Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-590
296 590. országos ülés 1915 deczember 1-én, szerdán. Ietkezett az 1867-ben alkotott törvény, amely a caesareo-regius exercitust nem ismeri, hanem ismeri a magyar nemzet tulajdonát képező magyar nemzeti hadsereget. ,Ez a különbség kettőnk között, t. képviselőház. És ennek a hadseregnek a képviseletében és ennek a jogai szempontjából kérdeztem és kérdezem, — sajnálom, hogy megnyugtatást nem kaptam, — mily jogon rendelkezik caesaristicus jognál fogva O felsége a hadsereg felett ugy, amint az a hadiparancsban történt ? Ami a ministerolnök urnak a pragmatika szankczióban és erre az »elválaszthatatlan« stb.-re vonatkozó megjegyzéseit illeti, sajnálom, hogy az idő előrehaladt, nem fogom azt felolvasni, de utalom a t. ministerelnök urat arra: tessék elolvasni a Deák Ferencz és Lustkandel között folytatott polemáinak 104. lapján a Deák Ferencz által erre vonatkozólag mondottakat, és akkor meg fogja látni, hogy az én definiczióni áll Deák álláspontján, pedig nem is czitáltam és nem is hivatkozom sem a 61-iki, sem a 35-iki Deák Eerenezre, hanem csak az 1865-ben folytatott polémiára. A közös monarchiának az a gondolata, illetve az osztrák-magyar monarchiának a czimere egyszer már kisértett a magyar alkotmányban. Az 1878: XXV. t.-cz. a bankaktába belecsusztatták ezt a czimerkérdést. Bs mi lett a folytatása? Az, hogy az 1879-ben kibocsátott 10 forintos bankóra csupa tiszta osztrák czimert tettek, amiért azokat be kellett vonni s az uj bankaktákban pedig meg lett állapitva, amint mindnyájan tudjuk, ennek a borzasztó botlásnak reparáczidjaként, hogy ezentúl pedig a két állam czimere külön alkalmaztassák a bankjegyeken. Ennek ez a múltja. Hogy mi értendő a monarchia alatt, azt elmondtam már itt a Deák Ferenczre vonatkozó utalással. A Boszniára vonatkozó dolgokat mély sajnálatomra szintén nem fogadhatom el megoldásnak azon egyszerű okon, hogy Bosznia a magyar czimerben is benne foglaltatik. Nagyon szeretném, ha itt félreértés nem volna, ha a t. ministerelnök ur esetleg megnyugtatna az iránt, hogy talán félreértettem szavait. Arra vonatkozólag t. i. a t. ministerelnök ur szavait ugy értettem — meg lehet, hogy magam vagyok a hibás — hogy azért, mert a közös hadsereg van benne a foglalásban és mert az annexió a közös hadsereg révén történt, azért van jogosultsága annak, hogy a kérdés törvényhozási elintézéséig a dolog ideiglenesen függőben maradjon, és ugy intéztessék el, hogy az mindkét állam czimerébe bele foglaltassák. Nagyon kérem a t. ministerelnök urat —. ha jól értettem szavait—, hogy tegye ezt rekonszideráczio tárgyává, mert ez a felfogás épen a bosnyák kérdésben olyan lovat adna az osztrák jogászok alá, hogy attól -nagyon nehéz lesz szabadulni. Ez t. i. a Túrba-Teczeles-féle felfogás volt. Ők hirdették mindig, hogy a közös hadsereg egy uj szerzési tényező és ahol a közös hadsereg révén valamely tartományt megszerzünk, az a kvóta aránya szerint közös, holott mi a mi közjogunkra való utalással azt mondjuk, hogy itt van a magyar hitlevél, amelyre ö felsége esküt tett, ez a mi törvényünk. Különben sem hiszem, hogyha akár Lengyelország, akár Lombardia és Velencze a közös hadsereg révén visszacsatoltatnék, hogy akkor nekünk a kvóta szerinti osztályt felkínálnák. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a dolog talán rövid idő alatt aktuális lesz, akkor majd a t. ministerelnök ur szíves figyelmébe fogom ajánlani, —• ha helyesen értettem szavait. Nagyon kár volt ezt a j>rinczipiuinot itt promulgálni. Egyebekben elismerem, hogy a t. ministerelnök ur nyilatkozata a legjobb szándékot árulta el s a magam részéről csak sajnálom, hogy válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök : A ministerelnök ur kivan válaszolni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Két egészen rövid észrevételre szorítkozom. (Halljuk ! Halljuk!) Az első vonatkozik arra, hogy ha a monarchia háborút visel és ez a háború valamely területi gyarapodással jár, hogy ennek a területi gyarapodásnak a sorsa felett együtt kell-e a két államnak dönteni, igen, vagy nem? Biztosithatom a képviselő urat, hogy az én nézetem szerint igen. (Helyeslés a jobboldalon.) És legyen az bárminő tartomány, amelyet akár ez a háború, akár egy más háború révén megszerzünk, arról, hogy mi történjék avval a tartománynyal, csakis Magyarország beleegyezésével és hozzájárulásával lehet határozni. (Elélik helyeslés a jobboldalon.) Amit magunknak követelünk és kívánunk, gondolom, ugyanazt a jogot kell megadni a velünk paritásos helyzetben levő másik államnak is. (Helyeslés a. jobboldalon.) Ez nem azt teszi, hogy osztozzunk azon a tartományon, hanem azt, hogy közös egyetértéssel döntsük el annak sorsát és bekapcsolásának feltételeit és módozatait. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik megjegyzése vonatkozik arra, hogy a kéj)viselő urnak egyik kérdésére nem feleltem. Természetesen csak elfelejtettem megmondani, hogy magától értetődik az, hogy ezek ä rendeletek, ezek a legfelsőbb leiratok, amelyek megjelentek, ezek még azután fognak kiegészítést nyerni. Maga a külügyminister ur utasítva lett 0 felsége leiratában, hogy erre nézve dolgozza ki a .továbbiakat. Tehát meg fognak jelenni később azok a részletesebb szabályozások és utasítások, amelyek ezt a kérdést természetesen az osztrák és magyar kormány felelősségének angazsirozása mellett rendezni fogják. Magától értetődik, hogy ezek az alapelvek kell hogy az egész vonalon, minden vonatkozásban, az összes közös intézményeknél érvényesüljenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.)
