Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-590

5yO. országos ülés 1M5 deczembér 1-én, szerdán. 287 egyezés: igaz-e, hogy két állam vagyunk és nincs egy harmadik nemzetközi jogalany, mert ez a fundementuma a paritásnak? Felolvasom önöknek idevonatkozólag az 1867 : XII. t.-cz.-et, amely bevezető részében, amint az eléggé közismeretes, megmondja, hogy (olvassa) : »Éz okból — nem ez a döntő, csak ezt is felolvasom, hogy az összefüggést méltóztassanak látni — ez okból Magyarország főrendéi és képviselői nem mulaszthaták el gondoskodni oly módokról, amelyek lehetővé tegyék, hogy azon alapszerződés, amely az 1723. évi L, II. és III. t.-cz.-ek által a felséges uralkodóház és Magyarország közt létrejött, amely egyrészről a birodalmi kapcsolathoz tartozó országok és tartományoknak az 1723:1. és II. t.-cz.-ek értelmében együttes és elválaszthatatlan birtoklását, másrészről pedig Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét biztosította, lényegében jövőre is sértetlenül fentartassék. Már most nézzük meg és döntsük el a vitát, hogyan érti az 1867 : XII. t.-cz. az indivisibiliter ac inseparabiliter-t? Itt van a 28. §. Méltóztassanak ezt a törvényt odahaza elolvasni. Ez azt mondja (olvassa) : »A közösügyek azon részére nézve, mely nem tisztán a kormányzat köréhez tartozik, Magyarország se teljes birodalmi tanácsot, se bármi néven nevezhető közös, vagy középponti parlamentet czélszerünek nem tart, s ezeknek egyikét sem fogadja el, hanem ahhoz ragaszkodik, hogy miután O felsége legmagasabb trónbeszéde szerint is közös kiindulási pont a pragmatika szankczió: egyrészről a , magyar korona országai együtt, másrészről 0 felsége többi országai és tartományai együtt ugy tekintessenek, mint két külön s teljesen egyenjogú fél. Következve, a két fél között a közösügyek kezelésére nézve mellőzhetlen feltétel a teljes paritás.* Már most miként áll a dolog? Paritás, a mely fundamentuma az 1867: XII. t.-cz.-nek, csak addig van, inig két állam vagyunk, mert paritás csak kettő között lehet. Ha egy állam vagyunk, ha kifelé, a külföld felé egy egyesitett monarchia vagyunk, hát kivel vagyunk akkor paritásban ? JSíem lennének szívesek megmondani? Tehát magának az 1867: XII. t.-cz.-nek fundamentális kérdése, hogy a két külön államra való elmélet érintetlenül és szeplőtlenül fentartassék. Ilyen viszonyok között, ha azután kapunk egy czimerrajzot és kapunk zászlójelvényeket, a melyek a két államiságnak ezen fogalma helyett alkotnak egy közös czimert, a mely egymástól elválaszthatlan monarchiát hirdet a külföldön, meg hogy Magyarország egy közös állam, egy közös czimeres állam, akkor szabadjon azt a konkluzumot levonnom, hogy ez az állapot a törvénynek meg nem felel és alkotmányunkba bele nem illik. Rátérek — hogy befejezhessem beszédemet — a hadiparancs kérdésére. Megvallom, nem minden elfogultság nélkül nyúlok ehhez a kérdéshez. (Halljuk I Hall juh! bal felöl.) Én végig folytattam már e képviselőházban vitákat a chlopy-i parancs idejében, amelyekre nem szívesen emlékezem. Nem szívesen idézném fel, nem is akarom felidézni, sem nem akarom hangsúlyozni azt, hogy a nemzetnek legérzékenyebb oldalai érintetnek egy ilyen hadiparancs által. Én azonben ugy tudom, hogy bárha ministeri ellenjegyzés nélkül jelenik is meg egy felséges kézirat, a t. ministerelnök ur nekünk felelős és én azt hiszem, hogy ő nem is fog vonakodni ennek a felelősségnek a vállalásától. Ezen az alapon teszem meg észrevételemet, és kezdem azon, hogy az 1848 : III. t.-cz. őseinknek örökre dicső példájául a ministeri felelősségnek alkotmányos alapelvét állította be. Az 1867: XII. t.-cz. 27. §-ában, a közösügyekre is kiterjeszti a ministeri felelősség elvét. És miután nálunk csak közös szervek vannak, mint amilyen közös szerv a király, mint amilyen közös szervek a közös ministerek, de nincs egy végrehajtó hatalom, nincs közös végrehajtó hatalom, mint ahogy nincs közös törvényhozás, hanem valamennyi szerv a két államnak külön végrehajtó hatalmi jogán gyakorolják a juriszdikcziót vagy az imperiumot, feltűnő, hogy ma, az alkotmányos korszaknak ennyire haladott időpontjában megjelenik egy hadparancs, amely minden ministeri ellenjegyzés nélkül hamisítatlanul a czezarisztikus formulának szó szerinti fordítása: »sic volo, sic jubeo«, akarom és rendelem. És mit akar és mit rendel? Azt mondja a hadiparancs: Az én hadseregem! Ennek a hadseregnek a zászlója felett 0 felsége korlátlanul rendelkezik, és elmondja, hogy az a zászló, amelyet ő itt megállapít, emlékeztesse a katonaságot a letett esküre, amely szerint hazafias kötelessége azért a kapcsolatért életét feláldozni, hogy () felségének háza hosszú ideig uralkodjék Magyarországon. Minden további részletes bonczolgatás nélkül szembe állítom ezzel az én alkotmányjogi tételemet a legnagyobb lojalitással, amennyire az tőlem telik. Szembe állítom a következőket. A magyar nemzet nem ismer császári hatalmat. A magyar nemzet hadserege a nemzeté és nem a királyé. Mig más államokban léteztek császári hadseregek, landsknechtek és condottierik, akiket az uralkodó saját pénzén tartott fenn és rendelkezett felettük, Magyarországon sem landsknechtek, sem condottierik nem voltak. Az 1715. évi VIII. t.-cz. óta, amely megengedte, hogy idegen zsoldosok is alkalmaztassanak Magyarország katonaságában, Magyarország évszázados dicső történetéből kimagaslik, hogy az a hadsereg, amely vérét ontotta a nemzet jogaiért, nem a királyé, hanem a nemzeté volt, mert még 1715 után is fenmaradt a nemesi felkelés, a banderiális szervezetek, amikor minden magyar nemes ember magamagát kel-