Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

595. országos ülés 1915 deczember 11-én, szombaton. 437 lőtt, mint a legkiváltságosabb osztálybelieké. A megmentett haza megtartásának alapja ma már, minden felvilágosodott elmének belátása szerint, csak az igazságosság lehet. A kiomlott vér összeforrasztó ereje ezt a nemzetet, azt hiszem, végre az egész világ előtt erejének tudatára ébreszti, de csak minden igaz fiának egyenlő jogában emelkedhetik igazi nagyságra, boldogságra, szabadságra, örök életre, független állami létre. Nem jutalom, igaz, a választójog. De ha a t. minist erelnök ur, aki egy felszólalásában nem ok nélkül mutatott rá arra, hogy a magyar közjog terminológiájában bizonyos claire obscure, homály uralkodik : nem lehet szemet hunyni az előtt, hogy most a választójog kérdésében visszautasító magatartása mellett másfelől egy bizonytalan időre valamiféle, talán szive valamelyik elrejtett zugában meghúzódó gondolattal áll elő — azt mondja, hogy lesz még alkalmunk foglalkozni ezzel a kérdéssel, és akkor ő nem fog kitérni annak megoldása elől. Hát mi azt akarjuk, hogy teljes világosság legyen. Ezt a czélt, amely az értünk vérző millióknak lelkét a haza iránti méltán tapasztalt hűséggel együtt tölti be, ezt a czélt homályban hagyni nem engedhetjük ; teljes világosságot akarunk rá deríteni. Olvasunk támadásokat ennek a pártnak törekvései ellen, ennek a pártnak, amelyről azt mondja a maradiságnak egyik szócsöve, hogy vesszőparipán lovagol most is. Hivatkozik ez a támadás a velünk szemben álló országoknak példájára, mondván, — hogy hiszen az entente-nak országaiban — gondolom Oroszországra ezt nern érti — az általános választójog be van hozva és mégis a világháború borzalmainak főokozói épen azok az országok. T. képviselőház! Ez az egyoldalú támadás nem vet számot azzal, hogy azokban az országokban nem az általános választói jogot gyakorló nép bűne a háború felidézése, hanem az a bizonyos autohipnózis, annak a népnek az ámitása, amely idejét múlt lehetetlen revanche-gondolatokka] hozza lázba nyugat egyik legelső nemzetének vérét, elvonva figyelmét saját nyomorúságától, jövendő életének saját veszedelmétől. Ez a támadás felébreszt bennem egy történelmi reminiszczencziát. Amikor a most egymással harczban álló két nagy nyugati kulturnemzet két nagy fia találkozott egymással Erfurtban, I. Napóleon és Goethe, I. Napóleon abban a hires beszélgetésben az antik sorstragédiáról megemlékezve, ugy nyilatkozott, hogy a modern sorstragédia, a nemzetek végzete ma : a politika. T. képviselőház, sohasem voltak igazabbak I. Napóleon szavai, mint ma. Ne idézzük fel erre az annyiszor halálra szánt nemzetre a sors tragédiáját, ne ragaszkodjunk ádáz konoksággal ehhez a népgyülölő politikához, amely ezt a végzetet ezer esztendős hazánkra felidézheti. Most, épen most érkezett el az órája annak, hogy megnyugtassuk a jogtalanságban sínylőd őket, és én kérem a t. képviselőházat, és kérem a t. kormányt, kérem a t. többséget, hogy a magyar nép millióinak jogát ne tekintse pártkérdésnek, hanem méltóan annak a nemzetnek múltjához, emelkedjék fel boldog jövendőjét eg}^edül biztosító igazi történelmi magaslatra; tegyen tanúbizonyságot arról, hogy tenger vérének áldozásával a magyar nép uj életre szerzett jogot. Ne oszoljék el ez a hadi országgyűlés addig, mig ki nem jelenti egy uj ezredév megvivhatatlan erős várának felépítéséhez való akaratát, mig ki nem nyilvánítja a nemzeti demokráczia minden utógondolat nélkül való megvalósítása iránti elhatározását. Ennek az akaratnak, ennek az elhatározásnak hirét küldjük, t. képviselőház, három harcztéren vérző hőseinkhez üdvösséges karácsonyi üdvözletül. Elnök (csenget). Bakonyi Samu : Épen befejezem, t. elnök ur! Üzenjük meg nekik, t. kéjjviselőház, hogy értünk hullott vérük csak így lesz az igazi nemzeti egységnek ragasztó nemes anyaga. Ezért a szent egységért fogadom én el gróf Károlyi Mihály t. képviselőtársam határozati javaslatát. Én az uj időknek az üdvösségét, Magyarország jövendőjét, az uj ezredév biztosítását az általános, egyenlő, titkos választójogban látom. Ezt erős hittel hirdetem épen most, az igazságunkat bizonyító háború förgetege és tanúságai közepette ! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szász Pál jegyző : Ugron Gábor ! Ugron Gábor: T. képviselőház! Rendkiviili körülmények teszik lehetővé, hogy itt ma felszólaljak. Hiszen a világháború egyéves fordulóján cserélt gazdát ennek a törvény erejénél fogva meghosszabbított tartamú képviselőházi cziklusnak egyik, az elsők között megürült mandátuma. Be kellett tölteni egy nem közönséges módon megüresedett képviselői megbízatást, egy olyan megüresedett helyet, amely csak fizikai értelemben üres, (Helyeslés balfelől.) mert betöltőjének emlékezete, gondolatvilága, etikai felfogása, rendithetetlen ideálizmusa, törhetetlen igazságszeretete, önként vállalt áldozatkészsége és a hősi halálban csúcsosodó önfeláldozása itt él most is köztünk. (Elénk helyeslés balfelől.) E példátlan és bámulatraméltó erények nem suhanhatnak ki nyomtalanul e padok közül, ezek továbbra is itt élik a maguk magasabb életét, mint okulás, példaadás, vigasztalás, kötelesség és a haza iránt való törhetetlen, mélv szeretet. (Helyeslés és taps balfelől.) Jól tudom, t. ház, hogy én a Désy Zoltán helyét méltóan be nem tölthetem. Erre a feladatra a világháború vihara közepette élő ember nem vállalkozhatik. És ép ezért beláthatja a t. ház, hogy mikor a munkát kereső és vállaló, elveim politikai érvényesítését előkészíteni iparkodó törekvéseim nyomában most ime megnyílik előttem a t. ház arénája és első ízben felszólalhatok, nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, attól a mélyen átérzett érzéstői, hogy a legnagyobb iparkodás. a