Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-580
580. országos ülés 191 tosittassék. Más alkalommal ez irreleváns, mellékes dolog, akkor a hiány másként pótolható, de a háború ezt megszünteti, nem is akarunk függni senki mástól, mert Magyarország a maga lábán meg tud állni. Én tehát amidőn a törvényjavaslathoz hozzájárulok, csak azt kérem, nemcsak a magam nevében, de mintegy a nagyközönség nevében is, hogy megnyugtató szókban jelentessék ki, vájjon mit kivan tenni a kormány, hogy először is képet nyerjünk arról, hogy mik a szükségleteink, hogyan fedezhetjük e szükségleteket termésünk produktumaiból és meg lesznek-e óva különösen a kisgazdák attól, hogy spekulánsok, üzérkedők kedvére és hasznára olcsó pénzen adják el a termésüket, hogy azután börzemanőverek által a termés Isten tudja milyen magas áron az állam és a polgárság terhére drágán tovább adassék. Ezt vagyok bátor a t. kormány figyelmébe ajánlani. Elnök : Több szónok nincsen följegyezve. Kérdem kiván-e még valaki a törvényjavaslathoz « szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A mimsterelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) T. barátom, a földmivelésügyi minister ur a ház valamely legutóbbi ülésén már kijelentette volt, hogy a kormány foglalkozik a jövő termés biztosításának, értékesitésének kérdésével és mindazokkal a fontos problémákkal, amelyek ezzel összefüggnek. Jelezte t. barátom akkor azt is, hogy e kérdés előkészitő tárgyalásaiba bele akarja vonni az ellenzéknek egyes, ily ügyekben kompetens tagjait is. Azt hiszem, a felszólalt t. képviselő ur is méltóztatik ebbe belenyugodni. Remélem, hogy a kormány rövid idő alatt tényleg megindíthatja az akcziót, amely e czélból szükséges. Amint talán méltóztatnak tudni, az első lépés annyiban meg is történt, hogy már kibocsáttatott egy kormányrendelet, amely az 1915-iki termés előre eladását megtiltja. Nagyon természetes, hogy ezt a lehető legközelebbi időben követnie kell oly kormányintézkedéseknek, amelyek megfelelően gondoskodnak a gazdák oly hiteligényeiről, melyeket ilyformán a termények előre eladásából nem fedezhetnek. (Elénk helyeslés.) Ezt most megnyugtatásul hozom fel és ismételten kérem, méltóztassék aziránt nyugodtnak lenni, hogy a kormány átérzi e probléma egész nagyságát, egész fontosságát és igyekezni fog ezt az illető társadalmi tényezőknek pártkülönbség nélkül való bevonásával megoldani. (Élénk helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. ház a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvények kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen, vagy nem ? (Igen /) A ház a tör5 május W-én, hétfőn. 37 vényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a czim. Vermes Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: A czim meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Vermes Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. §-át). Elnök: A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Vermes Zoltán jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök: Szólásra ki van feljegyezve ? Hoványi Géza jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. képviselőház ! Az a törvény, amelyre az előttünk fekvő törvényjavaslat hivatkozik, t. i. az 1814. évi L. t.-cz. szintén provideál — mint ennek a javaslatnak szövegéből is kitűnik — arra az esetre, ha háború idején különleges személyes szolgálatokról van szó. Az 1914. évi L. t.-cz. 5. §-a korhatárt állapit meg, még pedig a 18. életévet alulról és az 50. életévet felülről ; ha tehát háború idején valamely területen nem lehet bérmunkásokat kapni, a fontos közélelmezési, közegészségügyi és közbiztonsági intézkedések elvégzéséhez e törvény alapján a 18 éven felülieket és az 50 éven aluliakat személyes szolgálatra lehet kötelezni. Ezzel szemben a javaslat a-személyes szolgálat kötelezettségét minden korhatárra való tekintet nélkül állapítja meg, tehát törvénynyé válása esetén bármilyen alacsony és bármilyen magas korhatáru egyént is ki lehet rendelni személyes szolgálatok végzésére. Igaz, hogy van itt egy feltétel, amely azt mondja, hogy »bármilyen munkakéjjes egyént*, de az, hogy ki a munkaképes egyén, mint nagyon jól méltóztatik tudni, igen eltérő magyarázatokra és megítélésekre szolgálhat alkalmul. Mindenesetre alkalmul szolgálhat arra is, hogy munkaképeseknek tekintsenek olyanokat, akik erejüknek nincsenek teljében és viszont megfordítva is. Azt hiszem tehát, helyes volna korhatárt megállapítani. Alulról talán a leghelyesebb volna a 14. évben megállapítani azt a korhatárt, amikor a gyermek személyes szolgálatokra kötelezhető — és itt nem is veszem alapul még az ipartörvény rendelkezését sem, amely a 15. életévről beszél, mert hiszen itten leginkább mezőgazdasági munkák végzéséről van szó, igy tehát helyesnek látszik a 14. év alulról, — viszont felülről talán a 60. életévet mondhatnók ki annak a korhatárnak, amelyen felül személyes szolgálatokra kötelezni senkit sem lehet. (Helyeslés baljelől.) A 14. év alulról és a 60. életév felülről, azt hiszem, a méltányosság, szempontjából is megfelelő és nem szolgálhat mégsem annyira alkalmul arra, hogy a hatóságok az ő egyéni tetszésük szerint, vagy boszuból, vagy animozitásból munkaképesnek deklaráljanak valakit, csak azért, hogy vek szálhassák. E vekszáczió kikerülésére tehát helyesnek
