Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-581

76 581. országos ülés 1915 május 11-én, kedden. dését, a tulajdon jogát magát is megtámadják, sőt egyenesen bűnnek tekintik. Hogyan lesz az, ha a korok haladtával e társadalmi osztályok fogják esetleg valahol a többséget megszerezni, és kimondják, hogy X. UT, aki a legbecsületesebb ember a világon, de mert 40.000 holdja van, bűnbeesett ? Mi lesz, ha ezek a tulajdon kérdését másként fogják szabályozni és a vagyon kérdésében bűnnek fogják megállapítani azt. ami most esetleg erény ? Preczedensek igenis vannak a magyar törvényhozásban, de szomorú preczedensekkel találkozunk épen a munkapárti korszak törvényalkotása során. Mert ne méltóztassék mindenáron való ellenségeskedésnek tekinteni álláspontomat, hiába tekintik önök magukat, a szabadelvüpártot, Deák Ferencz szellemi leszármazóinak és utódainak, ez a több mint öt esztendős törvényhozási cziklus nem nyújtott kellő biztosítékot arra, hogy önök minden irányban szabadelvűek is voltak. Azért, mert esetleg a rózsának tövisei is vannak, kivágjuk az egész fát ? Azért, mert egy háztetőről véletlenül cserép esett le, leromboljuk az egész házat, a falakat ? Nem, t. képviselő urak, itt a közállapotokat kell ujabb alapokra fektetni, a közmorált. Itt nem a megfagyott lábak már lehetetlen gyógyitásáról van szó, hanem a megfagyott erkölcs helyreállításáról. Évszázados mementó utal minket arra, hogy ezektől a veszedelmes preczedensektől tartózkodjunk. Nem pártkérdés ez, tudom én nagyon jól. Bírálja meg mindenki ezt a javaslatot azzal az objektivitással, amely mindenkor kell hogy szerepet játsszék ilyen törvényhozási alkotásnál, mert a törvény alkotása nem hangulat dolg a, a törvénynél elsősorban az objektivitásnak kell szerepet játszania. Deák Ferenczre hivatkozom újra, arra a nagyon is ismert mondására, hogy azok a jogok, amelyeket mi adjunk fel, nagyon nehezen szerezhetők vissza. Méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy amikor ilyen törvényhozási intézkedéseket csinálunk, az utókor, talán nem is nagyon olyan késői utókor, önök ellen fordítja saját fegyvereiket. Csak a költő mondását czitálom, — hogy befejezzem beszédemet — méltóztassék vigyázni, mert »röpül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg«. (Helyeslés halfelől.) Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Szabó István (nagyatádi) ! Szabó István (nagyatádi) : T. ház ! Legnagyobb sajnálatomra előttem szólt t. képviselőtársammal, akivel pedig annyiszor értettem egyet képviselőházi működésem alatt, ebben a kérdésben nem érthetek egyet. Nem vagyok jogász, nem is bocsátkozhatnék olyan jogi fejtegetésekbe, mint előttem szólt t. barátom, de nem is szándékozom kimagyarázgatni az utókorra vonatkozó egyik vagy másik következtetést, én előttem csak az lebeg, hogy azok, akik a szállítási csalásokat elkövették, az egyszerű nép fiainak ezreit és ezreit tették tönkre egész életükre. (Ugy van !) A tiszt uraknak — és ezt nem szemrehányáskép mondom — módjukban volt ruhával ellátni magukat, azonban az egyszerű katonának nem volt más választása, bele kellett bújnia abba a ruhába, amelyet ezek az urak szállítottak, őt érte tehát a baj és ennek a minősíthetetlen eljárás nak minden súlyos következménye. Bn szemtanuktól hallottam ennek a csalásnak rettenetes következményeit, beszélterű emberekkel, akik e csalások miatt mentek tönkre és ezért azon az állásponton vagyok, hogy itt nincsen kutatni való, hogy hová fejlődhetik a szóban forgó törvényhozási intézkedés, egyetlen czél lehet csak : a csalókat meg kell büntetni a legszigorúbban, amennyire emberileg lehetséges. Régi elvek megváltoztatását emliti a t. képvilelőtársam. Bocsánatot kérek, a régi alapelvek idővel önkéntelenül is megváltoznak. Hisz századokkal azelőtt alapelvül mondották ki a magyar országgyűlésen, hogy a jobbágyság szolgaságra termett és hivatása egyedül csak az, hogy az uri osztályt kiszolgálja. Ez az alapelv is megváltozott már, ez nem alapelv ma, nem törvény ma már. Ugyanígy változnak meg más törvények is és alkalmazkodnak a viszonyokhoz. Meglehetősen ismerjük a hadseregszállitási csalók fajtáit. Ezek nagyon könnyen elviselnek pár évi börtönt, csak a pénz maradjon meg. Nagyon jól tudják ezek az útját, módját annak, hogyha elitélik őket börtönre, esetleg nagy összeköttetéseik vannak,beteg is lehet az illető,kórházba szállítható, némileg meg is bolondul, hogy kikerüljön a börtönből, (Derültség.) de megtalálja a módját, hogy ne ülje le egészen azt a különben enyhe büntetést, amelyet rá mérnek. Az emberiség ilyen fajtájával a legrövidebben kell elbánni és itt nem szabad melléktekintetet figyelembe venni. Azoknak, akik a visszaható erő behozatala miatt aggodalmaskodnak, figyelmébe idézem a 60-as évek rablóhadjáratait. Különösen Somogy megyében apró rablóbandák keletkeztek és ezeknek kiirtására a hatóság még azt is megtette, hogy aki vizet vitt vagy bort vagy akármit a rablóknak, felköttette. Az igaz, hogy ha az a pásztorember, akit esetleg a rablók fogtak el, nem vitte a kért dolgot, akkor ők ütötték agyon. Ez volt akkor az eljárás, a rablókat azonban mégis kiirtották, bár kétségtelen, hogy közben ártatlan embereket is kivégeztek. Már pedig én azt hiszem, hogy 50, sőt 100 rablóbanda sem követett el annyit a nemzet fiai ellen, mint ezek a csalók. Én tehát pártom nevében is üdvözlöm a javaslatnak a visszaható erőre vonatkozó rendelkezéseit és elfogadom a javaslatot. (Helyeslés halfelől.) Elnök : Szólásra ki követekzik ? Hoványi Géza jegyző: Gróf Andrássy Gyula ! Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk I) Lehető röviden kívánok ehhez a kérdéshez hozzászólni. Teszem ezt magamtól, nem a párt nevében és kizárólag csak azért, hogy leadandó szavazatomat megokoljam és lelkiismeretemet megnyugtassam. (Halljuk ! Halljuk !) Bn a kormány eredeti álláspontja mellett állok