Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-595
59Ő. országos ülés 1915 deczgmber 11-én, szombaton. 467 meg kell adni azt a jogot, hogy ők, akik ebben az élethalálharezban résztvettek, békés időkben a maguk szavazatát szintén leadhassák. De szerintem az a késői korhatár, amely a választói jogban stipulálva van, a magyar jogfejlődéssel is tulajdonkép minden tekintetben ellenkezik. Ha azt látom, hogy a nagykorúság Magyarországon eléretik a 24-ík életévvel a jelenlegi törvény szerint is, de hiszen az uj polgári törvénykönyv tervezete már a 21-ik életévhez köti magánjogi szempontból a nagykorúság korhatárát, ha azt látom, hogy nagykorú a magyar 24 éves korában, a mikor jogainak teljes birtokában van; ha ugyanolyan feltételek mellett 26 éves korábair az esküdti funkcziót gyakorolhatja, ami a legmagasabb közfunkczió, de ugyanakkor csak 30 éves korában lehet választó : ez szerintem ellenkezik az eddigi magyar jogfejlődéssel és beleütközik a magyar törvényekben lefektetett alapelvekbe. (Ugy van! bal felöl.) Ilyen körülmények között, amikor nyilvánvaló az, hogy ez egyrészt szemben áll a magyar jogfejlődéssel, másrészt, hogy ezek a katonák jogczimet szereztek arra, hogy őket választói joggal lássuk el, én azt szerettem volna, ha erről nem vitatkozunk sokat, hanem ugy, amint felmerült az indítvány, az sua sponte el is fogadtatott volna. Amit az igen t. ministerelnök ur és gróf Andrássy Gyula ur mondott, hogy ez tulajdonkép egy organikus alkotás, amelyet nem lehet inezidentaliter megváltoztatni, abban van igazság. A választójogi törvény igenis egy organikus mű, amelynek számtalan részlete van, amelyet egységesen kell felfogni, de ez nem zárja azért ki azt, hogy a katonák ezen a különleges ós kivételes jogczimen belejussanak a választói jogosultságba. Én a magam részéről nem vagyok a privilégiumok embere. Mindig a- jogegyenlőségnek voltam harczosa és a hive. De ha van privilégium, ha lehetséges különleges elbánás az emberek között, akkor ez az alkalom meg van adva. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az alkalom megvan a háborúban részt vett katonáknál, ezeket mindenképen lehet külön elbánásban részesíteni, ezekre mindenkéj^en lehet kivételt statuálni és — ismétlem — amennyire nem vagyok a privilégiumok embere, a harezban résztvett katonák számára a nemzettől, ezt a privilégiumot igenis jogosan kívánom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) - Ezek a múltnak, a jelennek és a jövőnek a nagyfontosságú kérdései. Itt általában szőnyegen volt a drágaság kérdése is. Ehhez nem tudok hozzászólni, mert egyáltalában nem vagyok informálva erről a kérdésről, nem volt módom és alkalmam ennek részletei iránt érdeklődni. Kern tudóin, milyenek a viszonyok a külföldön, de amint állitják, ott is nehéz, ós súlyos viszonyok vannak e tekintetben. Csak azt tudom, hogy amikor hazaértem Pestre, hallottam az asszonyokat a tej miatt, a zsir miatt sírni, hal.' lottam, hogy nincs tej és nincs zsír és ha már van, azt nem lehet megfizetni. Mindenesetre kell hogy szakértők szóljanak bele ebbe a dologba és ők állapítsák meg, minek kell történnie, lehet-e még a hibákat helyrehozni. Mert megjegyzem, én bizony nem bánom azt, ha felnőtt emberek áldozatot hoznak, vagy szűkölködnek az anyagi jókban; de tekintettel kell lennünk a gyermekekre, a jöyő nemzedékre, azokat el kell látnunk mindennel. Ha azok, akik hosszú menükhöz és sok fogáshoz voltak szokva, most nem tudják megkapni a nagy menüket, nem bánom, ha nem kapják is meg a sok fogást, ha koplalnak is egy kicsit. De ha ők alkalmazkodnak a háború viszonylataihoz, amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell, aki idehaza van, az ártatlan, tehetetlen jövő nemzedéknek, a csecsemőknek és kis gyermekeknek mindent meg kell adnunk, mert azok ' nem segíthetnek magukon és másodszor, ha ők nem lesznek elegendő módon ellátva, akkor elpusztulnak. Már pedig ha az emberhalandósághoz hozzájön még a gyermekhalandóság is, akkor Magyarország jövője nagyon szomorúan fog kinézni. En tehát azt a szerény nézetemet nyilvánítom, hogy ezeknek a kis és tehetetlen egzisztencziáknak jövő fejlődésképességét minden körülmények között és minden eshetőséggel szemben meg kell védenünk, hogy amikor Magyarországon a felnőttek sorából ez a háború elvisz sokakat, legyen egy jövő nemzedék, amely majd megvédi a jövő boldog Magyarországot. Az indemnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk éljenzés bal felöl) Elnök: Ki a következő szónok? Almásy László jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. ház! Huszár Károly t. képviseltársam tegnap aposztrofált engem. Habár egészségi állapotom nem engedné meg, hogy felszólaljak, kénytelen vagyok vele szemben, valamint Szerényi József t. képviselőtársammal szemben az itt felemiitett adómozgalmak históriai valóságát helyreállítani. Ha egészségi állapotom megengedné, terjedelmesebben vettem volna részt a vitában. Most röviden csak arra szorítkozom, hogy elvi álláspontom jelzésére kijelentem, hogy hozzájárulok gróf Károlyi Mihály képviselőtársam határozati javaslatához, valamint mindahhoz, amit a czenzurára és a drágaság kérdésére vonatkozólag elmondott és amivel a politikai bizalmatlanságot ezen az oldalon ülő t. képviselőtársaim indokolták. Ezekre a kérdésekre nem kívánok most kiterjeszkedni, mert azt hiszem, hogy a drágaság kérdéséről, valamint a főváros adminisztrácziója ellen intézett igazságtalan támadásról lesz alkalmam megemlékezni kedvezőbb kondiczióban akkor, amikor az élelmiszeruzsora büntető megtorlásáról szóló törvényjavaslatot fogja a t. ház tárgyalni. Most csak kizárólag az 59*
