Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

592. országos ülés 1915 bogy engedtünk ilyen állapotokat keletkezni, aminők sajnos, itt a múltban Magyarországon yoltak. Megtörtént, nem változtathatunk rajta, de a jÖTŐt biztosithatjuk és ezt megérdemlik azok, akik érettünk fáradtak, szenvedtek és véreztek. (Élénk helyeslés és taps a bál- és a szélsobálóldálon.) Miután meg vagyok győződve arról, hogy a nemzetnek ez a megújhodása nem csupán az itthonmaradottak közreműködése, nem a nélkülözhetetlenek közbenjárása, hanem azok által fog bekövetkezni, akik künn a csatatéren keresztülmentek a tűzpróbán, módosított alakban újból beterjesztem indítványomat, amelyet a múltkor a t. képviselőház leszavazott. Egy módosítást vittem rajta keresztül, de csak azért, hogy az indítvány előterjesztése ne ütközzék a házszabályoknak abba a rendelkezésébe, amely szerint ugyanazon ülésszakban ugyanazt az indítványt nem lehet ismét szavazásra bocsátani. Ezért nehéz szívvel, de belementem abba, hogy a korhatárt húsz évről, ahogy első indítványom szólott, felemeltem huszonkét évre. Kijelentem, csak a kényszer hatása alatt tettem azt, hogy lehetővé tegyek egy ujabb manifesztácziót és lássam, vájjon van-e szivük most, az elért diadalok után most, mikor közel állunk a győzelemhez, most, mikor a szenvedések tetőpontján vagyunk, hogy ezt az indítványt is visszautasítsák. Az indítványt annál inkább meg merem tenni, mert a ház t. elnöke, Beöthy, az elnöki székben a következő szavakat ejtette ki (olvassa): »Annak, mit é nemzet képviselete páratlanul vitéz, emberfeletti kitartással és halált megvető hősiességgel küzdő fiai iránt érez, gyönge a szó kifejezést adni.« »A legszentebb nemzeti ügy vértanúinak és sebesültjeinek s a nehéz harczokban fegyverrel kezükben ma is ott küzdő hőseinknek, kik életük koczkáztatásával vagy feláldozásával mentették meg számunkra mindenünket: a Hazát, a nemzet örök hálája, a nemzet örök tisztelete kell hogy osztályrészül jusson. Magunkat becsüljük meg, ha őket az elismerés, a megemlékezés külső jeleivel megtiszteljük, de emléket kell emelnünk számukra — jelentősebbet amannál — sziveinkben s mindenek felett tényeinkben, melyekkel róluk s hátramaradottjaikról gondoskodunk«. Nagyon szép szavak, t. elnök ur, van bennük vigasz a haldokló számára, hogy hátramaradottairól gondoskodás történik, van bennük vigasz a sebesültre nézve, hogy neki nem lesz koldusbot az osztályrésze. De nemcsak a szenvedők iránt, hanem a kiket az Ur Isten a nehéz harczok alatt életben tartott, azok irányában is tettekkel és nem szavakkal kell leróni az elismerés babérát, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) mert különben a t. elnök ur szavai nem lesznek egyebek üres szavaknál. És miután ezt nem tételezem fel sem ő róla, sem a t. túloldalról, amely tapsokkal kisérte az elnök urnak ezen méltó szavait, leszek bátor határozati javaslaKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxvi r. KÖTET. deczember 7-én, kedden. 337 tómat ezennel felolvasni és a t. háznak elfogadásra ajánlani (olvassa) : »A képviselőház az 1225. szám alatt beterjesztett törvényjavaslat tárgyalását mindaddig felfüggesztik, — ezt azért tettem, hogy a t. túloldal is megszavazhassa — »mig a kormány a következő utasításnak eleget nem tesz: TTtasittatik a kormány, hogy sürgősen egészítse ki a választójogról szóló törvényt a következő szakaszszal: Aktív választójoga van az országos és törvényhatósági választásokon vagyoni, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül 22 éves kortól kezdve életfogytiglan minden férfinak, aki a nemzet mostani élethalálharczában katonai szolgálatot teljesített a harcztéren. Ezek a honvédő polgárok hazafias hűségükkel és hősi véráldozatukkal érdemet és jogot szereztek arra, hogy az ősi magyar alkotmánynak jogokkal felruházott részesei legyenek.« Kérem határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés ,és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Nekem egy perezre sem szabad arról megfeledkeznem, hogy a magyar nemzetnek ebben a nagy korszakában nekem jutott a feladat, hogy a nemzet ügyét felelős állásban képviseljem. Nekem egy perczig sem szabad arról elfeledkeznem, amit ez a helyzet hárit rám. És én azt hiszem méltatlan volnék ebből a helyzetből kifolyó magasztos kötelességeimhez, de méltatlan volnék a magyar nemzethez is, amelyik az erkölcsi fenségnek olyan diadalmas magaslatán állja ki ezt a nagy erőpróbát, hogyha nem tartózkodnám a vita hevében is minden olyan nyilatkozattól, amelyik zavarólag hathatna és elhomályosíthatná azt a képét a magyar nemzetnek, amelyet a harcztéren küzdő fiaink és a háború megpróbáltatásait sztoikus lelkierővel tűrő itthonmaradottak nyújtanak. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Ezért, t. ház, ne méltóztassanak félreérteni azt, hogyha a mai vita folyamán elhangzottak némely részét ezúttal válasz nélkül hagyom. Ez lesz a sorsa különösen az előttem felszólalt t. képviselő ur előadása legnagyobb részének is. Amit a t. képviselő ur közgazdasági és pénzügyi természetű dolgokat mondott, azokra nézve meg fogja valószínűleg kapni a választ nálam hivatottabb tényező részéről. Politikai természetű megjegyzéseinek legnagyobb részét engedje meg, hogy ezúttal az előbb mondott indoknál fogva válasz nélkül hagyjam. Csakis az előterjesztett határozati javaslatra nézve kötelességem röviden nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Engemet az az indok, amelyet gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur kifejtett, amidőn kijelentette, hogy a gróf Károlyi Mihály képviselő ur által beadott határozati javaslatot nem fogadja el, arra indít, hogy e másik határozati javaslatot se fogadjam el. Tökéletesen igaza van gróf Andrássy Gyula 43