Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-594
594. országos ülés 1915 deczember 10-én, pénteken. 389 rényi Béla t. barátom tegnapi gyönyörű beszédében. Ö a háború után nagy felvirágzást remél. Én, anélkül, hogy pesszimisztikus hangot akarnék megütni, — amit nem is szabad, nem volna politikus, de nem volna indokolt sem, — a való helyzetet ugy látom, hogy a háború után bizony gazdaságilag súlyos, nehéz idők következnek az országra, amelyeket meg fogunk úszni, épen ugy, mint ahogy a háborút gazdaságilag jól bírtuk el, de ezekkel a nehézségekkel számot kell vetni. (Halljuk!) Azt mondják, hogy ma nagy pénzbőség van, tehát nem kell tartani semmitől. Pénzbőség van, de miért ? A bankok uj műveletekbe, nagyobb, uj vállalkozásokba nem bocsátkoznak, mert nem ismervén a jövőt, nagy tőkéket kell felhalmozva tartaniok. A gazda nagy pénzekkel bir ma betétek alakjában, de állatai nincsenek (Ugy van! balfelől.) , felszerelése nincs (Ugy van !), ezt neki a háború után mind pótolnia kell és azokra a tőkékre neki akkor lesz szüksége, amikor a legsúlyosabb helyzet fog a gazdaközönségre hárulni; mert hiába kapott ma nagy árakat: nagyobb árakat fog ő is fizetni a háború után azokért a beszerzésekért, amelyekre utalva van. (Ugy van!) A kereskedőnek kiárusitva raktárai, betétei kis kamatozással és azt a pénzt ismét igénybe Íveli majd vennie a gazdasági élet rotácziójának biztosítására. És a gyáros, az iparos nyersanyagok nélkül áll; ami fölöslege van, azt mind nyersanyagok pótlására fog kelleni a háború után fordítani. És ezt fokozni fogja t. ház, a háború után az államnak nagy pénzszükséglete a háborús költségek konszolidált kölcsönökkel nem fedezett részének fedezésére. Itt lesznek a külföldön való, a háború folytán szünetelő fizetései, amelyek elég tekintélyes összeget kéjwiselnek ; itt lesz az a nagy kérdés, az az óriási szükséglet, amelyet az ipari nyersanyagok beszerzése fog képezni, hogy ismét ellássuk gazdasági életünknek ezt a fontos ágát különösen a tengeren túlról beszerzendő nyersanyagokkal. És itt van, t. ház, — csak futólag érintem — a valutánk kérdése. Mind olyanok, amelyek arra vallanak, t. ház. hogy a háború után olcsó pénzünk nem lesz, a háború után drága pénzzel kell számolnunk, vagyis gazdasági életünk nem fog oly könnyen a rendes kerékvágásokba visszatérni és számolnunk kell egy küzdelmes idővel, amelyben minden erőnket össze kell majd szednünk, hogy azt becsülettel meg is állhassuk. Az egyik oldalon állanak tehát, t. ház, a tetemesen megnövekedő állami terhek és a másik oldalon a legalább eleintén, az első években nem oly nagy lendületnek induló gazdasági nehézségek. Igaz, t. ház, hogy van ebben egy vigasztaló ránk nézve, az t. i., hogy más államok sincsenek különben. Ausztria várható terhei a háború után, ottani szakférfiak számítása szerint, másfél és két milliárd között fognak állani, és legutóbb a német birodalmi gyűlésen hivatott ajkakról hallottuk, hogy minimum három milliárd lesz az a teher, amelylyel Németországnak háborús költség czimén évenként kell majd számolnia. Hogy Anglia még rosszabb helyzetben lesz és nem jobb helyzetben Francziaország, Oroszország, az vigaszul szolgálhat nekünk, de sokat rajtunk nem segit. Nekünk tehát tisztában kell lennünk a helyzettel és eszerint kell berendeznünk egész gazdasági rendszerünket. Tegnap gróf Serényi Béla t. barátom utalt beszédében a vasúti tarifákra és hasonló bevételi forrásokra. Igen, tisztelt ház, legyünk elkészülve arra, hogy nincs az állami bevételnek olyan tétele, amelyet a pénzügyminister nem lesz kénytelen, akarva nem akarva, a végsőig feszíteni, mert hisz meg kell mindent tennie, hogy legalább megközelítse államháztartásunk rendezését. Monopolok . . . Cserny Károly : Malom-monopólium ! Szterényi József: T. képviselő ur, nagyon könnyen méltóztatott ezt a szót kiejteni, hogy épen a népek millióinak csaknem egyedüli és legfontosabb életszükségletét, (Ugy van! Igaz! balfelől.) a kenyeret kívánja monopol tárgyává tenni. (Ugy van! balfelöl.) Cserny Károly: Jobban lesznek kiszolgálva, mint igy ! Szterényi József: Ha a t. képviselő ur fel akarja lázítani a milliós tömegeket, akkor csak méltóztassék ezt az eszmét propagálni. Cserny Károly: Jobban lesznek kiszolgálva, mint a mostani malmok mellett. Szterényi József: Ha majd a malmokról beszélünk a drágasági vitában, legyen nyugodt, t. képviselő ur, ott is meg fogom mondani objektíve a magam véleményét. (Halljuk ! Halljuk !) Mondom, fognak jönni monopolok és minden egyéb rendű forrásai az állami bevételeknek. (Halljuk !) De, t. ház, egyoldalú dolog mindez és kicsiny ahhoz a szükséglethez képest, amelylyel az államnak számolnia kell. Nekünk nem elég az, t. ház, hogy oly berendezkedéseket tegyünk, amelyek erőt fogyasztanak, — mert hisz a súlyos megterheltetés végeredményében csak erőt fogyaszt — nekünk azt kell keresnünk, ami erőt gyiijt, ami a nemzet gazdasági életének erőit felújítja. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen ugy járunk különben, mint az a gazda, aki folyton csak vet abba a földbe, de trágyát, táplálékot annak nem ad és végül arra a szomorú eredményre jut, hogy már termést sem kap a földjéből. Nekünk, t. ház, az egész vonalon, az államháztartás egész vonalán, továbbá közigazgatásunkban, bíráskodásunkban egyaránt a legmesszebbmenő egyszerűsítésekre kell elhatároznunk magunkat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az állami üzemekben a leggazdaságosabb rendszerre van szükség ; nekünk óriási megtakarításokkal kell keresnünk gazdasági életünk megújhodását és ehhez egy nagyszabású gazdasági programúira van szükség. (Ugy van ! balfelől.) Ez az egyedüli, ami a jövőt biztosítani alkalmas lehet. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldahn.) Miként, t. ház, egy gondos állam a békében készül a háború eshetőségére, azonképen nekünk a
