Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-590
300 590- országos ülés 1915 deczember 1-én, szerdán. közegeket arra, hogy annyi kukoriczát halmozzanak össze, hogy eladhassanak belőle. Interpelláezióm tulajdonképeni czélja, hogy figyelmeztessem a t. kormányt arra, hogy milyen helytelen dolgok történtek az ótengeri rekvirálása következtében és hogy megkérjem a t. földmivelésügyi minister urat arra, hogy az uj tengeri rekvilásánál intézkedés történjék olyan irányban, hogy azoknál, akik csak annyi tengerivel rendelkeznek, amennyi a család fentartásához vagy a jószág eltartásához feltétlenül szükséges, a lefoglalt tengerit szabadítsák fel. Ebből az okból a következő interpellácziót bátorkodom a t. földmivelésügyi minister úrhoz intézni (olvassa) : Interpelláczió a földmivelésügyi minister úrhoz. Van-e tudomása a minister urnak arról, miszerint az ó-tengeri felhasználása tárgyában kiadott rendeletek folytán a kistermelőktől elrekvirált tengerivel nagy bankok és nagy vállalkozók hizlaltak sertéseket, és épen ebben az időszakban drágult meg oly nagy mértékben a sertéshús és zsir ára? Van-e továbbá a minister urnak tudomása arról is, hogy az uj tengeri rekvirálására kiadott rendelete következtében sok helyütt oly nagy mértékben lefoglalták az uj tengerit a hatóságok, miszerint a kistermelőnek a saját házi szükségletére se maradt elegendő, még oly családoknál sem, ahol a tengerit kenyérnek kénytelenek felhasználni? És ha van a minister urnak minderről tudomása, hajlandó-e intézkedni, hogy a tengeri rekvirálása csak a hadsereg szükségletének arányában történjék, a termelőnél pedig a saját családja és állatai fentartására szükséges tengeri a zár alól sürgősen feloldassák? Végül hajlandó-e intézkedni aziránt is, miszerint a termelő a saját tengerijét maga használhassa fel hizlalási czélokra és igy megakadályozni azt, hogy a termelőtől elrekvirált tengerin mások nyerészkedhessenek ős az árakat mesterségesen cl rági tsák ? Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház! A t. interpelláló képviselő ur kettéválasztja az ótengeri és az ujtengeri kérdését. Legyen szabad első kérdésére vonatkozólag a következőket válaszolnom: Amint méltóztatik tudni, tavaly a hadsereg czéljaira és a közszükségleti czélokra szükséges tengeri mennyiségének biztosi tása kétféleképen történt, és pedig egy premiális rendszer alapján, az u. ii. önkéntes bejelentés alapján; mindazoknak, akik tengerijüket közszükségleti czélokra önként felajánlták, három-négy koronával drágább ár fizettetett, mint amilyen akkor a makszimális ár volt. Sajnos, az önkéntes felajánlási rendszer utján azt a mennyiséget, amelyre a hadseregnek és az egyes hatóságoknak szüksége volt, nem volt. módunkban beszerezni. Ennek folytán a hiányzó kvantumot kivetettük a tengeritermelő vármegyékre és rekviráltunk azokban annyit, amennyire múlhatatlanul szükség volt. A rekvirált tengeri, ép ugy, mint az önként felajánlott tengeri, teljes egészében a hadsereg czéljaira és közszükségleti czélokra fordíttatott, tehát sem nagy hizlalóknak, sem másoknak egyetlen métermázsa tengeri ebből nem jutott. A képviselő ur által rekvirálóknak nevezett uraknak semmi egyéb joguk nem volt, mint azt a tengerimennyiséget, amelyet a hatóság a maga területére nézve kimutatott, összeszedni és arra a czimre szállittatni, melyet a központ elrendelt. Ha tehát ezek a t. rekviráló urak esetleg szabad, nem rekvirált tengerit vásároltak ezen működésük körzetében és azt esetleg eladták egyes nagy hizlaldáknak, — amiről ugyan tudomásunk nem volt, nem is lehetett — ehhez nekik joguk volt, mert ők tényleg csak a hatóság által lefoglalt tengeri átvételével és elszállításával voltak megbízva. Ami a másik kérdést illeti, az uj tengeri rekvirálására vonatkozólag a t. képviselő ur egészen helyesen mondotta, hogy kontingentáltatott vármegyénként az a tengerimennyiség, amely a hadsereg részére — mert itt csak ennek biztosításáról van szó — mulhatlanul szükséges. A t. képviselő ur saját megyéjéből tudhatja, hogy ez a tengeri-mennyiség a megye össztermésének 18.5°/ 0-át teszi ki. Megengedem, hogy a termésbecslés a közbejött elemi katasztrófák folytán kissé ojjtimista volt, megengedem, hogy ma tényleg többet visznek el, mint azt a 18.5°/o-ot, de semmiesetre nem visznek olyan jelentős menynyiséget, amely Somogy megyének akár gazdasági, akár közélelmezési viszonyaiban zavart okozhatna. Hogy ez igy van, arra nézve hivatkozom épen a vármegye vezetőire, akik annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy bevásárlás utján sikerül majd nekik az összes szükségletet biztosi taniok. De engedje meg a t. képviselőház, hogy egészen röviden jelezzem azt, hogy igenis módjában áll mindenkinek a saját jogos igényét, az ő háztartási és gazdasági szükségletét biztosítani, mert az a rendelet, amelynek alapján a helyi hatóságnak joga van a tengerit rekvirálni és biztosítani, egészen világosan azt mondja, hogy: »arra nézve, hogy melyik termelőtől mily mennyiségek vétessenek t. czim által igénybe, megjegyzem, miszerint kívánatos, hogy elsősorban azok termése vétessék igénybe, akik rendszerint nagyobb mennyiségű tengerit szoktak eladni, vagy akik készleteiket önként felajánlják«. Hogy miképen történik az életben ez a rekvirálás, azt nem tudom, de ugy a kormánynak, mint a hatóságnak intencziója az, hogy ez a közgazdasági érdekek és az egyéni érdekek legkisebb sérelmével történjék. A rendelet egyébiránt megadja a módját annak, hogy az, akinél véleménye szerint többet foglaltak le, mint
