Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

ieczember 11-én, szombaton. 482 505. országos ütés 1915 a miután a félóra letelt, beszédjét szíveskedjék abbahagyni. Eitner Zsigmond (leül). Elnök: Ki a következő szónok? Almásy László jegyző: Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos: T. képviselőház! Ha nem volnának ilyen rendkívüli viszonyok, akkor nekünk, szerintem, nem volna szabad ilyen házszabályok mellett ezt a vitát folytatnunk. Végre is ebben a parlamentben olyan férfiak ülnek, akik a világ bármely parlamentjének díszére válnának. Hiszen a most lefolyt pár nap alatt is Apponyi Albert, Andrássy Gyula, gróf Károlyi Mihály szónoklatai olyanok voltak, amelyek a világ bármely parlamentjének díszére váltak volna és amit a béke érdekében elmondottak, az, azt hiszem, nemcsak nálunk okozott végtelen nagy örömet és boldogságot a népek millióinak, hanem még az ellenséges államok polgárai is a legnagyobb örömmel értesültek róla, ha ugyan sajtójuk megírta. (Mozgás a jobboldalon.) Igenis, meg vagyok győződve és magam olvastam és tudom azt, hogy a franczia nemzetnek sok millió dolgozó polgára épugy vágyódik a békesség után, mint minden kultúrember ezen a világon. És ha itt, Magyarországon, a központi hatalmak szövetsége egyik tagjának parlamentjében, ott, ahol a győzők vannak, fognak kezdeni propagandát csinálni a békességnek, azt hiszem, ez csak becsületére válik és örök dicsősége lesz a magyar parlamentnek. Igaz, hogy a ministerelnök urnak erről más véleménye volt és sajnálkozott azon, hogy Andrássy Gyula és Károlyi Mihály ez a békeszózatot elmondotta. És talán ennek tudható be az a körülmény is, hogy Bécsben a czenzura még azt is el merte követni, hogy Magyarország büszkeségének, Andrássy Gyulának parlamenti beszédét szószerinti szövegében közölni nem engedte és csak nagy közbenjárás után adhatta ki a beszédet egy bécsi újság. Pedig tudjuk nagyon jól, hogy a német birodalmi kanczellárnak békebeszéde, annak egész tartalma egészen más jellegű volt, mint a gróf Andrássy Gyuláé, s azt mégis a bécsi sajtó s a világ minden orgánuma közölhette. De nálunk, t. képviselőház, sajnos még az ilyen dolgot is, amely tudjuk, hogy nincs befolyással azokra a hatalmasságokra, akiktől a béke megkötése akár nálunk, akár az ellenséges államoknál függ, még ezt a kis lelki örömet is irigylik attól a nagyon sok millió embertől, akiknek vagy gyermekük, vagy férjük, vagy más valakijük ott van a csatatéren. T. képviselőház! A vita rendjén beadott határozati javaslatoknak sajnos ezideig a kormány és a többség részéről semmiféle visszhangja nem volt, egyedül — ezt örömmel honorálom — gróf Apponyi Albert ur határozati javaslatát tette magáévá a ministerelnök ur. Ez bizonyára mindnyájunknak nagy örömet okoz, de azért én már most szükségesnek tartom kifejezni abbeli aggodalmaimat, hogy azok, akik valamikor meg fognak bízatni ennek a dicsőségnek megírásával, nem holmi Szekfüféle módon fognak-e eljárni s nem hamisitják-e meg azt. az igazságot, hogy ebben a világháborúban a magyar katona volt a világ első katonája. T. képviselőház! Gróf Károlyi Mihály, Bakovszky István és Giesswein Sándor határozati javaslatokat nyújtottak be a választói jog érdekében. Sajnos, semmi reménységünk sem lehet, hogy a többségi párt ezeket magáévá teszi, holott — bár nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, újból hangsúlyoznom kell — ha valamikor, ugy most volna ideje, hogy önök végre feleszméljenek és tudatára ébredjenek annak, hogy azok iránt, akik a csatatéren megmentik nemzetünk területét, akik hazánk fennmaradásáért harczolnak s ontják vérüket és áldozzák életüket, azok iránt a nemzeti becsület kérdése, hogy nekik a legkevesebb, a választójog megadassák. (Helyeslés balfelől.) Ugy tudom, hogy a felszólaltak egyike már elmondotta, hogy a velünk szövetségben élő államok harczosai, akik együtt küzdenek a magyarokkal, az osztrákok, a csehek és nem tudom micsoda más népek . . . Novák János: A cseh nem harczol, az visszavonul. Sümegi Vilmos: ... ez már a hadviselés érdekeit érintené; én a csehekről nem beszélek, majd beszél róluk a történelem; az bizonyos, hogy eddig őket becsülték meg és minket nem! Mondom, mindazok, akik a magyarokkal együtt vagy ellenük harczolnak, — kivéve az oroszokat, ahol erős érdekek állanak ezzel a törekvéssel szemben, — az általános választói jog élvezetében vannak. Én, aki évtizedek óta szintén harczosa vagyok az emberi jogok elismerésének, de amellett a legradikálisabb nemzeti politikának is mindenkor hive voltam, én — méltóztassanak meggyőződve lenni — egy másodperezre sem fogadnám el ezt az elméleti igazságot, ha nem tudnám, hogy Magyarország legelemibb érdeke, a nemzet jövőjének egyedüli létfeltétele az, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog behozassák. (Igaz! [így van! Helyeslés balfelöl,) T. képviselőház! A vita során gróf Serényi Béla ur, akinek beszédét legnagyobb részében magam is élvezettel hallgattam, amint az már nálunk különben is divattá vált, jónak látta a főváros vezetőségét a maga részéről is megtámadni. Ez már nálunk szokás, hogy minden kínálkozó alkalommal szapulják a főváros vezetőségét s üssenek rajta egyet. Pedig joggal el merem mondani, bár igen szerény tagja vagyok a főváros törvényhatóságának, hogy ezeket a keserű szemrehányásokat a törvényhatóságibizottság és a főváros vezetősége nem érdemlik meg. Méltóztassanak elhinni, hogy a főváros tanácsa és közigazgatása ezekben a háborús időkben olyan példátlan buzgalommal, olyan