Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.
Ülésnapok - 1910-602
602. országos ülés 1916 január 3-án, hétfőn. 9 ennek a pénzintézeti központnak létesítésével megvalósítani akart, nem tudta ugy elérni, hogy törekvésébe és szándékába bizonyos, attól teljesen távol álló czélzatokat bele ne magyaráztak volna. De én azt hiszem, t. ház, hogy a parlamenti vitának épen az az egyik eredménye, vagy legalább is kell, hogy az legyen az egyik eredménye, hogy sikerüljön egymást kölcsönösen meggyőznünk arról, hogy ez a kérdés tisztán csak gazdasági szempontból tárgyalandó, hogy minden pártpolitika kikapcsolásával, (Helyeslés jóbbfelől.) tisztán csak az ország egyetemes gazdasági érdekeinek szempontjából birálandó el és ha ezt sikerül elérnünk, akkor azt hiszem, hogy felfogásainkban igen jelentékeny közeledés fog előállani. ISiem zárhatom be szavaimat anélkül, hogy rá ne utaljak arra, hogy mikor 1885-ben az első budapesti kiállítás alkalmával pénzintézeteink tevékenysége is kiállításra került, ugyanakkor megbízást kapott a jelen képviselőháznak egy igen tisztelt tagja, Vargha Gyula, a magyar pénzintézetek történetének megírására. (Éljenzés jóbbfelől.) Vargha Gyula ezt a történetet azzal az alapossággal, azzal a szaktudással és azzal az igazi hévvel és lelkesedéssel irta meg, amely még ma is jellemzi őt és e történet végén, amikor visszapillant hiteléletünk viszonyaira, elismeri, hogy vannak ugyan bajok, de ezeket a bajokat társadalmi utón, a kormányhatalomnak lehetőleg kevés beavatkozásával meg kell és meg lehet szüntetni, mert egészséges hitelélet csak így fejlődhetik ki. Vargha Gyula ezt mondja (olvassa) : »Vannak ez életerős intézménynek fattyuhajtásai, ki merné ezt tagadni, de ebben nagy részük van általános gazdasági és társadalmi viszonyainknak. Az orvoslást tehát ott kell keresni; a hitelügy terén legfeljebb egy kis szervezésre, egy kis ellenőrzésre volna szükség, amely most teljességgel hiányzik. Nem értünk az ellenőrzés alatt állami gyámkodást. A hitel szabad mozgást kivan. Korlátolva, megkötve, elsorvad. Pedig a hazai hitelnek nem szabad elsorvadnia; buzogjon fel minél dúsabb forrásokban és termékenyítse meg ezt a földet, hogy felvirágozzék rajta a földmivelés, ipar és kereskedelem, nemzetünk pedig gyarapodjék a jólétben és vagyonosodásban, hogy ellenállhasson az idők minden viharának.« (Éljenzés.) Ajánlom a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság véleménye alapján általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés, tapsok a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Földes Béla! Földes Béla: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Mikor az összes ellenzéki pártok megtisztelő bizalmából a napirendre kitűzött, szerintem ugy konczepcziójában, mint szerkezetében aggályos, hatásaiban kiszámíthatatlan javaslattal szemben felszólalok, hogy előadjam kifogásaimat, azt hiszem, nem mulaszthatom el azt, hogy elsősorban ne utaljak arra, hogy azok a felszólalások, amelyek az ellenzék részéről a napirendre tűzés alkalmából KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVIII. KÖTET. történtek, nevezetesen gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula beszédei, visszavezetendők arra az aggódó érzésre, hogy az ellenzék a maga részéről mindent meg óhajt tenni, ami lehetővé teszi fentartását annak a parlamenti helyzetnek, amely a nemzet mostani élet-halálküzdelmének közepette egyedül megfelelő ; és nagyon sajnáljuk, hogy az ellenzék e törekvése nem hono ráitatott. Ez annál kevésbbé volt jogosult, mert hiszen a mandátumok meghosszabbítása alkalmával — gróf Apponyi Albert javaslata értelmében — ugy volt kontemplálva az eljárás, hogy csak a háborúval kapcsolatos dolgok fognak elintéztetni és az volt az óhaj. hogy ez a törvénybe is vétessék fel. Ez ugyan nem történt meg, de ha jól emlékszem, a kormány részéről történt nyilatkozat, hogy ha ez nincs is benn a törvényben, azért a kormánynak is az az álláspontja, hogy a háború tartama alatt egyéb javaslatok nem fognak beterjesztetni, mint amelyek a háborúval összefüggnek. Fekete Márton : Ez is összefügg ! Földes Béla : Kérem, semmit sem fogok elhallgatni, aminek felemlítése joggal és méltán várható. Ennek a javaslatnak igenis van olyan része, amely a háborúval összefügg, van olyan része, amely bizonyos tekintetben — mondjuk, reményt fejezhetünk ki — sürgős, t. i. az a Tesz, amely a háború által okozott megrázkódtatásokból származó bajok orvoslására vonatkozik, amely a szükséges segítséggel akar foglalkozni. Az ellenzék nem zárkózott el már annak idején sem attól, — a májusi tárgyalások alkalmával az ellenzék bizalmiférfiai a pénzügyminister ur előtt ezt kijelentették — hogy ez a rész elfogadtassák. Ezzel, szerény nézetem szerint, be lehetett volna fejezni az ügyet, mert csak ez a rész sürgős, a többi nem sürgős. Azok a kérdések, amelyek ott megoldatnak, évtizedek óta húzódnak, vajiidnak. Nem mondom, hogy ez a hosszú vajúdás tovább folytattassék, de mindenesetre, minthogy aggályok merültek fel, minthogy a pénzügyminister ur sem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy ezek az aggályok nem jogosultak, ennek következtében azt a részét a javaslatnak, amely nem sürgős, amely kifogásolható, amely kritikus, amely nincs helyesen konczipiálva, el kellene halasztanunk későbbi időkre. Azok a kifogások, amelyek a törvényjavaslattal szemben felmerülnek, két csoportra oszthatók. Vannak kifogások és ezekkel foglalkozott behatóan a t. előadó ur is, amelyek a kérdés politikai részét érintik és vannak olyanok, — én ezekre fektetem a súlyt, ezeket tartom elsősorban fontosaknak — amelyek az ügy gazdaságpolitikai, hitelpolitikai részére vonatkoznak. De azért az előbbi csoporttal is, nagyon röviden bár, akarok foglalkozni. És itt elsősorban utalok arra, hogy nem lehetek abban a tekintetben sem egy nézeten a t. előadó úrral, mintha mi politikai kifogásaink alatt azt értenők, hogy csak pártpolitikai szempontból vannak kifogásaink. 5