Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-581

581. országos ülés 1915 május lí-én, kedden. m 1 étlen és gyors elintézés talán elhárította volna azt, Hogy egy akut esetből kifolyólag törvényt kelljen hozni, amelynek hatásai a hazának jóhiszemű, becsületes és hasznos polgáraira nézve talán nem lesznek mindenben'kedvezőek, másrészről pedig a gyors elintézés megadta volna a közvéleménynek azt az elégtételt, amelyet e visszaélések napvilágra jutásának első perczétől fogva az egész közvélemény követelt és követel. Ha azonban már rátértünk erre az útra, ha nem a rövid utón való elintézés, hanem a törvényhozás az az ut, amely választatott, akkor nézetem szerint a visszaható erő ennek a törvénynek legintegránsabb része. (Helyeslés jóbbfelől.) Akkor a visszaható erő az, amely épen ezen törvénynek azon czélját, amelyet szolgálni akar, elérhetővé teszi, amelylyel az egész törvény áll vagy bukik. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert itt nem arról van szó, hogy a jövőre nézve megnehezittessék bizonyos korrekt szállítók lelkiismereti vívódása, hogy ők vájjon hogyan és miképen fogják azt a szállítást végezni és nemezéi az, hogy a nem jóhiszemű számosak ujabb kibúvó utakat keressenek majd, hogy hogyan játsszák ki a törvényt, hanem aczél az, hogy a megtörtént súlyos bűnöket, megtörtént súlyos visszaéléseket azzal a büntetéssel sujtsaj amely büntetést mindnyájan, akik ebben a kérdésben egyek vagyunk, kívánunk és követelünk. (Helyeslés.) És ennél a pontnál át kell térnem a kérdésnek azon magánjogi részére is, amelyet legutóbb Springer Ferencz t. képviselőtársam emiitett. (Halljuk! Halljuk!) Itt arról van szó, hogy egyesek jóhiszemű igényei ezen vagyonelkobzással vagy vagyonmegvonással szemben érvényesithetők-e. (Helyeslés. Felkiáltások jóbbfelől: Ez az!) Nos, t. ház, én nem habozok kijelenteni és azt hiszem, nem állok ebben a kérdésben egyedül, hogy mi hajlandók vagyunk megvédeni minden munkásnak, minden alkalmazottnak, minden szegény kisembernek az érdekét, aki ezen szállítókkal szemben igénypert indit. De nem vagyunk hajlandók megengedni, hogy itt egy uj kijáró ut biztosittassék azon jóhiszemű harmadikok részére, (Helyeslés balfelöl.) akiket az igényperekből ismerünk és akik a legkülönbözőbb jogczimeken jelentkezni fognak, hogy azt a vagyont, amely az államot illeti meg az elkövetett mulasztások kárpótlásául, a legkülönbözőbb jogczimeken meg tudják menteni a bűnösök részére. (Helyeslés a ]obb- és a baloldalon.) Nem akarok itt most formulázott indítványt tenni. Be akarom várni azt a módosítást, amelyet Springer t. képviselőtársam kilátásba helyezett. De előre is azt vélem, t. ház, hogy ha ez a módosítás védeni fogja igazán az érdekelteket, védeni fogja azt a munkást, aki nem tehet arról, hogy egy bűnös munkaadóval szemben teljesítette a kötelességét; (Helyeslés balfelöl.) hogy ha az védeni fogja a kereskedelmi alkalmazottat, aki nem tehet arról, hogy főnöke álutakon járt; akkor mi azt a legnagyobb készséggel fogjuk megszavazni. Ellenben, ha látni fogjuk, hogy e módoKÉPVH. NAPLÓ 1910 — 1915 XXVII. KÖTET. sitás által olyan belemagyarázás vihető keresztül, amefy kibuvóutat ad, amely módot ad arra, hogy itt csak névleg szerepeljenek — nevezzük igazi nevükön — bizonyos Strohmannok, (ügy van!) akkor a magyar törvényhozás, hiszem és remélem, nem fogja magát odaadni ahhoz, hogy ezek az igényperekből ismert kis játékok itt ejjátszassanak s a maga egész ridegségével és kíméletlenségével fogja követelni, hogy ép ugy, a mint az illetők személye megkapja a maga megérdemelt büntetését, az a vagyon is, amely az államot illeti meg, az állam kezébe és ne a jóhiszemű harmadik kezébe jusson, aki, igen jól tudjuk, nem is annyira jóhiszemű, aminőnek odaállítani szokták, (Helyeslés jóbbfelől.) Itt Springer Ferencz képviselőtársam azt mondotta, hogy ennél a kérdésnél bizonyos támadások vagy támadásnak magyarázható nyilatkozatok történtek a magyar kereskedelemmel szemben. Azt hiszem, t. ház, hogy a magyar kereskedelemnek épen az teszi a legnagyobb szolgálatot, aki ebben kérdésben az intranzigens állás jaontot foglalja el. A magyar kereskedelem a maga óriási töbségében minden vonatkozásaiban méltónak bizonyult ezekhez a nagy eseményekhez. Ezren és ezren teszik meg kötelességüket a harcztéren, valamint a gazdasági élet terén. A magyar kereskedelem a maga egész összességében intakté és becsületesen jön ki minden olyan támadásból, amelyet ellene intézni megpróbálnak. És épen azért, mert ez a kérdés nem a magyar kereskedelemnek, hanem néhány megtévedt embernek a kérdése, akik nem átallották a világháború óriási tüzözönében a maguk kis gulyását megfőzni, épen azért kötelessége mindenkinek, aki a szabadelvüség álláspontján áll, ugy mint én, aki azonosságot tart azokkal a társadalmi körökkel, amelyek iparral és kereskedelemmel foglalkoznak, aki magát hozzájuk számítja, ugy mint én, kötelessége, mondom, nyilatkozni az ellen, hogy ezekből az esetekből a magyar kereskedelemre vonjanak le következtetéseket (Helyeslés.) és viszont kötelessége épen a magyar kereskedelem szempontjából a legkíméletlenebb megtorlást követelni. (Helyeslés.) T. ház ! Sztranyavszky Sándor t. képviselőtársam érintett még egy kérdést, a kijárok és közvetítők kérdését és azt hiszem, hogy a mai viszonyok, a mai időpont, a mai idők komorsága, de felségessége is nagyon alkalmas arra, hogy ezen a j3onton megértsük egymást. Mert legyen meggyőződve a t. túloldal, hogy ezen az oldalon a kijárókkal és közvetítőkkel szemben teljesen ugyanaz a hangulat, mint odaát. (Helyeslés balfelöl.) És legyen meggyőződve a t. túloldal, hogy ezen az oldalon nincs senki, aki akkor, mikor valaki az ország nagy, nehéz és komoly helyzetét arra használja fel, hogy jobbról balra surranjon át üzleteket járva ki és közvetítve, aki akkor, midőn ezekkel szemben a legridegebb megtorlásról van szó, ebben a kérdésben nem értene velünk teljesen egyet. 9