Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-579

579. országos ülés 1915 május 7-én, pénteken. r ajánlott levélnek feladását igazolja s ennek alap­ján azután perelhet. A moratórium-rendelet ezen szakaszára külö­nösen felhívom szíves figyelmüket, mert ez nem jelent semmivel sem kevesebbet, mint azt, hogy most, mikor napokon át egyik filantrópikus szó­noklat a másik után hangzik itt el, amikor lelke­sedéssel és nemes hévvel emlékezünk meg a lő­árkokban levő honfiakról, akkor itt kimondja ez a moratórium-rendelet, hogy elég nekik az u. n. szél-óvás, elég egy a nevükre feladott levél, hogy azt a követelést rajtuk be lehessen hajtani. (Igaz ! Ugy van ! bal felől.) Ez, t. képviselőház, lehetővé teszi azt, hogy egy hadbavonult háztulajdonos, akinek lakói is hadbavonultak s aki emiatt az amortizáczionális rátát nem tudja fizetni, mire hazakerül, elliczitálva látja feje felől a házát és még csak azt sem tudta, hogy őt beperelték. (Igaz! Ugy van ! balfdől.) Hát bocsánatot kérek t. képviselőház, a ban­koknak nyújtott sokféle kedvezményből már elég volt (Igaz! Ugy van! a jobb és a baloldalon.) és ezt azzal tetézni, hogy a hadbavonultak házai el legyenek Hezitálhatok, anélkül, hogy az illető tulajdonosoknak csak sejtelmük is lenne arról, hogy per van ellenük folyamatban, talán még sem megengedett dolog. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbalold-alon.) Most már, hogy teendő javaslataimat meg­alapozhassam, szives türelmükkel, leszek bátor bemutatni, hogy ki az, aki ezidőszerint házbér­uzsorát üz és milyen módon üzi azt. (Halljuk! Halljuk!) Az adatok, amelyeket elő fogok ter­jeszteni, olyan képet tárnak a t. képviselőház elé, hogy mindenki be fogja látni, hogy itt a lehető legszükségesebb intézkedésekre van szükség, hogy egyrészről a háztulajdonos teljes deposszedálása be ne következzék s hogy másrészről ne legyen olyan nagymérvű házbéremelés, amely lehetetlenné teszi a lakóknak az ekszisztencziát. Nem fogok foglalkozni az egész területtel, amely ezen kérdéssel kapcsolatos, mert ez bor­zasztó messze vezetne, tehát nem foglalkozom az összes városokkal, amelyek a házbéradó alá tartoznak, mégis ki kell emelnem, hogy amikor kizárólag a fővárosra vonatkozó adatokat bocsátom a t. ház rendelkezésére, akkor ezek az adatok többé-kevésbbé, mutatis mutandis, mindazon váro­sokra is vonatkoznak, amelyekre nézve a házbér­adó fennáll, érvényben van. T. képviselőház ! Én azt a tételt szándéko­zom most igazolni és azután a konkluzumot meg­felelő javaslattétel czéljából levonni, hogy az ház­adó Magyarországon a többi adókkal és a kül­földdel szemben oly nagy mértékben aránytalan, hogv sürgősen szükség lesz ebben e kérdésben az orvoslás módját megtalálni és pedig amennyire lehet, már ennek a törvényjavaslatnak kereté­ben is. Előrebocsátom azt is, hogy nem szándéko­zom a külföldnek egyéb idevágó példáit részlete­sebben felsorolni, de egy vonatkozásban minden­esetre előterjesztem az adatokat: Bécsre, illető­leg Ausztriára vonatkozólag, mert talán be fogja látni a képviselőház minden tagja, hogy az ipar versenyképessége szempontjából semmi sem oly fontos, mint az, hogy a lakbérviszonyok ne legye­nek aránytalanul megállapítva, illetőleg, hogy Budapest és általában az ország ne legyen nagyobb lakbértehernek kitéve, mint amelyet Ausztria visel. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezekkel a most fennálló moratórium-kérdé­sekkel kapcsolatban leszek bátor a t. ház elé ter­jeszteni egy indítványt, amely arról szól, hogy a törvényjavaslatban már most vétessék fel egy ren­delkezés, ha pedig ez nem volna lehetséges, akkor a t. igazságügyminister ur a moratóriumról kibo­csátandó uj rendeletben szíveskedjék gondos­kodni arról, hogy ez az annuitásra is vonatkozzék. Én tudom, hogy az igazságügyminister ur ré­széről jóindulatra számithatok és itt nyilvánosan is megköszönöm a t. igazságügyminister urnak az utolsó moratóriumi rendeletben foglalt azon intéz­kedéseit, amelyek lehetővé tették azt, hogy ezen­túl legalább a kézbesítés megtörténhetik és nem lesz felfüggeszthető egy olyan per, amely a mora­tóriumi rendelet alá nem tartozó házbérre vonat­kozott és végezetül, hogy a végrehajtás tekinteté­ben sem fog többé előfordulni az a rettentően érde­kes, operettszerü dolog, hogy a bíróságok ugy Ítél­keztek, hogy az egyik bíró kimondta, hogy a bér­leti szerződés megszűnik, a másik biró pedig, mikor a végrehajtásra került a sor, kimondta, hogy az' nem végrehajtható. Már most mi az én kérelmem ? Az, hogy Magyarországon ugy a földbirtokra, mint a ház­birtokra vonatkozólag ott, ahol hadbavonult ház­tulajdonosokról vagy hozzátartozóikról vagy lakók­ról van szó, akik a moratórium alá esnek és ennek folytán házbért nem fizetvén, az illető házban az annuitás fizetésére az alap szűnik meg — ezekre nézve a megfelelő moratórium mondassék ki. Ezek után csak igen röviden vagyok bátor a következőket előadni (Halljuk !) : Ausztriában ebben a kérdésben háromféle rendelet áll rendel­kezésemre. Az egyik, amely az első volt Ausztriá­ban, az összes záloglevelekre vonatkozó követelé­sek behajtását moratórium alá helyezte. Erre az első intézkedésre vonatkozó rendelet itt van a kezemben ; ez különösen azon esetben, ha az illető háztulajdonos igazolta, hogy nem hajtott be töb­bet, mint amennyi a fentartására és az adóra szükséges, a többletre nézve moratórium alá he­lyezte a záloglevélkölcsönök utáni annuitásokat. Most jött a második rendelet, amelynek értelmé­ben a Weisskirchner polgármester által kibocsá­tott rendelet alapján az első intézkedés akként módosíttatott, hogy mivel a záloglevélkölcsönök védelmezendők, elrendelték, hogy azok is kivétes­senek a moratórium alól. És Bécsben is behajtot­ták az annuitásos követeléseket. Végezetül kibocsátották január 15-én az utolsó rendeletet, amelyet a ház asztalára is le­tehetek, — de hiszen a t. minister uraknak erről

Next

/
Thumbnails
Contents