Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

595. országos ütés 1915 é ebből a liáboru költségeire vonatkozólag megbízható támpontokat nem nyerünk. Nyomatékosan kell hangsúlyoznom, hogy minden parlamentben tétettek nyilatkozatok a most folyó háború költségeire vonatkozólag. A német pénzügyi államtitkár minden felszólalásában kiterjeszkedett erre a kérdésre. Ha jól emlékszem, egy, a tavasz folyamán tartott beszédében Helferich a háború napi költségét 200 millió márkára becsülte, amiből 120 millió esik az entente-ra és 80 millió a központi hatalmakra. Ujabban azonban ez az összeg is emelkedett, különösen Angliában. Sajnálom, hogy mi ezen költségek iránt semmi felvilágosítást nem kapunk, amint nincs tájékozódásunk még csak afelől sem, hogy miként alakulnak a költségvetési tételek. Ügy hogy ' egyáltalában nincs képünk arról, hogyan alakulnak az állami bevételek és kiadások ? Pedig ha semmi betekintést nem nyerünk a háborús költségekbe és az államháztartás normális szükségleteibe, akkor valóban felesleges, hogy egyáltalában itt vagyunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Mert hiszen az urak odaát látják és tudják a dolgokat, mi azonban a sötétben tapogatózunk. (Mozgás balfelől.) Ez a tapogatózás pedig csak egyiptomi sötétségben szükséges feltétlenül, de a mai korban erre egyáltalán nincs szükség és nem is érünk ezzel czélt. Én látván ezt a helyzetet, többféle számítást készitettem, segítségül véve az osztrák államadósság ellenőrzésére szolgáló bizottság adatait. De miután látom, hogy a kormány óvakodik attól, hogy erre nézve felvilágosításokat adjon vagy adatokat terjeszszen elő, én sem akarom az adatokat felsorolni. Azt azonban mégis hangsúlyoznom kell, hogy abban semmiféle veszélyt nem látnék. Mert mi egy ilyen eljárás következménye ? Azt végre mindenki tudja, hogy ilyenkor lélektanilag ugy alakul ki a helyzet, hogy az emberek nem kevesebbet fognak mondani, hanem többet és azt a terhet sokkal többre becsülik, mint amennyi tényleg. (Igaz I Ugy van! balfelől.) De, mondhatom, ha ez a szándék, ezt nem is érhetik el, mert, amint emiitettem, az osztrák államadósságot ellenőrző bizottság részletesebb adatokat közöl, amelyekből számításokat lehet tenni arra nézve is, hogy körük belül mennyi lehet Magyarországnak eddig felmerült és ha ebben az arányban folyik tovább a háború, a jövőben felmerülendő költsége. Sőt történt is itt egy számítás ; Szterényi képviselő ur észközölt erre vonatkozólag egy számítást, de én azt el nem fogadhatom. Persze én sem vagyok teljesen tájékozva, de abból a számból, amelyet az osztrák államadósságokat ellenőrző bizottság megállapított, hogy t. i. a háború első öt hónapjában körülbelül ötmilliárd volt Ausztriának háborús költsége, hozzászámítva a kvóta szerint Magyarországra eső öszszeget, helyes eredményt nem nyerhetünk. Enny.t megállapítván, miután látom, ' hogy annyira idegesen óvakodik a kormány attól, hogy erre vonatkozólag adatokat közöljön, (Mozgás a szélsőbalKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. zémber 11-én, szombaton, 433 oldalon.) én is tartózkodom adataim felsorolásától. Ezzel kapcsolatosan még csak egy kérdést akarok említeni és ez visszavezet arra, amiről a t. előadó ur beszédében van szó, t. i. a pénz ér-, tekére. Egyik tétele az államadósságnak az, az adósság, amelylyel mi tartozunk az OsztrákMagyar Banknak. Az Osztrák-Magyar Bank a háború óta nem teszi közzé a kimutatásokat. Mi ebben a tekintetben is jóformán egyedül állunk, mert más országokban az erre vonatkozó adatokat közzéteszik. Itt sem érhetik el a czélt és legalább azok, akikkel én beszéltem, rémséges adatokat hoznak fel és arról beszélnek, hogy a mi valutánk megromlott. Majd röviden nyilatkozom arra vonatkozólag is, hogy mi e tekintetben az én álláspontom. Itt is tartózkodom azonban az adatok közlésétől. Az bizonyos, hogy az Osztrák-Magyar Banknak volt egy jelentékeny rezervája a háború kitörése előtt. Hogy ezt mennyiben haladta túl, erre nézve, mondom, lehetne számításokat tenni, én meg is tettem a számításokat. Csak annyi jegyzek meg, hogy 5 vagy talán 6 milliárd körül volna a bankjegyforgalom. De én erre a tényre nagyobb sulyfc nem fektetek, hanem inkább arra helyezek súlyt, hogy ebből a jelenségből mi következik ? (Halljuk ! Halljuk !) Annak a meggyőződésemnek óhajtok kife ezést adni, —és ezt ajánlom a t. ház figyelmébe, hogy abból, hogy a bankjegyforgalom nagyobbodott, azt következtetni, hogy valutánk oly rettenetes módon megromlott és hogy, amint hallottam némelyektől, a fedezet már alig tenne ki 18%-ot stb., ezt pozitív adatok nélkül semmiesetre állítani nem lehet és nem szabad. (Hiiyeslés.) De különben is ezzel a jelenséggel szemben egészen más helyzetben vagyunk, mint aminőben volt a monarchia, illetőleg Ausztria a franczia háború idején, a XIX. század elején. Akkor egy szegény államról volt szó, amely nem birta el azt az óriási nagy jegyforgalmat, azt az 1060 milliót konvencziós pénzben, amely kibocsáttatott. Ép igy volt Francziaországban is, ahol 52 milliárdnyi bankjegyet és asszignátákat bocsátottak forgalomba. Az is természetesen olyan összeg volt, amelyet a közgazdaság meg nem emészt. De ami azt az összeget illeti, amelyről itt szó lehet eddig, egyelőre, azt hiszem, arra az álláspontra kell helyezkednünk, amelyre ebben a háborúban egyáltalában helyezkedünk, hogy t. i. itt minden fidueziáriussá válik: jövőnk is, egész sorsunk is és annak minden egyes tényezője, a pénzünk is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk bíznunk kell katonáink hősiességében, bíznunk kell a nemzet áldozatkészségében, kitartásában és bíznunk kell a bankjegynek az értékében is. (Ugy van! jobb felől.) Mert a bekövetkezett diszázsió épenséggel nem kell, hogy következménye legyen a pletorának vagy inflácziónak, szóval a bankjegyek túlságos mennyiségben való szaporításának, hanem, amint az tényleg konstatáltatott is, annak a 55