Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

376 593. országos ülés 1915 äeczember 9-én, csütörtökön. Ezek az ambieziók, ezek a hóditások, a nemzetiségi elv szerint való ujjácsoportosulások elsősorban Magyarországnak területi épségét fenyegették, elsősorban a históriai Magyarországnak fennállását tették volna lehetetlenné, úgyhogy merem állítani, hogy ez a háború első" sorban egy magyar önvédelmi háború. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Tehát ez az eredete a háborúnak. Ez mutatja azt is, hogy mit értek defenziv czéljaink elérése alatt. Defenziv czéljaink elérése alatt értem azoknak a területi, stratégiai és politikai biztosítékoknak megteremtését, amelyek minket emberi előrelátás szerint hasonló támadásnak megismétlődése ellen megóvnak. (Helyeslés.) A katonai téren ezen biztosítékok egyikének megszerzése már befejezéséhez közeledik. Értem a Balkán-félsziget viszonyait. A Balkán-félszigetről az orosz domináló befolyás kiküszöbölése a mi biztonságunk egyik kardinális feltétele. Oroszországot a Balkán-félszigethez semmiféle defenziv ezélok nem fűzik. Oroszországot a Balkán-félszigetről megtámadni nem lehet. Oroszország gazdasági érdeke sem gravitál a Balkán-félszigetre. Az ő részéről minden befolyás keresése és domináló hatásnak kívánsága a Balkán-félszigeten a dolog természete szerint nem birhat mással, mint támadó szándékkal, (ügy van!) holott a mi befolyásunk ottan, amennyiben befolyásunkat érvényesíteni akarjuk, t. i. az ottani népek szabadságának és önálló fejlődésének biztositéka gyanánt, a mi befolyásunk ott nem fenyeget senkit, nem szolgálhat stratégiai támpontul támadó háborúra senkivel szemben sem., tisztán defenziv természetű, de mint defenzív természetű, abszolúte nélkülözhetetlen és a régi állapotoknak a Balkán-félszigeten többé visszatérniük nem szabad. (Általános, élénk helyeslés.) Hasonlóképen a mi defenziv pozicziónk megerősítésének tartom a nyugat természetes határainak elérését. A nyugati czivilizáczió természetes határai eltolódtak és meg vannak törve azzal, hogy egy egész szellemi és erkölcsi életével a nyugathoz tartozó nemzetnek: a lengyel nemzetnek legnagyobb része egy lényegében keleti és agresszív természetű hatalomnak, aminő Oroszország, a kezében volt. A mi biztonságunknak egyik előmozdító ereje az, hogy ha ez az anakronizmus, hogy ha ez a természetellenes térfoglalása az előrenyomuló és a támadó természetű keleti szellemnek visszaszorittatik a maga természetes határára és ha a nyugat megvédésének dicső és nehéz feladatában, ugy, amint előbb évszázadokon át, most ezentúl is osztozik velünk a lengyel nemzet. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ezek, mélyen t. képviselőház, a mi részünkről — az én felfogásom szerint — azok a defenziv ezélok, amelyek a háború tapasztalásai, a háború előtt előállott helyzetnek tanulsága szerint oly lényegesek, hogy ezekről le nem mond. hatunk. Ezeket értettem azon defenziv ezélok alatt, amelyeknek biztosítása nélkül nem képzelhetem a békét, nem képzelhetem a békealkudozásokat sem. Ezek azok, amelyek kivívásával nem kedvtelésünknek, nem ambicziónknak, nem hatalmi vágyunknak tartozunk, hanem tartozunk azon hőseink vérének, kik ezen nagy eredményeket máris kivívták, tartozunk a múlt nemzedéknek, melyek ezt a hazát reánk hagyták, és tartozunk a jövőnek, melyet e haza birtokában, e haza szabadságának, e haza függetlenségének, e haza nemzeti jellegének, e haza territoriális integritásának birtokában kell fentartani, amiglen ember van ezen a földön. (Élénk helyeslés a báloldalon.) Mélyen t. képviselőház! Ha a háborúról és békéről beszélünk, akkor lehetetlen egy pillantást nem vetnünk a háború utáni állapotokra, a háború után bekövetkezendő állapotokra és feladatokra, lehetetlen nem gondolnunk a rekonstrukeziónak azon súlyos munkájára, mely e háborúban résztvett összes népekre, és így a magyar nemzetre is háramolni fog. Az én teljes meggyőződésem az, hogy ennek a rekonstrukeziónak és a jövő biztosításának külpolitikai munkája azoknak a szövetségeknek a kimólyitésében, azoknak a szövetségeknek az állandósításában rejlik, amelyek a mieinkkel azonos veszélyek ellen küzdenek és amelyekben most is e veszélyek kivédésének biztosítékát találjuk. A szövetségesek alatt nem csupán — bár elsősorban — a német birodalmat értem. Sincs magyar ember, aki örömmel ne üdvözölte volna a török után a nagyjövőjű bolgár nemzetnek csatlakozását a mi haderőnkhöz. (Igaz! Ugy van! a ház minden oldalán.) Nincs magyar ember, aki át ne volna hatva attól, hogy ez a nemzet, amelyet ősi fajrokonság kapcsol hozzánk és a törökhöz, minden érdekszálával a mi politikai rendszerünkhöz van kötve, elannyira, hogy nem tudok látni még képzeletben sem olyan alakulást és olyan helyzetet, mely köztünk érdekellentétet támaszthatna. Nagy megelégedéssel tölt el bennünket, hogy a középeurópai szövetséghez utoljára csatlakozott ezen nemzet a harcz téren teljesen egyenrangú tényezőnek mutatkozik azokkal a hadseregekkel, amelyek eddigi győzelmeinket kivívták, (Zajos éljenzés.) Es itt látok magam előtt egy nagy perspektívát. Látom annak a középeurópai szövetségnek megizmosodását, hozzácsatolását — nem a hódítás, hanem az érdekazonosság kapcsánál fogva — a Balkán-félszigetnek és annak továbbterjedését befolyásában egész Közép-Ázsiában egy olyan területre, amely, összevetve KözépEurópa területeivel, egy világhatalmi kombinácziót létesít, amely kombináczió én előttem, ha még messzebb akarok tekinteni, kezdete a nyugati kulturközösség helyreállításának. De mint olyan is, már egy imponáló nagy alakulat és