Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-594
59 f i. országos ülés 1915 deczémber 10-én, pénteken. 391 amely tőkék a föld jobb, belterjesebb, rendszeresebb megműveléséhez szükségesek. Bármily nehéz gazdasági viszonyok közt legyünk is a háború után, a t. kormánynak el kell magát határoznia és módot kell találnia arra, hogy nem 50, nem 100, nem 200 milliókkal, de igen nagy összegekkel menjen segítségére a magyar mezőgazdaságnak, hogy találja meg módját ennek a segitségnyujtásnak, hogy a többtermelés végre ne csak jelszó legyen nálunk, de gyakorlatba is legyen átültethető, (Helyeslés a középen.) Van azonban a mezőgazdaságnak egy másik része, amelylyel igenis foglalkozni kívánok egészen röviden, (Halljuk ! Halljuk!) amely szorosan összefügg az egész jövő gazdasági alakulással és szorosan összefügg a többtermelés kérdésének gyakorlati megvalósításával és ez a birtokmegoszlás. (Halljuk !) Ha mi nem fogunk rátérni egy nagy demokratikus birtokpolitikára, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor bármit akarjunk csinálni e téren, lényegesebb eredményt elérni nem fogunk. (Vgy van!) A magyar nemzeti birtokpolitikának szocziális alapon kell felépülnie; ez mezőgazdasági vonatkozásban a jövő gazdasági kérdés kulcsa. A kezdet erre nézve megindult, egy kis, szerény kezdet történt már nálunk, de oly szégyenlős ez a kezdet, hogy szinte nem mer hangosan jelentkezni. Egy kormányalkotás, — ugy tudom, az előző kormány hozta létre, — egy intézmény ez, amelyet a mezőgazdasági körök sürgetésére létesítettek, és amelyet röviden altruista banknak nevezek. Egy hang (a baloldalon) : Nem sikerült ! Szterényi József: Bocsánatot kérek, amenynyire én ismerem, sikerült. Ez egyik feladatává a bérlőrendszer, a kisbirtokos rendszer juojiagálását tűzte ki. Maga a pénzügyminister ur áll tudtommal az intézmény élén és ezzel jelentőségét is emelte. Ezen intézménynyel kapcsolatban amit én képzelek, az talán valami elérhetetlen tündérvár; pedig szeretek a földön járni és reális téren mozogni. De az, amit azóta ez az intézmény, amióta alapíttatott, elért, oly szerény kezdet, hogy minden elismerésem mellett, amelylyel iránta viseltetem, még csak olyan, hogy arról szinte nem is lehet komolyan beszélni. Az altruista bank, szemben a porosz Renten gutsystem eredményével, amely néhány évi tevékenység után, ma már több mint negyvenezer kis járadékbirtokot tudott létesíteni, sokkal kedvezőtlenebb birtokmegoszlási viszonyok közt, mint a mienk: az altruista bank összesen 10.830 bérlőt tudott eddig összehozni, 44.000 holddal. De ezt is hogyan ? Ugy, hogy egy fenkölt gondolkodású nagybirtokos, Magyarország egyik legelső földbirtokosa, herczeg Esterházy Miklós, 23.000 holdnyi területét engedte át ennek az intézetnek a kisbérletrendszer czéljaira. Ott vannak az egyházi birtokok — csak a szántóföldekről beszélek — kerek 700.000 holddal, és ebből mindössze 16.000 hold van kisbérletrendszerben. Ott van a vallásos tanulmányi alap 105.000 holddal, amelyből mindössze 4300 az, mely kisbérletben van és ott vannak városaink és községeink 350.000 katasztrális hold szántófölddel, de legtöbbnyire olyan gazdálkodás közepette, amely mellett nem csoda, ha olyan terméseredményeket hozunk ki, mint amilyeneket az ország tényleg felmutat. Meg kell találni a módját annak, — én csak az eszmét vetem fel, most nincs itt az ideje annak, hogy részletesen foglalkozzam vele, a t. ház kegyes engedelmével nyugodtabb időkben visszatérek rá, — mondom, meg kell találni a módját annak, hogy hogyan lehetne első sorban az egyházi birtokokat, a vallásalap birtokait, a tulajdonjog minden sérelmei és érintése nélkül nemzeti érdekünkben törvényes intézményekkel a kisgazdák számára hozzáférhetővé tenni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azoknak a nagy nemzeti királyoknak szellemében fognánk cselekedni, kik az egyházat igen bölcsen ezekkel a javakkal felruházták, hogy egyházi, nemzeti és kulturális feladatának eleget tehessen, ha a mai változott szocziális és gazdasági viszonyok között ezeket a birtokokat — ismételten hangsúlyozom, az egyház tulajdonjogának teljes épségben tartásával s feltétlen elismerésével, nehogy az egyházon sérelem essék — il} 7 en módon tudnók értékesíteni, ami által egyúttal szolgálatot tennénk magának az egyháznak is, mert hiszen felmentenők őt az anyagiak kezelésétől és vissza tudnók őket fokozott mértékben adni hivatásuknak. (Helyeslés a baloldalon.) Higyje meg nekem a t. pénzügyminister ur, hogyha ezt az eszmét a kellő erélylyel, az anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásával megvalósítaná, sokkal nagyobb czélt érne el, mint azzal az ellenzéki körökben sok visszatetszést keltett másik javaslatával, a pénzintézeti központról szólóval. (ügy van ! a baloldalon.) Ha az a 125 millió korona erre a czélra fordíttatnék, (Helyeslés a baloldalon.) ereznél maradandóbb nyomot hagyna maga után a pénzügyminister ur a nemzet életében, sőt talán túlzok, de azt mondom, hogy ha most a háború kényszerének hatása alatt meg tudjuk oldani ezt a nagy nemzeti kérdést, — melyet a rokkantügy kapcsán is meg kellett oldani valamely formában akkor talán érdemes volt a nemzet jövője szempontjából ezt a nagy háborút is elszenvedni. T. ház ! Egyoldalú mezőgazdasági politika azonban végzetes volna, mert hiszen azt eredményezné, hogy többet termelünk, de mások számára. Egyoldalú mezőgazdasági politika megfelelő iparpolitika nélkül, megfelelő nagy indusztria nélkül oda vinné az országot, ahol akkor voltunk, amikor mezőgazdasági terményeket vittünk ki és a vége emberszállitás volt oda, a hová lakosaink nagyobb ipari munkabérért, nagyobb jövedelmekért Amerikába vándoroltak. (Vgy van ! a baloldalon.) Mennél nagyobb mértékben fejlesztjük tehát mezőgazdaságunkat, annál nagyobb mértékben kell ezzel parallel fejleszteni iparunkat. (Helyeslés a baloldalon.) És itt legyen szabad a t. kormány figyelmét az iparpolitikával kapcsolatban egy, a háború-