Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

5.94. országos ülés 1'Jl'y • kérdés tárgyalását alkalmasabb egyénnek fentar­tani, aki mindenesetre, reménylem, pótolni fogja azokat a hiányokat, melyek már csak azért is, mert nem tartom magamat e téren egészen szak­embernek, az én fejtegetéseim során még hátra­maradnak ; de minthogy nem tudom, lesz-e mód rá később, kénytelen vagyok mégis röviden már most foglalkozni a kiegyezési kérdéssel is. (Hall­juk! Halljuk!) Három tételt akarok leszögezni. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyik az, hogy akármiféle kiegyezés köttetik és akármikor, annak Magyarország gazdasági ön­állósága alapján kell történnie. Ennek az alap­nak elfogadásában nem a koalieziós kormány volt az első, hanem a Széll Kálmán-kormány; ez alapon kötötte meg már Széll Kálmán a Széll-Körber-féle kiegyezést. Még tovább fej­lesztette azt annak idején a koalieziós kormány. Azt az előnyt, amely Magyarország gazdasági érdekeinek kielégítése tekintetében épen azon szempontból származhatik, hogy mindig mint önálló tényező lépjen fel minden kérdésben, ezt az előnyt feladni az ország gazdasági érdeke ellen a legnagyobb hiba, hogy ne mondjam.: bün volna. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Mindenféle kiegyezés bárom egyenlő ténye­zővel folytatandó, amennyiben én is honorálom a Németországhoz való gazdasági közeledést, sőt tovább megyek: a Bulgáriához és Törökország­hoz való gazdasági csatlakozást is. De azt hiszem, tévedett Szterényi József t. barátom abban, hogy a béketárgyalásokon a főkérdés a gazdasági kérdés leeud. Sajnos, nem remélhetjük, hogy ellenségeink maguk közt nem fognak külön gazdasági blokkot képezni. Épen azért a béke­tárgyalásokon ez a, kérdés nem fog oly nagy szerepet játszani. Épen azért nem tudok erre nézve mindenben hozzájárulni az ő nézetéhez és mindenben osztozni a t. képviselőtársam fel­fogásával. Először is Ausztria és Magyarország egymásközt mint önálló tényezők kell hogy le­gyenek és ha aztán Németországgal és esetleg majd Bulgáriával és Törökországgal közelebbi gazdasági szövetséget akarnak kötni, amit Ma­gyarország politikai és gazdasági önállóságának megvédése mellett szívesen honorálok, akkor nem szabad elfelejteni, hogy itt három egyen­rangú tényező szerepel: Magyarország, Német­ország és Ausztria, nem pedig Németország és Ausztria-Magyarország. Ezt ne tessék szem elől téveszteni. Ez az egyik tétel, amelyet le akartam sze­gezni. Ez elengedhetetlen feltétel. Nemcsak politikai és közjogi szempontok indokolják ezt, de elsősorban és leginkább köz­gazdasági szempontok, mert Magyarország köz­gazdasági érdekeit hatályosan megvédeni csak ez alapon lehet. A második tételem az, hogy ez az ország­gyűlés nem lehet hivatva a kiegyezés kérdésé­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. eczember 10-én, pénteken. 409 nek végleges rendezésére. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez oly nagy, az ország gazdasági életébe vágó kérdés, oly szerves, orga­nikus kérdés, amely ez országgyűlés hatáskörébe már azért sem tartozhatik, mert ez az ország­gyűlés nem népképviseleti alapon áll, hanem csak meghosszabbították mandátumát. A nemzet ujabb megkérdezése nélkül a ki­egyezést véglegesítenie nem lehet, erre nincs megbízatása. Ezt kell leszögeznem, hivatkozva a ministerelnök ur ünnepélyes nyilatkozatára, amelyet a házban tett akkor, amikor a mandá­tum meghosszabbítására vonatkozó törvényjavas­lat tárgyalásakor pártom megbizásából egy mó­dositványt indítványoztam oly értelemben, hogy ez külön is kifejezésre jusson a törvényben. Akkor a t. ministerelnök ur felállott és kije­lentette, hogy neki ebben a részben semmi ja­vaslatommal ellentétes szándéka nincs és maga sem érzi az országgyűlést ezen szerves, organi­kus kérdések megoldására, véglegesítésére hiva­tottnak, csak a törvénybe valónak nem tartja. Ehhez tehát ragaszkodom és remélem, hogy a ministerelnök ur állni fogja ezen ünnepélyes nyilatkozatát. Azt megengedem, hogy valamilyen ideiglenes rendezésnek, valami provizóriumnak, vagy a mostani állapotnak rövid meghosszabbí­tásának meg kell történnie. De ezen túlmenni ezen országgyűlésnek nem lehet. Nagyon helyesen fejtette ki Földes Béla t. barátom igen éles előrelátással és tisztánlátás­sal, hogy amikor nem tudjuk — amire Szterényi József t. barátom is utalt — miféle gazdasági és területi eltolódások fognak helyt foglalni, nem tudjuk helyesen megállapítani a Magyar­ország gazdasági érdekeit teljesen kielégítő gazdasági kiegyezés feltételeit sem. Nekünk te­hát végleges dologba bocsátkoznunk nem lehet. Harmadik, ezt kiegészítő, nagy tételem épen azért az, hogy szabad kezet kívánok fen­tartani magunknak. Nem azt diffikultálom s ebben egyetértek Szterényi József t. barátom­mal, az ellenzéki lapok sem diffikultálták, hogy a kormány megbeszéléseket folytat az osztrák kormánynyal, az ellen nincs kifogás, hogy meg­beszélnek minden eshetőséget, minden lehetősé­get, ez helyes, csak az ellen tett kifogást az ellenzéki sajtó és teszünk kifogást mi, hogy ne kössék meg a törvényhozás és a kormány kezét. Sem a kormányzat, sem a törvényhozás kezét végleg lekötni nem lehet, nem szabad, mert ez Magyarország gazdasági érdekének nagy veszélyeztetésével jár. Ha a kormányzat keze meg van kötve végleg, akkor nagyon nehéz az ügyek megfelelő intézése. Láttuk a koaliczió kormányrajutásával is, hogy a fait accompli-val szemben milyen nehéz az előbbi kormány lekö­töttségét megváltoztatni. Ez óriási kompi iká­cziókkal jár és akkor utólag hiába siránkozunk a gazdasági kiegyezés roszszasága felett, már nem tudunk az elhamarkodások okozta károkon segíteni. (Ugy van! a baloldalon.) Épen ezért 52

Next

/
Thumbnails
Contents