Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

593. országos ülés 1915 d realitásban azt, hogy ő ezt a boni földet, ezt a hazát újra elfoglalta, hogy ő a hazát megvédte, mert az ő hazafisága nem légnemű, amint azt az újságírók mondják, hanem gyökeret talál az ő hazafisága abban a honi földben, azáltal, hogy ő birtokosa, tulajdonosa lett ennek a szent rögnek, még pedig az ő munkája és hulló vére árán. Ezt annál inkább figyelembe kell venni, mert hiszen a rokkantak ellátásának kérdése oly financziális terhet fog jelenteni az országra, hogy a legpraktikusabban igy lehet majd megoldani, és azt a nagy emberveszteséget, amelyet a háború okoz, ilyen beltelepités által és az igy elért nemzetszaporodással igen egyszerűen pótolhatjuk. Hiszen igen sok nagybirtokos nagyon szívesen veszi azt a tőkét, melyet kifizetnek a birtokáért és örül, ha a bankba teheti va«y iparba fektetheti, vagy esetleg járadékot biztosithat magának azért a pár százezer koronáért. A beltelepités által elérnők azt, hogy uj emberek, uj nemzedék, uj katona növekednék, de legalább is uj adóalany keletkeznék. De t. ház, igen fontos, hogy necsak földet, neesak kenyeret adjunk a népnek, hanem jogot is. Elmondották itt is, én is csatlakozom azokhez, akik ezt hangoztatták, hogy itt van már a 12-ik órája annak, hogy mindenki megkapja választójogát, hogy igenis legyen módja befolyni a haza sorsának iutézésébe, szavazásával is, ha befolyt abba vérontásával. Ugyan miért ne gyakorolhatná ezt a befolyást annak a szónak kimondásával, hogy éljen X vagy T. Hiszen ahhoz, hogy képviselőt választhasson valaki, nem kell olyan nagy tudomány. Miért félünk választójogot adni azoknak az embereknek, akiknek puskát, kardot adunk a kezébe. Hiszen a puskával, karddal több rosszat lehet elkövetni, mint a választójoggal. Olyan nagy politikai érettség kell ahhoz megállapítani azt, hogy az az ur jó, ez az ur szépen beszél, vagy különbséget tenni a között, hogy ez jobbpárti, emez pedig balpárti, hogy éljen ez, ne éljen az? Azt hiszem, t. ház, a legnagyobb anakronizmus ez a jelen viszonyok között és arra a lelkületre tekintettel, amely feltétlenül kifejlődik az összes harczoló felekben, megtagadni a választójogot attól, aki véres verejtékével tette majd le az érettségi vizsgálatot, aki nem pápaszemes professzorok előtt, hanem nagy szemű ágyuk előtt tett bizonyságot a maga érettségéről, (Derültség.) akinek bizonyítványát nem tanítói tollal, hanem vérző testébe mártott bajonettel írták meg. Az ilyen ember érettségét vagy kulturális nívóját kétségbevonni, feltételezni azt, hogy nem lesz képes az ország sorsának intézésébe való befolyást helyesen érvényesíteni nagy tévedés, vagy szűkkeblűség. Azt hiszem, nem lehet ezt a jogot ma már hazánkban megtagadni, legfeljebb azt lehet mondani, hogy időszerüségi szempontból ma még nem, de holnap mindenesetre meg kell adni ezt a jogot. LegKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. zembér 9-én, csütörtökön, 369 alább is ennyit kötelességünk volna megtenni, hogy ha ennek az újra megszerzett és megvédelmezett honnak fiai hazajönnek, akkor helyet kapjanak azon asztal körül, amelyen az ország sorsát intézik — legyen a háború után választó joguk. És, igenis, t. ház, nemcsak a férfiaknak, hanem — részemről is csatlakozom ahhoz a kívánsághoz, hiszen mindenkor meggyőződésem volt az, hogy a nőknek is meg kell adni a választójogot. Eddig ezt hangoztatni nem lehetett, mert ennek útját állotta a nőkről táplált egyoldalú és téves felfogás és az az előítélet, hogy a nő nem képes egyedül fentartani magát ós a családot, hogy nincs meg a megfelelő értelmi és gazdasági ereje. Nézzünk csak körül, t. képviselőház. A férfiak ugyebár, a barcztéren vannak. Ki tartja fenn verejtékes munkával a családot? Kinek a munkája révén fogja a polgár adóját fizethetni ? Az a gyenge öreganya, az a szegény öreg aszszony ment kapálni, az a feleség hajtja a lovakat, szánt és kaszál, a kis leányka dajkálja a gyermekeket és általában a nők dolgoznak, verejtékes munkát végeznek és azt mondhatjuk, hogy tulajdonképen a nők a harczolók krémjét teszik, mert hiszen ki produkálja azt a kenyeret ? A nők munkája. Ki védi meg a családi tűzhelyet, ki fogja az adót fizetni, ha nem a nő. A nők valóban bebizonyították a férfiaknak, hogy »inie, nézd meg, el tudtunk lenni nélküled is, nem haltunk éhen, a gyerekek is szépen növekednek, még adót is fizettem és még a takarékpénztárba is eltettem 2—300 koronát*. És nagyon sok férj el fogja mondhatni, ha hazajön, hogy »Valóban nem hittem volna, hogy az asszonynak ennyi energiája és áldozatkészsége legyen; azt hittem, hogyha el kell mennem hazulról, vége lesz mindennek, de most már nyugodtan fogok ismét elmenni, nem fogok félni, tudom, hogy a jószágnak nem lesz semmi bántódása, tudom, hogy a gyerekeknek sem lesz bajuk, most már magam is belátom, hogy a nő is épen olyan ember, mint a férfi«. Igenis ép olyan munkás az asszony és ép olyan adóalany az asszony, mint a férfi, miért ne lehetne tehát annyi szava a politikában is? Talán nem érti a politikát? Azt mondom, hogy sokkal jobban érti, mint a férfi, mert nagyobb politikus az asszony, mint a férfi. (Derültség.) Hiszen választásoknál is, bizony, egy képviselőt sem választanának meg, aki nem tetszik az asszonyoknak, ha csak nagyon sok ezret nem fizetne a férfiaknak itatásra. Azután igazságos is és könnyíti is a különböző hivatások szolgálatát, hogy minél több pályán munkaerőkként működhessenek a nők, pl. mint hivatalnokok is, a produkcziő terén is stb. Mert hiszen csak elfogultság azt hinni, hogy ezekre a pályákra nem való a nő; ez csak oly elfogultság, mint amilyen valamikor a rabszolgákkal szemben uralkodott, akiket a nemes urak sehogysem akartak egyenjogúsítani maguk47