Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

5ö(). országos ülés 1915 május Hi-én, hétfőn. m fuvarozási kötelezettséget és felállította ennek bizo­nyos idő- és térbeli korlátait is, amennyiben ki­mondta, hogy a 18 és 50 év közti munkaképes egyéneket a saját lakhelyükön és a szomszédos területeken lehet azoknál a közérdekű nagy munká­latoknál igénybe venni, ahol a közélelmezés, a közegészségügy érdekei forognak koczkán. T. ház ! A katonai kötelezettség kiterjesztése szinte ter­mészetszerűleg vonja maga után, hogy ott, ahol nsmesak lokális érdekekről, hanem az ország nagy érdekeiről, a közélelmezés nagy kérdéséről van szó, a munkaképes egyének minden időbeli és térbeli korlátozás nélkül igénybe legyenek vehetők minden­kor, amidőn ennek szüksége felmerül. Természe­tesen megmaradnak a törvénynek további korlá­tozásai : a fiatalabbakat az öregebbek előtt kell igénybe venni, a nőket csak olyan munkánál, olyan szolgálatoknál, amelyekre ők foglalkozásuknál fogva alkalmasak, de semmiesetre sem akkor, ha az az ő családfentartói, erkölcsi vagy gazdasági kötelezettségeikbe ütköznék. T. ház! Az 1912: LXVTII. t.-czikk a hadi rekviziczió jogát állapítja meg, az 1914 : L. t.-czikk a polgári rekviziczió jegát. A gyakorlati szükség itt is megtanított arra, hogy ugy a katonai, mint a polgári rekviziczionális jog illuzóriussá válhatik, mert gyakorlásának elő­feltétele, liogj a hatóság úgyszólván azonnal ki­sajátítsa az illető czikkeket vagy tárgyakat. Meg kell tenni ezt még akkor is, ha közvetlen vagy előrelátható szükség nem is kívánja. Ha ugyanis a katóság ezt meg nem teszi, alkalmat nyújthat a közre nézve veszélyes üzelmekre, az illető czik­kek elpalástolására, átalakítására, az árak mes­terséges megdrágítására. De a rekviziczió jogának azonnali gyakorlása szükség nélkül terhelné az egyeseket, az illető czikkek birtokosait és az államot is, amelyre úgyszólván elviselhetetlen terhet hárítana. A hadviselés érdeke és a köz­élelmezés és más közszükségletek kielégítése kö­veteli, hogy a Tekviziczió joga feltétlenül biztosít­tassák, de csak akkor, ha arra szükség van. Fel kell hatalmazni tehát a kormányzatot arra, hogy előzetes lekötő intézkedéseket tehessen, zárlatot rendelhessen el az életszükséglet! és más köz­szükségleti czikkekre. Áttérek, t. ház, az intézkedések másik cso­portjára. A háború a hadbavonult ifjúságnak tanulmányi- és vizsgarendjét is erősen érintette. Megtörténtek a kormányzat részéről azok a köny­nyitő intézkedések, amelyek főkép a tanulmányi idő megrövidítésére szükségesek voltak. Ez a megrövidités a tanügy és a képesítés érdekeinek számbavehető sérelmével nem jár. Mindazok* akiknek alkalmuk nyilt a fiatalságnak e háborús évben végzett tanulmányait szemlélni, láthatták, ho gy az ifjúság magasabb rendű, fokozottabb kötelességtelj esitéssel érdemli ki azt a méltányos könnyítést, amelyre a hadbavonuló fiatalság igenis rászorult. Természetesen nemcsak az intézetekben, ha­nem az intézetek körén kívül szervezett vizsga Ív­nál is felmerül a könnyítéseknek, a rövidítések­nek szüksége. így az egységes ügyvédi és a birói vizsgánál is fel fog az merülni. Minthogy az ille­tékes kormányhatóságok bár részben saját hatás­körükben jártak el, rendkívüli intézkedéseket tettek, a törvényhozásnak ezt tudomására kell hozni, másrészt pedig, mivel az intézkedések a minősítési törvénybe is ütköztek, ezeket legali­zálni kell, sőt a jövőre nézve lehetővé kell tenni a minősítési törvénynek szigorúbb intézkedései­től való eltérést. (Helyeslés jobbfelől.) A részletes tárgyalás során leszek bátor a kormánynyal egyetértőleg kétrendbeli uj intéz­kedés felvételét javasolni a t. háznak, amelyekre vonatkozólag méltóztassék megengedni, üogy most bocsássam elő röviden indokolásomat. Az egyik intézkedés a hadi évnek a szolgálati időbe a nyug­díj kiszabásánál való hozzászámitására vonatko­zik. Ennek a háborúnak óriási terjedelme, a küz­delmeknek az az intenzitása, amelylyel katonáink abban részt vesznek, megkívánják, megkövetelik, hogy eltérjünk a katonai egyének ellátásáról szóló törvénynek azon intézkedésétől, amely szerint egy hadjáratnál csak egy hadi évnek beszámítása engedélyezhető. Ezen túlmenő beszámításra van szükség. És legyen szabad megjegyeznem, hogy ez a beszámítás nemcsak magukra a katonai egyénekre, hanem a polgárokra is kihat a maga horderejében, amennyiben a katonai szolgálatban résztvevő polgári egyénekre nézve is a nyugdíj kiszabásánál az egy évnél több hadi évnek szük­séges hozzászámitását tekintetbe kell venni. T. ház ! Az útleveleknél is fordulnak elő olyan nehézségek, amelyek czélszerüségi szempontból kívánatossá teszik, hogy az utlevélügyről rendel­kező 1903. évi VI. t.-czikkben foglalt kellékektől bizonyos eltérések történjenek. Nyelvi nehézségek merültek fel, különösen a német birodalommal való forgalomban ; a német nyelvnek a francia és a magyar nyelv mellett való felvétele vált szüksé­gessé és talán más kellékektől való eltérést is fog­nak kívánni a háborús idők. Ennek következtében itt is felhatalmazásra van szüksége a t. kormány­nak a törvényhozás részéről, hogy ezeket az el­térő intézkedéseket megtehesse. Ezekben volt szerencsém, t. ház, ismertetni a törvényjavaslat fő intézkedéseit, és mindezeknél fogva tiszteletteljesen kérem a t. házat, hogy mél­tóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyes­lés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok ? Hoványi Géza jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. képviselőház ! (Halljuk / Halljuk !) Azt hiszem, nem állok egyedül a hábo­rúról táplált azzal a véleményemmel, amelyet Hugó Grotius, a nemzetközi jog megalapítója is igy fejezett ki : »Bellum est res ±am horrenda, ut eam nisi summa necessitas, aut vera catiras honestam efficere valeat.« De, t. ház, a habom­nak a nemzet beléletére is nagyjelentőségű kihatásai vannak és én azt mondom, hogy a háborimak

Next

/
Thumbnails
Contents