ott is végeredményben az egész jogi szankczió makszimuma a kizárás. Egyéb téren semmi befolyást nem gyakorolhat. De én azt hiszem, ez az aggodalom főleg az alapszabályok 5. §-ának 2. pontjára, a likvidálásokra és a fuzionáltatásokra vonatkozik. Miután ez erre vonatkozik és miután kétségtelen, hogy ennek a szükségnek megállapítása csak a revizió folyamán válik lehetővé, készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy ez az alapszabályokban megfelelő kifejezést nyerjen azáltal, hogy a szükség szónak elébe tétessenek ezek a szavak: amelyeknél a megejtett felülvizsgálat alapján ennek szüksége fenforog. Végül hozzájárulok ahhoz, hogy a csőd