Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-583

583. országos ülés 1915 május lk-én, pénlekeií. 159 ván, annak harmadszori olvasása iránt a napirendi indítvány során fog indítvány tétetni. Következik a napirend 3. pontja : az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899 : XV. t.-cz. módosítása tárgyában az igazságügyminister ur törvényjavaslata (írom. 1146, 1187). Az előadó ur kivan szólni. Darvai Fülöp előadó: T. képviselőház!) Az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899: XV. t.-cz. módosítása tárgyában benyújtott és immár tárgyalás alá kerülő törvényjavaslatot, melyet előadói tisztemből folyólag lehetőleg röviden kívánok ismertetni, mint múlhatatlanul szükséges és elkerülhetetlen revizionális törvényalkotást a t. ház megnyugvással fogadhatja és én a magam részéről teljes tárgyilagossággal ajánlhatom a t. háznak, hogy ezen javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. T. ház ! A szóbanforgó törvényjavaslat nem lép fel nagy pretenziókkal, nem tartozik az u. n. reformalkotások sorába. A javaslat kiegészítő, áthidaló, rendszeresítő és összhangot teremtő munkálat, melynek czélja és tendencziája tiszta és világos, szerkezete egyszerű és igen természetesen illeszkedik bele az u. n. élő jogba. Az 1899: évi XV. t.-cz. módosításra szorul elsősorban azért, mert az ezen törvényczikk alapjául szolgáló régi választási törvény hatályon kivül van helyezve és hatályba lépett az uj választási törvény, az 1913. évi XIV. t.-cz. Az uj választási törvény olyan institucziókat létesít, amelyek a régi választási törvényben bent sem voltak. Ilyen az egész választási eljárás s ilyen a választási eljárás során behozott titkos szavazás. Ha megváltozott a rendszer, illetve az eljárási szabályok sorába nóvumok vétettek fel, igen természetes, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvénynek is módosulnia kell ehhez. A kérdés csak az volt, mélyen t. képviselőház, hogy, amint hangsúlyoztam, nem reformalkotásról lévén szó, czélirányosnak, helyesnek, kodifikatórius szempontból jogosnak mutatkozott-e az, hogy az uj választási törvényben jelentkező változások daczára a curiai bíráskodásról szóló törvény sarkai ból fordítsuk ki, illetve ennek helyébe egy egész uj törvényt illesszünk? Erre a felelet igen rövid. A curiai bíráskodásról szóló élő törvény igen hoszszu küzdelmek után jött létre. A régi választási törvényben, az 1874-iki törvényben, ki van mondva az elv, hogy a bíráskodás tekintetében az alaptörvény tiszteíetbentartása mellett, amely a bíráskodást a képviselőházra ruházza, a curiai bíráskodás fog behozatni. Nem kevesebb, mint 25 esztendő kellett ahhoz, hogy ez az 1874-iki választási törvényben statuált nagyjelentőségű közjogi elv egy élő törvénynyel betetőzést nyerjen ; a betetőzést épen ez az'l899:XV. t. ez. képezte. E 25 ev leforgása után, midőn az uj törvény életbelépett, tehát 1899 óta egészen napjainkig több, mint 15 év telt el, amely időszak folyamán meg lehetett ismerni e most élő törvény hiányait, hézagait és lehetett vitatkozni afelett, hogy vájjon e törvény rendelkezései megfelelnek-e az élet egzigencziáinak, ez a közjogi per helyes alapokra van-e fektetve és ezzel a közjogi perrel és annak elveivel tudunk-e egyáltalán boldogulni ? T. képviselőház ! Azok a nagy viták, amelyek annakidején ezt a törvényt körülzajlották, azok a nagy politikai ellentétek, amelyek ennek az 1899-es törvénynek előzményei voltak, azt a gondolatot ébresztik kodifikatórius szempontból, hogy ilyen körülmények között, ilyen nehéz időkben, midőn a kontroverz kérdéseknek egész légiója merül fel, lehet-e a nagy kérdéseket megoldani ? (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Igen helyesen indult ki az igazságügyi kormány abból a szempontból, hogy a jelen idő erre nem alkalmas. Mert mit cselekedtünk volna ma, ha csak az az egy kérdés vetődött volna fel, hogy az 1911-iki jogászgyülés a forurn competentiae és a hatáskör tekintetében felmerült nagy vitában a parlamenti bíráskodás, vegyes bíráskodás, curiai bíráskodás körül kinek van igaza ? Ha tekintetbe vesszük, t. ház, hogy az 1907-ik évben Günther Antal igazságügyminister ur által benyújtott módosító törvényjavaslat, amely nyugodtabb időkben készült, szintén nem helyezkedett a reformatórius törekvések álláspontjára, (ügy van I jobbfelől.) hanem megelégedett azzal, hogy a fórum tekintetében, a bíróság tekintetében az u. n. vegyes bíróság rendszerét kívánta instituálni, t. i. a curiai és a közigazgatási bíróságból alakult bíróságot vegyesen, azonban a quieta non movere elvénél fogva a törvénynek sarkalatos elveihez hozzá nem nyúlt, sőt az annak idején legnagyobb vita tárgyát képező sarkalatos főkérdésben, az úgynevezett alkotmányos költségek tekintetében teljesen reáhelyezkedett arra az álláspontra, amely az 1899 : XV. t.-czikkben kifejezést nyert. Már most, t. képviselőház, a mai nehéz idők igazán nem alkalmasak arra, hogy a bíróság hatásköri alakzata tekintetében reformokhoz nyúljunk és épen azért ez a törvényjavaslat, t. ház, ugyancsak a quieta non movere elvénél fogva egész terjedelmében és úgyszólván minden rendelkezésében reáhelyezkedik az 1899 : XV. t -czikkre, azzal a különbséggel, hogy a reformatórius törekvést ki kellett terjeszteni abban az irányban, hogy a választási eljárás és a választási elvekben mutatkozó változás megfelelő szisztematikus kiegészítést nyerjen magában a törvényben. Egész bátran konstatálhatom, t. képviselőház, hogy mindazok a rendelkezések, amelyek ezen uj törvényjavaslatban benfoglaltatnak, ha figyelemmel végig méltóztatik nézni az 1899: XV. t.-czikket, minden egyes rendelkezést ugy, amint ma az élő jogban egzisztál és egyáltalában hatályban van, más számok alatt, rendszeresebb formában benfoglaltatik ezen törvényjavaslatban is. A lényege az uj javaslatnak, amely tulaj donképen az alapvető kérdéseket világítja meg, az,