Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

leczember 11-én, szombaton. 469 595. országos ülés 1915 d meetingek programmját adta elő és a városok szervezkedésének szükségességét hangoztatta, kijelentette, hogy végrevalahára a városok országgyűlési képviselőinek tömörülniük kell a városok érdekeinek képviseletére; minden a városokat érintő kérdésben egyöntetűen kell eljárniok nemcsak a bizottságban, hanem a kongresszus szervező munkálataiban is részt kell venniök. Tisztelt képviselőtársam erről a mozgalomról, amely a lehető legdemokratikusabb mozgalom volt, amelyet a munkásság is támogatott saját jól felfogott érdekében, amint azt annak idején kifejtettem és bármikor hajlandó vagyok bizonyítani, most azt állítja, hogy ezt a bankok csinálták. A t. képviselőtársam erről a dologról, amelynek ő maga is egyik előmozdítója volt, tévedésben van. Szterényi t. képviselőtársamnak ezt a tévedését tovább fűzte Huszár Károly t. képviselőtársam, aki azt mondotta erről az adóreformról, hogy ezt a vádat, t. i. hogy ez a nagyszerű adótörvény a 800 K-ás létminimummal el lett halasztva, »nem lehet az ellenzék fejéhez csapni, mert az visszahull megboldogult Heltai Ferenczre és Hegedüs Lorántra, valamint arra a képviselőtársamra, aki egyedül szólt ez ellen«. Ez t. i. én voltam. — »Annak idején a néppárt a maga szervezeteiben, lapjaiban, népgyülésein a legnagyobb agitácziót fejtette ki e mozgalom ellen stb. stb.« Megállapítom ezek után, — ós szívesen átadom az összes lappéldányokat — hogy ez a mozgalom, amely deczember 15-én Budapesten a kormány ellen leadott bizalmatlansági szavazattal folytattatott, azután két héttel később az összes iparos és kereskedő szervezetek vigadói nagygyűlésében és számos vidéki népgyűlésen, ez a mozgalom az ellenzéki sajtóban a legnagyobb felkarolásban részesült. Hivatkozom továbbá arra, hogy annak idejében gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam a »Magyar Hirlap«-ban ezt a mozgalmat helyeselte, sőt emiatt az akkori ministerelnök részéről a munkapárt értekezletén megtámadtatásnak is volt kitéve. Azt hiszem, gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam jobban fog emlékezni erre, mint t. képviselőtársaim, akiknek emlékezőtehetsége egy kissé fogyatékos ebben. (Derültség a jobboldalon.) Ezenkívül fel kell említenem még azt is, hogy a szövetkezett ellenzék maga deczember 28-án megtartott értekezletén — itt van kérem, a Magyarország — egy proklamácziót bocsátott ki, amely a következőket tartalmazta (olvassa): »Az alkotmányon kivül a polgárok anyagi érdekeivel is önkényszerü játékot űz ez a csonka parlament. Nemcsak nem tesz semmit a háborús viszonyok által megrendült gazdasági egzisztencziák támogatására, de fejűk fölött lógatja az uj adótörvények damokleszi kardját, amelyek életbeléptetése helyesen mindenesetre csak nyugodt időkben történhetik.« Nem kívánok foglalkozni a vidéki gyűlésekkel, a kolozsvári, a kassai gyűléssel, amelyek mind az ellenzéki pártoknak kezdeményezésére és közreműködése mellett folytak le. Azt hiszem, ebből teljesen elegendő ennyi, amit felhoztam. Miután én ezeket a példányokat átadom t. képviselőtársamnak, ö majd lesz kegyes velem cserélni ós én nekem átadni azokat a lappéldányokat, amelyek azokról a néppárti gyűlésekről szólanak, amelyek ugyanabban az időben a javaslatok végrehajtása mellett foglaltak állást. (Derültség a jobboldalon.) Én a magam részéről nem tudok ilyenekről. En egyetlen ilyen gyűlésről tudok, ez a kisgazda-párt gyűlése volt Kaposvárott, amely azonban baleset következtében pontosan azon a napon tartatott meg, amikor a volt ministerelnök ur ő exczellencziája Budapesten bejelentette a törvények végrehajtásának visszavonását. Erről a peches kontragyűlésről van egyedül tudomásom, amely ilyen rosszul megválasztott időpontban esett meg. Más gyűlésről, amely ezt a mozgalmat meg-támadta volna, nincs tudomásom. Ezeket, t. ház, azért voltam kénytelen felhozni, mert végre is azok a városok, azok az iparos- és kereskedőszervezetek, amelyek ebben a mozgalomban résztvettek és mi is, akik abban . résztvettünk, azt hiszem, nem engedhetjük azt, hogy 1912-től máig már annyira por lepje be az aktákat, hogy ma ezt a mozgalmat ugy tárgyalják le, hogy ez a nagy bankoknak volt a mozgalma. Azt hiszem, hogy arról a kormányzati rendszerről, amelynek idején ez a mozgalom lefolyt, el lehet sok minden rosszat mondani, de azt mondani, hogy rossz viszonyban lett volna a bankokkal, vagy hogy a nagy bankok vele rossz viszonyban lettek volna, teljesen lehetetlen. (Derültség a baloldalon.) Ki van tehát teljesen zárva, hogy a nagy bankok oldalba kapták volna az akkori kormányt. Sőt itt is a történelmi valóság az, — az igen t. pénzügyminister ur feltétlenül emlékezni fog, — mert hiszen kellemes támogatásban részesült, hogy a Hitelbank nagyérdemű elnökigazgatója, aki főrendiházi tag is, a főrendiházban határozottan e mozgalom ellen foglalt állást és az adótörvények végrehajtását kívánta. A mozgalom vezetőinek tehát olyan erős és olyan meghitt volt a nekszusa a bankokkal, hogy az ország legfőbb hitelintézetének a főrendiházban ülő intézője — üllmann Adolf — éjien a mozgalom ellen foglalt állást- Itt is ennyire eltalálta az igazságot Szterényi József t. képviselőtársam. Ha a történelem rosszul írja meg az eseményeket, az ember ebben kénytelen megnyugodni, mert már meghalt. Az ellen nem tehet semmit, hogy a krónikások mit irnak róla, mert a sírból nem lehet nyilttérilcg nyilatkozni. (Derültség.) De 1912 deczemberétől 1915 deczemberéig még nem telt el annyi idő, hogy ez ellen a történetirás ellen még elevenen