Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-593
352 593. országos ülés 1915 deczember 9-én, csütörtökön.. Szász Pál jegyző: Serényi Béla gróf ! Gr. Serényi Béla: T. ház ! Legyen szabad a t. ház szives figyelmét rövid időre igénybe vennem. (Halljuk ! Halíjuk !) Ami elsősorban a külpolitikát illeti, azt igen röviden kivánom érinteni és felszólalásom tárgyát inkább a belpolitikai kérdések fogják alkotni. A külpolitikára vonatkozólag, azt hiszem, a háznak és az ország általános közvéleményének közhelyeslése mellett jelentette ki a ministerelnök ur, hogy béke csak ugy képzelhető el, ha az ország biztonságának és a jövő fejlődésének alapfeltételei meg vannak adva. Azt hiszem, a mai körülmények között nincs egyéb feladatunk, mint hogy fordítsuk át a német jelszót: összetartani — már amennyire mi tudunk — és-kitartani és bevárni azon pillanatot, amikor a béke alapfeltételei meg lesznek adva. (Igaz ! Ugy van !) Én a magam részéről, anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznám, ennek a világborzalomnak a befejezését ugy is képzelném, hogy esetleg a népek a terrortól felszabadulva, szóhoz jutnak és elsöprik azt a politikai bűnszövetséget, amely e háborút előidézte. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház ! Áttérek most felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára, amelyik most legjobban foglalkoztatja a közvéleményt és lakosságunk bizonyos kategóriáit, sajnos, legjobban érinti: a drágaságra és az ezzel összefüggő kérdésekre. Méltóztassanak megbocsátani, hogy ez alkalommal szólok hozzá e tárgyhoz, de közszokás volt, hogy a budget és az indemniti tárgyalása alkalmával bel- és külpolitikai dolgokról egyaránt szabadon lehetett nyilatkozni s ezen az alapon veszek magamnak bátorságot én is, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a drágaság kérdéséről beszélek. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház! Tagadhatatlan, hogy sok tekintetben visszás állapotok vannak, amelyek nagyon sajnálatosak és amelyek lakosságunk bizonyos kategóráit igen közelről és igen súlyosan érintik. De méltóztassanak csak objektíve és igazságosan gondolkozni, s akkor be fogják látni t. képviselőtársaim, hogy a termelés és a fogyasztás ilyen szervezetlensége mellett más eredményt várni, elképzelni sem lehetett, mint hogy ez a borzasztó esemény, a világháború, amely váratlanul csapott le reánk is, ilyen következményekkel fog járni. Mikor én otthon pár adalékot irtam össze magamnak, »Magyarország jövő közgazdasági feladatairól, közvetlenül a háború után«, feljegyeztem többek között magamnak azt is, hogy a legkevésbbé sem kivánatos, hogy a drágaság és általában a mai állapotok következtében a különféle termelési faktorok egymás ellen kijátszassanak. (Igaz! Ugy van ! Élénk helyeslés balfelől.) Mert, t. ház, arra igen gyönge az egyes faktor és gyönge maga a kormány is, egymaga, hogy egy ilyen drágaságot akár előidézni, akár megszüntetni tudjon. Polónyi Géza: Mérsékelje! Gr. Serényi Béla: Ezt a drágaságot előidézték mindnyájan és mérsékelni tudnák talán együttes erővel, összefogva, együttes akarattal mindnyájan, ( gaz! Ugy van!) de végleg megszüntetni nem lehet. E tekintetben hivatkozom a ministerelnök urnak arra a beszédére, amit a drágaság kérdésében nála járt küldöttség előtt mondott s ahol a ministerelnök ur hangsúlyozta, hogy Németországban csak azért nem tűnik fel oly nagynak a drágaság, mert ott már előzőleg is drágaság volt. (I gy van jobbfelől. Élénk ellenmondások balfelől.) Ez igy van kérem, én jártam kint eleget. (Zaj és ellenmondások balfelől.) Méltóztassanak megnézni az árakat. (Folytonos ellenmondások balfelől. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, ismétlem, hogy Németországban az árak megelőzően sokkal magasabbak voltak, mint nálunk s ennek a következménye, hogy a százalékos emelkedés a mi áraink emelkedésével szemben ott aránylag sokkal kisebb. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) A legkevésbbé sem szabad vagy lehet feltételezni azonban azt, hogy a drágaság oka az áru hiánya. (Helyeslés balfelől.) Aru van, csak ott nincs, ahol lennie kellene és nincs ott akkor, amikor kellene. Ez a legnagyobb baj. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István : Helyes ! Ugy van ! A bankoknál van ! Elnök: Méltóztassék a szónokot meghallgatni ) Huszár Károly (sárvári): Ennek is a kormány az oka ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Serényi Béla: Hát a kormány az oka annak, hogy az utak olyan állapotban vannak, hogy semmit sem lehet szállitani rajtuk ? (Ugy van! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Én megengedem, t. ház, hogy ebben a kérdésben, ha a kormány helyén más ül, az másképen járt volna el, de hogy hibátlanul járt volna el bárki, azt kereken tagadom, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) mert olyan egyén, aki ezt tehette volna, egyáltalában nincs, azon egyszerű oknál fogva, mert ebben a dologban nem volt prakszisunk s mert mindenütt, ahol uj helyzettel állanak szemben az emberek, hibázik mindenki egyaránt, bárkiről legyen szó. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Zaj a báloldalon. Halljuk! Halljuk !) T. ház ! Ha például ezt az igen nehéz feladatot én intéztem volna, akkor nem rekviráltattam volna idegenekkel, hanem a szolgabírói hivatalok utján .. . (Élénk helyeslés balfelől.) Eitner Zsigmond: Ezt mondtuk mi is! Gr. Serényi Béla : . . . azok mellé adtam volna finánczokat vagy csendőröket, mert nézetem szerint ezt a kérdést máskép megoldani nem lehet (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldahn.) Rakovszky István t. képviselő ur nagyon kifogásolja a bankok működését. Én nagy bankban nem vagyok, mert én csak a putnolá takarékpénztárnak vagyok a tiszteletbeli elnöke (Derültség és