Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-591
304 591. országos ülés 1915 Parisban kötött nemzetközi egyezmény beezikkelyezéséről szóló 1876. évi II. t.-czikk módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslatról beterjeszteni. Kérem a képviselőházat, méltóztassék ezeket kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre tűzetni. Elnök : A közgazdasági bizottság és pénzügyi bizottság jelentése a külkereskedelmi és kiilforgalini viszonyok rendezéséről szóló 1904. évi II. t.-cz. hatályának meghosszabbításáról és kiegészítéséről rendelkező 1914. évi XLVIII. t.-cz. hatályának meghosszabbításáról, továbbá a közgazdasági és pénzügyi bizottság jelentése a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. t.-cz. 1. fejezete hatályának meghosszabbításáról, végül a közgazdasági bizottság jelentése a métermérték ügyében 1875. évi május hó 20-án Parisban kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1876. évi II. t.-cz. módosítása tárgyában ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és napirendre tűzésük iránt annak idején fog javaslat tétetni. A pénzügyi bizottság nevében Hegedüs Lóránt előadó ur kivan jelentést tenni. Hegedüs Lóránt előadó: Van szerencsém bemutatni a pénzügyi bizottságnak kétrendbeli jelentését. Ezelc egyike az indemnitási törvényjavaslatra, másika pedig az 1912. évi közösügyi zárszámadásra vonatkozik. Tisztelettel kérem, méltóztassék e jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és azok napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök: A pénzügyi bizottság jelentése az indemnitási törvényjavaslat tárgyában ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak napirendre tűzése iránt napirendi javaslatom során fogok javaslatot tenni. A ministereinök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministereinök: T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a bizottsági jelentéssel kapcsolatban egy igen rövid előterjesztést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Az indemnitási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ugy a bizottság kebelében mint a kormány részéről megfontolás tárgyát kellett hogy képezze az a körülmény hogy a ház igen t. túloldala részéről az az óhajtás fejeztetett ki, hogy a törvényjavaslat tárgyalására, tekintettel az abban foglalt, megvitatást igénylő rendelkezésekre, a házszabályokban előirt négy napnál hosszabb idő álljon rendelkezésre. Legnagyobb sajnálatunkra a házszabályok világos rendelkezése az óhajtásnak ebben az alakban való tekintetbevételét nem engedte meg. Másrészről azonban ennek a kérdésnek konsziderácziója arra a megfontolásra bírta a bizottságot és a kormányt, hogy tekintettel az indemnitási törvény vitatására megszabott szűk korlátokra, ezen viszonyok között nem czélszerü és nem helyes dolog az indemnitási törvényjavaslatba belefoglalni olyan rendelkezéseket, amelyek, ha szoros kapcsolatban állnak is az államháztartásnak azzal az időszakával, amelyről a javaslatban szó van, de mégis behatóbb megdeczember 3-án, pénteken. vitatást igénylő, érdemleges rendelkezéseket tartalmaznak. Ennek folytán a bizottság eliminálta ebből a törvényjavaslatból az állami alkalmazottaknak nyújtandó háborús segélyről szóló rendelkezéseket és azokat külön törvényjavaslatba foglalta, amelynek vitája nagyon természetesen semmiféle időbeli korlátozásnak alávetve nincs. Tulaj donképen tegnap a bizottságban az a határozat hozatott, hogy a bizottság nyújtsa be ezt a javaslatot, mint külön törvényjavaslatot, a ház elé. Időközben felmerült az a skrupulus, hogy tulaj donképen a házszabályban nincsen rendelkezés olyan esetről, hogy maga a bizottság terjeszszen elő valamely törvényjavaslatot. Nehogy tehát bármi tekintetben is megsértsük a formát, vagy ellentétbe jöjjünk a házszabályokkal, bátor vagyok a kormány, illetőleg a megjelenésében akadályozott távollevő pénzügy-, minister nevében mint külön törvényjavaslatot, beterjeszteni egy törvényjavaslatot a közszolgálati alkalmazottak háborús segélyéről és a t. házat tisztelettel kérni, hogy annak szétosztása iránt intézkedni és azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Sághy Gyula : Szabad szólnom ? Elnök : A képviselő urnak joga van felszólalni. Sághy Gyula: T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy egy pár perezre türelmüket és figyelmüket igénybe óhajtom venni, de talán indokolja ezt az, hog}^ e kérdés éjien azáltal merült fel, hogy épen én voltam bátor a ház elnökéhez és a, ministereinök úrhoz azon óhajtással fordulni, hogy az indemnitás költségvetésként tárgyaltassék, tekintettel arra a körülményre, hogy igen sok olyan tárgyat tartalmaz, amelyek tulaj donképen nem tartoznak szorosan az indemnitás keretébe. A ministereinök ur azt a -választ adta — amit most is kifejezett —,' hogy más módon törekszik arról gondoskodni, hogy az egyes tárgyak alaj)osan megvitathatok legyenek. Ha mindazok a tárgyak, amelyek nem tartoznak szorosan az indemnitás keretébe, különválasztatnának, ép ugy, mint a tisztviselők segélyének ügye, akkor természetesen nem is szólaltam volna fel, mert ebben az alakban a ház ezen oldalának is teljes mértékben módja lenne mind e tárgyakat alaposan megvitatni. Azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy bár így valamivel könnyebb lesz az indemnitás keretében a többi tárgyakat megvitatni, amennyiben e külön törvényjavaslat benyújtásával egy fontos tárgyat elimínáltak abból, ez mégsem elégséges, és nem nyújt elegendő alkalmat a vitára, mert több más oda nem tartozó tárgy is van még. Nem akarok ezekre egyenkint kitérni, csak egyet említek fel, igy a hadi adót külön törvénynyel hozták be ; nem lett volna-e egyszerűbb — miután e hadi adónak további fentartásáról van szó — ezt is mint a többi hasonló tárgyakat, külön törvényjavaslat alakjában terjeszteni a ház elé, hogy ezekhez szintén külön lehessen hozzászólni ? Mondom,