Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

342 592. országos ülés 1915 deczember 7-én, kedden. Románia nem foglalta el azt a helyet ebben a világháborúban, amelyet sokak felfogása szerint elfoglalnia kellett volna, tartózkodni fogok minden kritikától; utóvégre Komániának saját feladata megítélni, hogy saját érdekében hová csatlakozzék. (Helyeslés.) Mi avval a teljes lelki nyugalommal nézhetünk Románia elhatározása elé,, melyet egyfelől annak tudata ad, hogy megvan a jól felfogott érdekek: közössége közöttünk és Románia között, és hogy ez, ha előbb nem, hát utóbb, meg fogja teremni gyümölcseit, másfelől tudat, hogy bármiként dőljön el Románia elhatározása, az a monarchia sorsára nézve döntő befolyással nem lehet. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Helyeslés balfelöl.) Mi megmaradunk most is azon az állásponton, hogy Romániának természetes helye a mi oldalunkon, a velünk való szövetségben van s ehhez szabjuk Romániával szembeni politikánkat. De azt, hogy ugyanerre az álláspontra helyezkedjenek-e és levonják-e ennek konzekvencziáit vagy sem, teljesen a független román állam politikai vezetőire bizzuk. (Helyeslés.) Mindenesetre kombináczió, amely a két középeurójjai hatalomnak Bulgáriával és Törökországgal való szövetségét létesítette, növeli szövetségünk becsét Romániára nézve, mert megadja délkeleti és déli határainak teljes biztonságát, ha hozzánk csatlakozik, másfelől a monarchiát abba a helyzetbe juttatja, hogy teljes lelki nyugalommal nézhessen e tekintetben a jövő eseményei elé. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha a mostani katonai helyzet eredményeit meg akarjuk állapítani, én is azt tartom, hogy olyan eredményeket értünk már el, amelyek elintéztek bizonyos kérdéseket és amelyek közelebb hozták a békének objektív előfeltételeit. Es itt csak egy dologra kell rámutatnom. Ázt a skejjszist, amely gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur beszédének e részén átömlött, amely szerint ő mint vitatható kérdést állította oda, vájjon ki kezdte ezt a háborút, egyáltalán nem tehetem magamévá és nem Írhatom alá ezt, amit ő mondott, hogy t. i. mindegyik fél a másik félnek tulajdonítja azt, hogy ki kezdte ezt a háborút és hogy ez csak akadémikus fejtegetés. Gr. Károlyi Mihály: A történelemre hivatkoztam ! Gr. Tisza István ministerelnök: Hát ne bizzuk a történelemre. Bocsánatot kérek, nekünk nem szabad tűrnünk, hogy elhomályosítsák a tényeket, (ügy van! TJgy van! a jobboldalon.) Ezt a kérdést elintézhetjük mi és el kell intéznünk nekünk és szemben azzal az óriási rágalmi kalanddal, amelyet az egész világon elterjesztenek, (TJgy van! TJgy van! Taps a jobboldalon J szemben azzal a hamis beállítással, melylyel a velünk harczban álló államok sajtója konzekvensen a legnagyobb perfidiával kezeli ezt a kérdést, nekünk kötelességünk az igazságra rámutatni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Negyven év tanulsága szól mellette, hogy a középeurópai államszövetség békeszövetség. De ha különösebb bizonyítékokra van szükség, akkor a monarchia magatartása az 1908. évi krízisben, a monarchia magatartása az 1912. évi krízisben és végül a monarchia magatartása hosszú heteken át a szerajavói attentátum után még a vaknak is felnyithatja szemét abban a tekintetben, hogy a túlságig, talán a hibáig vitt békeszeretettel maradtunk meg a mi szövetségünk defenzív alapgondolata mellett. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Hiszen ha van hatalmasság a világon, melynek természetszerűen defenzív, konzervatív külügyi politikát kell követnie, akkor az a monarchia, és nevetségesebb állítás nem képzelhető el beavatottak előtt, mint az, amely a monarchiának, tudja Isten, micsoda hóditó, terjeszkedő, agresszív szándékokat imputál. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Nézzük meg magának az entente sajtójának nyilatkozatait a háború előtt. Hiszen gúnyoltak minket, mint olyan embereket, akik már képtelenek vagyunk a férfias elhatározásra, a háborúra. Hiszen akkor nem arról beszéltek, hogy a monarchia és Németország készül a háborúra és fenyegeti a békét, de már nagyon kevéssé leplezett hangsúlyozással Európa második beteg emberét keresték a monarchiában, (TJgy van! a jobboldalon.) és mindjobban és jobban, mind czinikusabban és czinikusabban napvilágra jött az a törekvés, hogy széjjeldaraboljanak minket, hogy foszlányokra tépjék a magyar nemzet által alkotott magyar államot. Ha volt valaha harcz, melyet nemzetek, államok fenyegetett egzisztencziájukért, jogos önvédelmükért folytattak, ugy ez a mostani harcz a jogos nemzeti önvédelem harcza! (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon és a Mzépen.) A magam részéről aláirom mindazt, amit a békére vonatkozólag gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur elmondott. De azért engedjen meg nekem — és ezt nem polémiaképen mondom, de mert alá akarom húzni állításait — mégis sajnálom, hogy azokat ma elmondta. Sajnálom, mert tudjuk mindnyájan, hogy minő ellenfelekkel állunk szemben. Amit a t. képviselő ur a harczkészségről, a kitartásról, az ernyedetlen további küzdelem szükségességéről mondott, azt nem fogják sem Rómában, sem Parisban, sem Londonban utána nyomtatni, hanem igenis, olvasni fogjuk az ántánt minden metropolisának sajtójában, hogy a magyar képviselőház nyomatékosan állást foglalt a béke mellett. Ezért igyekszem aláhúzni azt, hogy a t. képviselő ur egészen helyesen ráutalt arra, hogy folytatnunk kell, csüggedést nem ismerve, a háborút mindaddig, amig ellenségeinkbe a békevágyat, a béke szükségének tudatát bele nem oltottuk. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a Mzépen.) En azt hiszem, ugy fejezhetjük ki a dolgot, hogy a békének objektív előfeltételei megvannak. Hiszen jóformán miryüg megvoltak, mert abban