Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

580. országos ülés 19 felel a magam és jogász képviselőtársaim jogászi lelkiismeretének. Hiszen itt tulajdonképen csak arról van szó, hogy az esetre, ha a katonai bíróságnál a dolus ilyen értelmezése körül kétség merül fel, mondjuk ki törvényes magyarázatként azt is, hogy a dolus speciálist ugy kell érteni, hogy az kiterjed a másodlagos czélzatra is, ha t. i. az illető azt előre tuclta, előre látta, de nem terjed ki arra, ha csak tudhatta vagy láthatta. (Helyeslés bal felöl.) Én nem vagyok büntetőjogász, t. kéjjviselőház, és csak véletlenül szólaltam fel elsőnek, (Éljenzés balfelöl.) amennyiben pártunk megbízottja akadályozva volt, de azt hiszen épen a büntetőjog terén egy lépéssel előbbre vinnők a büntetőjogi felfogást abból a meggyökerezett felfogásból, amely lehetetlenné látszik tenni, hogy máskép érjünk czélhoz, mint pusztán a visszaható erővel, ebből ez utón ki tudnánk menekülni, s igazán jogászikig elfogadható és indokolható módon tudnánk elérni azt a nagy czélt, amelyre mindnyájan törekszünk, a kormány is, az igazságügyi bizottság is, de azt hiszem: a ház minden tagja is. (Elérik helyeslés.) Ma azonban nekem egy specziális óhajom is van, t. i. az : hogy ha pedig e törvényjavaslat elfogadtatnék igy, ahogy kontemplálva van, akkor ebben a 24. §-ban, ahol a katonai törvénykönyvvel szemben az életfogytig tartó büntetés s a halálbüntetés helyébe a 10—15 évig terjedhető fegyház van kiszahva büntetésül, ezekben a legsúlyosabb esetekben, a teljes szándékosság esetében ne engedjünk további enyhítést. Az enyhébb esetekben lehet mérlegelni a specziális körülményeket; azonban itt már nem lehetnek olyan mellékkörülmények, amelyek indokolhatnák a büntetőtörvénykönyv 92. §-ának alkalmazását, mert akkor oda jutunk, hogy a bűnösök, az igazán nagy gonosztevők mindenféle furfanggal és tolakodással fogják megmozgatni a biróság körül pártfogóikat és védelmezőiket és zaklatásokkal terhelik a bíróságokat. Sokkal kisebb dologban: a közveszélyes munkakerülőknél a törvényhozás már kizárta a 92. §. alkalmazását. Zárjuk ki itt is, inert ha egyszer a 10—15 évi fegyház helyett hat hónapi börtönre lehet a büntetést leszállítani, akkor ennek nem lesz meg elriasztó hatása, amit ezzel a törvénynyel mindnyájan el akarunk érni, amint ezt az igazság ügyminister ur is hangsúlyozta. Nem hiszem, hogy ilyen súlyos esetekben lehessen olyan körülmény, amely indokolhatná a 92. §. alkalmazását. De ha egyik-másik] esetben lenne is, akkor sem árt, ha addig, amig ez a háború lezajlik, az illető ebben a súlyosabb büntetésben részesülne, a háború lezajlása után pedig az igazságügyi minister urnak módjában áll királyi kegyelem utján segíteni, ha esetleg túlságos méltánytalanságot látna a büntetésben, — bár, mondom, ezt az esetet el sem tudom képzelni, amikor a 10—15 évi fegyház csak a legsúlyosabb esetekre van kiszabva. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. > május l(J-én, hétfőn, 49 T. képviselőház! Most már fejtegetéseim végére értem. (Halljuk! Halljuk!) Nagy aggályok voltak a 11. §-nál is. Bár jobb szerettem volna itt egy más formulázást, de ugy tudom, az igazságügyminister ur belemegy egy olyan körülírásba, amely a felmerült aggályok jó nagy részét eloszlatni alkalmas és ugy talán el lehet nézni a javaslatban azt a szisztematikus hibát, hogy a 1]. §.-t bevették ide a szállításokra vonatkozó törvényjavaslatba, noha nem ide való. Azonban, ismétlem, miután ezek a javítások megtörténtek, a közszabadságok szempontjából fennállott aggályok is jórészt megszűntek s el lesz talán oszlatva az a másik aggály is, amely a vagyoni károsodásra vonatkozó intézkedések tárgyában felmerült, hogy t. i. a jóhiszemüleg dolgozó munkások követelései is érvényesülhessenek. Ugy tudom, hogy erre nézte javaslatot fognak beterjeszteni, ugy hogy ebbe is belenyugodhatunk. Nagyon helyeslem azonban, hogy ebben tovább nem mentünk. Odáig igazán nem mehetünk, mint ahogy hallottunk ilyen kívánságokat, hogy azokat, akik czesszió utján ilyen követeléseket könnyelműen magukhoz váltottak, amely követelések a fennforgó csalás alaju'án már eo ijxszo érvénytelenek, tehát nem létezők, az állam kárpótlásban részesítse, sőt, hogy azok megelőzzék az állam kártérítési igényét. Ezt teljességgel nem lehet elfogadni és nagyon helyeslem, hogy az ez irányban elhangzott kívánalmaknak nem adtak helyet. Ezek után, t. képviselőház, még egyszer kijelentem, hogy a törvényjavaslatot ugy a magam, mint a pártom nevében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom/ (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik? Hoványi Géza jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. képviselőház! Amidőn a szőnyegen levő tárgyhoz felszólalok és pedig nem megbízásból, hanem a magam elhatározásából, érzem, hogy ezt nagyon nehéz körülmények között cselekszem és tulajdonképen hálátlan feladatot végzek. Mert ha visszagondolok arra a tapsra és lelkesedésre, amely ebben a házban elhangzott, amidőn a ministerelnök ur Farkas és Huszár képviselőtársaimnak interpellácziójára bejelentette, hogy a kormány az igazságügyi bizottságban kezdeményezi azt, hogy ennek a javaslatnak rendelkezései visszaható erővel ruháztassanak fel, ha viszont látom és hallom azt a lelkesedést és élénk érdeklődést, amely kisérte ezen javaslat előadójának és a mélyen t. igazságügyminister urnak fejtegetéseit, akkor tisztában kell lennem azzal, hogy abban a felháborodásban, amely a hadsereg-szállítások körül elkövetett aljas és nemtelen bűncselekmények nyomán nemcsak kint az országban, de itt a házban is támadt, aligha számithatnak az én aggályaim és ellenvetéseim kellő megértésére ití ezen az oldalon is és aligha számithatok beszédem sikerére. És ha ennek daczára felszólalok és kérem 7