Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-582
582. országos ülés 1915 május 12-én, szerdán. 139 meg, amely távollétében átkutatta házát és lefoglalt nála olyan iratokat, amelyek az 1912. évi liadügyministerséggel semmi kapcsolatban nincsenek, hanem amelyek u. n. komarovi akták, komarovi levelek, melyeket azért gyűjtött a volt hadügyminister ur, hogy a hadviselésben tett tapasztalatait egy védőemlékiratban a háború lezajlása után a maga védelmére és a felelősség elhárítására közzétegye. És azután, miután ez a házkutatás megtörtént a gyanúsított távollétében, megtörtént a védő távollétében s olyan iratok elvitelével, amelyek az ügyre nem vonatkoznak, a fogházban azt az utasító levelet íratták Auffenberg volt hadügyminister úrral, hogy azt a legfelsőbb kéziratot, amely őt, ha jól tudom, április 23-án, bárói rangra emeli komarovi előnévvel, szintén szolgáltassa át a katonai büntető igazságszolgáltatásnak. Kérdem, minő jogon? A katonai bűnvádi perrendtartásnak milyen szakasza alapján ? Egy valakinek kézbesített legfelsőbb kéziratot minő jogon lehet visszakövetelni és a báróság adományozását minő jogon lehet a katonai bűnvádi perrend szabályai szerint nullinkálni vagy felfüggeszteni ? Ezzel azonban még nem merítettem ki a sérelmek sorozatát. A katonai bűnvádi perrendtartás 179. §-a a következőket mondja (olvassa) : »Az előzetes letartóztatást ós vizsgálati fogságot a terhelt személyének és becsületének lehető kímélésével kell foganatosítani. A letartóztatott csak azoknak a korlátozásoknak vettessék alá, amelyek a letartóztatás czéljának biztosítása ós a fogházi rend fentartása végett szükségesek.« A 180. §. azt mondja (olvassa): »A letartóztatottnak azt a kényelmet és foglalkozást, amely rendfokozatának vagy állásának és vagyoni viszonyának megfelel, saját költségén meg lehet engedni, ha a letartóztatás czóljával és fogházi renddel összeegyeztethető.« Közölték velem, hogy Auffenberg volt hadügyminister ur a fogházban szigorúbb elbánás alá esik, mint bármilyen más letartóztatott fogoly. (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Közölték velem, hogy a 63 esztendős férfiú czellája előtt, aki különben a fogházban idegbeteggé lett — olvastam családjához intézett levelét, amelyben arról panaszkodik, hogy brómot szed és álmatlanságban szenved — éjjel és najroal őr áll, mintha szökésétől kellene tartani, állandó felügyelet alatt tartják éjszaka is, és vizsgálják, hogy rendben van-e czellája, ugy hogy e miatt sem képes éjszaka megpihenni. (Mozgás.) Közölték velem, hogy azt a kedvezményt, amely a letartóztatottaknak megadja azt a lehetőséget egészségük fentartására, hogy a fogház udvarán sétáljanak, a komarovi győzőtől és volt hadügyministertő] megtagadták. (Mozgás. Közbeszólásolc a középen.) Bocsánatot kérek, ez így van. (Zaj és nyugtalanság a ház minden oldalán.) Azt hiszem, elég szárazon adom elő a tényeket, minden színezés nélkül. Már most azt kérdezem én, mi ennek a czélja? Ha titokban akarták ezzel tartani, hogy letartóztatták a volt hadügyministert, ha az elkülönítésnek ez a czélja, akkor ennek sokkal egyszerűbb módja kínálkozott volna a letartóztatás elkerülésével, mert hiszen csak nincsen komolyan gondolkozó férfiú aki azt hiszi, hogy az 1912. évi dolgokra vonatkozó vizsgálat miatt Auffenberg lovag vagy báró volt hadügyminister ur szökésétől kellett volna tartani vagy neki módjában állt volna a nyomozatot vagy vizsgálatot bármily irányban befolyásolni. De ha egyszer már letartóztatásba helyezték, akkor épen a katonai bűnvádi perrendnek parancsa az, hogy vele szemben mint idős és beteges emberrel szemben, mint olyan emberrel szemben, aki mögött dicsőséges múlt áll, bármi legyen a vád — én nem azonosítom magamat semmivel, mert a vádat nem ismerem, de bármi legyen a vád — ezen múltja kíméletet ós megkülönböztetett eljárást, nem pedig szigorított és kegyetlen eljárást követel. Ez nemcsak inhumánus, de egyenesen a bűnvádi perrendtartás 179. és 180. §§-aiba ütközik. Én mindezeket lehetőleg szárazon és színezést kerülve igyekeztem előadni és nem is szándékozom ebbe egyéb momentumokat belekeverni. Az ügy beszól önmagáért és helytelennek tartom, hogy beszél, mert nem tudom megérteni, hogy a hadseregnek vagy a monarchiának miféle érdeke volt az, hogy ily nagy éclat-val indítsanak meg eljárást ezekben az időkben; nem vagyok képes megérteni az eljárásnak módozatait sem és különösen az aggályosnak tartom azt a sajátszerű ellentétet, hogy minden vizsgálat alá vont katonai személy neve sacro sanctus, csak Auffenberg neve az, amelyet a nyilvánosságnak demonstratíve dobnak oda prédául. Itt a gondolkozó embernek czélzatosságot és háttérben mozgó erőket kell keresnie. (Ugy van! balfelöl.) Lehetetlen az elől elzárkózni. Nem folytatom tovább; egyszerűen felolvasom interpellácziómat, amely mindezeket a kérdéseket pontokba foglalja. (Olvassa): »1. Miért közölték hivatalosan azt a hirt, hogy Auffenberg Móricz gyalogsági tábornok és volt cs. és kir. hadügyminister ur ellen hivatalának kötelességellenes vezetése miatt, kizárólag az 1912. évi eseményekre vonatkozólag a legutóbbi időben emelt vád tisztázása czéljából vizsgálatot indítottak, holott eddig a czenzura sohasem engedte meg vizsgálat alá vont katonák neveinek közlését? »2. Mi az oka és ezélzata e demonstratív ellentétnek ? »3. Minthogy a vád hivatalos közlés szerint kizárólag Auffenberg közös hadügyministeri minőségére és hivatalos ténykedésére vonatkozik, az 1867. évi XII. t.-czikk 50. §-ának rendelése és az 1848. évi III. t.-czikk 32. §-ának analógiája szerint miként volt szabad Auffenberg volt közös hadügyminister urat ilyen czimen perbe fogni a közösügyek tárgyalására kiküldött 18*
