Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

S8u. országos ülés 1915 május 10-én, hétfőn 59 a legszigorúbb büntetéssel sújtassanak. Ha nem is veszem figyelembe azokat a súlyos konzekvenciákat, amelyek előállottak a hitvány posztónak, a hitvány bakancsnak szállításából, ha nem is nézem a sok katasztrófát a sok kéz- és lábnélküli embert, akik ennek következtében nyomorékon jöttek haza . . . Farkas Pál: Ez a kérdés lényege! (Ugy van! Ugy van!) Sztranyavszky Sándor: Ha erre nem is tekintek és tisztán és egyedül azt veszem tekintetbe, hogy annak a hadseregnek, amely most e csalóknak is a bőrét és vagyonát és a mi egész hazánkat és annak jövőjét védte, hacsak azt nézem, hogy e hadsereg teljesítő képességének rovására követték el a büntetendő cselekményt, már akkor is ugy tartom és azt hiszem — és mindenkinek kell ebben a véleményben osztoznia —, hogy megérdemelték a legszigorúbb büntetést. (TJgy van!) Azt hiszem, most nem oly időket élünk, hogy itt a formák után szaladgáljunk, oly időket élünk, amikor cselekedni kell. Oly időt, amikor nem vitatkozhatunk régi teóriák jó vagy rossz volta felett, oly időket élünk, amikor minden magyar embert át kell hatnia annak az érzésnek, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a hadsereg dicsőséggel hüzdhessen értünk és a győzelmet kivívhassa. Épen ezért nem hiszem, hogy a magyar képviselőház többsége elfogadhassa Springer Ferencz képviselő ur érvelését és nem hiszem, hogy azok után a megvitatások után, amelyeken a törvényjavaslat az igazságügyi bizottságban is keresztül ment, akadjon ember, aki jogi skrujmlusainak szavát elhallgattatni nem tudná. Hiszen tudjuk, hogy az igazságügyminister ur és mindazok, akik a javaslat előkészítésében, mint munkatársak, melléje szegődtek, hogy azok igenis oly jogászok voltak, akik egész életüket jogi pályán élték le, akikben mindenesetre szintén dolgozott a skrupulus, hogy esetleg oly cselekedetre határozzák el magukat, amelylyel szembehelyezkednek egy régi jogi felfogással. Akkor, amikor a t. igazságügyminister ur az ő lelkiismeretét meg tudta nyugtatni, akkor a mi lelkiismeretünket megnyugtatni már sokkal könynyebb, mert ő egész életét jogászi környezetben és jogi munkák közepette élte le. Ha a minden idejét a jogtudománynak és a teóriáknak szentelt igazságügyministere Magyarországnak megtudta nyugtatni lelkiismeretét és el tudta hallgattatni skrupulusainak szavát, akkor, azt hiszem, a mi helyzetünk e tekintetben sokkal könnyebb. Méltóztassék megengedni, hogy ezután az általános fejtegetés után pár szóval rátérjek Springer Ferencz t. képviselőtársam néhány megjegyzésére és ezek között elsősorban arra, hogy ő ugy állította oda a kérdést, hogy a tisztviselők között voltak bűnösök ós voltaképen egyes tisztviselők megvesztegethetősége vitte rá ezeket a bűnösöket a bűn útjára. Azt hiszem, azzal, hogy a tisztviselők között voltak bűnösök, nem lehet menteni a bűnösök másik kategóriáját. (Ugy van! jobbfelöl.) Ebből csak egy konzekvencziát vonhatunk le, azt, hogy ha bűnös volt a tisztviselők között, azt ép oly súlyosan kell büntetni, mint azt a bűnöst, aki őt a bűn útjára terelte és aki a bűnt magát elkövette. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) A szállítók bűnösségét ennek háta mögé dugni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) T. képviselőtársam felszólalását a kijárókat illetőleg teljes egészében magamévá teszem, mert ha voltak kijárok, ezeknek nyomára kell jönni, ezeket is a legszigorúbban kell büntetni. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Mert ha valamikor volt idő, amikor nem lehetett valakinek az egyéniségét latbavetni bizonyos czégek előnyére, akkor most élünk olyan időt. Méltóztassanak tisztességes versenyt folytatni! (Ugy van!) tessék tisztességes árut szállítani és az árunak a kvalitásával és kiválóságával kiérdemelni a szállithatást, (Ugy van! Ugy van!) ne pedig más szavának a súlyával igyekezzenek szállításhoz jutni olyan emberek, akik mint kereskedők, akik mint üzletemberek ezt nem érdemelnék meg. (Igaz! Uqy van!) Ha bűnös az, aki az ilyen cselekményt elköveti, akkor, igenis, bűnös az is, aki ezt az ő szavával támogatja. (Igaz! Ugy van!) Ezeket a bűnösöket tehát ki kell halászni a feledésnek a homályából, fel kell lebbentem ott a fátyolt, oda kell nézni, hogy kik ezek és akkor, ha megtaláljuk, meg kell őket büntetni.(Ugy van!) Ezzel kapcsolatban a magam részéről aláírom t. képviselőtársam további fejtegetéseit. És itt nem idegenkedem attól sem — mint a magam álláspontját fejtem ezt ki természetesen —• nem tartanám czélszeriitlennek azt sem, hogy egyszer s mindenkorra mondassák ki az, hogy a képviselő részére inkompatibilis bármikor bárkinek érdekében, bármilyen üzleti czélok támogatása érdekében közrehatni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Felhiáltásoli balfelöl: Ez nem újság! Ez megvan!) Ez talán nem is tartozik ide, de, mivel Springer Ferencz t. képviselő ur megemlítette, szükségesnek tartottam e tekintetben is körvonalozni a magam álláspontját. Ábrahám Dezső : Jó ezt hangoztatni! Nagyon helyes! Sztranyavszky Sándor: Ezt nem annyira hangoztatni, mint inkább követni kell. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Huszár Károly (sárvári): De ezt is visszaható erővel! (Derültség balfelöl.) Rakovszky István: Erre is visszaható erővel! Elnök (csenget): Csendet kérek! Sztranyavszky Sándor: Ezekben voltam bátor előadni azokat az okokat, melyek engem azoknak sorába állítanak, akik ezt a törvényjavaslatot teljes egészében elfogadják, akik a visszaható erő kimondását magukévá teszik. Itt a. magam részéről .ismét nem restellem kifejezni 8*