Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

322 502. országos ülés 1915 szitik. És azért tudtuk kevés erővel e nagyhatalomnak összes hadierejét hosszú ideig feltartóztatni. (Igaz! Ugy van!) Az entente most azon igyekszik, hogy balkáni nagy sikerünket, amely szintén imponálóan nagy, mert egy j)ár hét alatt leterítettük az egyik ellenségünket tökéletesen, mondom, igyekezik sikerünket azzal ellensúlyozni, hogy mint a kis nemzetek protektora, egyik kis nemzetet beerőszakolja, beijeszsze, beterrorizálja az ellenünk való támadásba, azon igyekszik, hogy Görögországot kiéheztetés által — mert ez a fegyvere — arra szorítsa, hogy minket megtámadjon. Ez a kiéheztetés nagy szerepet játszik az entente taktikájában. Valóban szomorú, felháborító volt az a cinikus terv, hogy JSTémetországnak, Ausztria-Magyarországnak lakosságát kiéheztetéssel kényszerítse a megadásra, (Ugy van! a baloldalon.) de ennek megvolt az a mentsége, hogy ellenségről volt szó. Most egy kis államot, egy neutrális államot akarnak olyan háborúba erőszakolni, amelyet ez a nép nem akar, amelytől fél, melyet érdekeivel ellentétben állónak tart, és ezt a czélt nők, asszonyok, gyermekek, aggastyánok kiéheztetése által akarják elérni. (Mozgás.) De ez nem fog sikerülni. Látják a Kelet népei, hogyan járnak, ha az ententeban bizakodnak. Ott van a földön futó szerencsétlen, tiszteletreméltó belga király, ott van a földönfutó szerb király, (Derültség.) ezek figyelmeztetik a többi keleti királyokat, hogyan járnak, ha berántatják magukat az entente által, ha felhasználtatják magukat arra, hogy az entente munkáját végezzék el. Rákóczi Ferencznek párisi követe Veteés arra figyelmeztette annak idején a nagy fejedelmet, hogy vigyázzon, ne bizzék XIV. Lajosban, mert í'rancziaországban már egy egész kórházat állítottak fel azokból a fejedelmekből, akiket tönkretett az ő protekcziója, akik tönkrementek azáltal, hogy XIV. Lajos felhasználta s később cserben hagyta őket. Ilyen, kórházat állithat fel ma már az entente is; (Ugy van! Ugy van!) ez, azt hiszem, elég figyelmeztetés a keleti népeknek. De mindaz, ami ott most velük történik, fényes bizonyítéka annak, hogy milyen óriási könnyelműség volna, ha az entente-ra bíznák magukat. Angol parlamenti nyilatkozatok alapján állok, mikor rámutatok arra, hogy ez év szeptember 23-án megígérte, az entente Venizelosz görög ministerelnöknek, hogy 150.000 embert küld segítségül, ha csatlakozik az entente-hoz. Azóta sok hét telt el és egy másik minister már kijelentette, hogy nem csinálhatnak semmit Szerbia érdekében, mert csak 13.000 katona szállott partra Szalonikiben. ígértek tehát 150.000 embert, amikor már Szerbia meg volt támadva, amikor a harcz már folyt és az első nagy csapásokat már reájamértük. Amikor azután végre kellett volna hajtani az Ígéretet, akkor nem volt több ember a segítséghez, mint 13.000 és deczember 1-én, kedden. így megtörtént, hogy mi teljesen tönkrevertük az entente szövetségesét. ígéretét tehát az entente be nem váltotta. Azt hiszem, ezt meg fogja jegyezni magának minden balkáni nép. Én bizom abban, hogy tartózkodó lesz és nem fog felülni az ilyen frivol ígérgetéseknek. (Helyeslés.) Katonai eredményeink átvive a külpolitikára azt jelentik, hogy elértük mindazt, ami szükséges egy jó békéhez. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) A szövetségeseinkkel együtt birtokában vagyunk sokkal többnek, mint amit a legvérmesebb, a legsovinisztább német vagy magyar vagy osztrák vagy bolgár meg akart szerezni. Annyival több területnek vagyunk birtokában, hogy busásan van zálog azoknak a kis részeknek visszaváltásáért, amelyek ma még ellenséges kézben vannak Törökországból, Németországból, a német kolóniákból és Galicziából, ugy hogy valóban méltányolom Károlyi Mihály t. barátom felszólalásának azt a részét, mely a békéről szól. Valóban ugy áll a helyzet, hogy előttünk áll a béke objektív lehetősége. Kezünkben van a jó békének minden előfeltétele. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én teljesen osztozom abban a felfogásában, hogy az emberiség ellen elkövetett bűn {Élénk 'helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) egy nappal is tovább húzni a háborút, mint ahogy az elengedhetetlenül szükséges. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha elgondoljuk, hogy a háborúnak egyetlen napja milyen iszonyú helyrehozhatatlan károkat okoz, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) milyen rengeteg áldozatot követel, minden embertől ós nemzettől, ha az ember meggondolja, hogy ezek az államok, melyek ma élet-halálharczot folytatnak, végeredményben arra vannak utalva, hogy együtt dolgozzanak a békés czivilizáczió munkájában; (Ugy van! Ugy van!) ha meggondolja az ember azt, hogy a legmagasabb emberi érdekekben a szolidaritás megmarad és fenn fog maradui — úgy remélem — a háború után is: akkor azt hiszem, nézeteltérések nem is lehetnek abban, hogy abban a perezben, melyben leliet bókét kötni, ez a béke emberi kötelességgé is válik. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nagy dicsőség a győzelem, nagy dicsőség, de a legnagyobb dicsőség azé lesz, a ki a győzelmet mérsékelni tudja,... (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) aki a győzelem perczeiben meg tudja majd ajándékozni saját inicziativája alapján az emberiséget békével. (Élénk helyeslés és taps a bál- és a szélsöbaloldalon.) Én tökéletesen meg vagyok arról győződve, hogy ez a harcz győzelmesen fog folytatódni, hogy, ha elkerülhetetlenül szükséges, a végső ellenállást is le fogjuk tudni győzni, amig ellenfeleink kénytelenek lesznek bókét kérni tőlünk. Én azonban azt hiszem, hogy amennyiben lehetne békét kötni ez előtt a végső stádium előtt, ez. szerencse -volna, szerencse volna az egész emberiségre és szerencse volna a mi államunkra