Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-582

a82. országos ülés 1915 seregnek a presztízsét ugy is lehet értelmezni, hogy ezekben az időkben katonáknak kompromittálása egyáltalában, bármilyen tisztet viseljenek is azok, helytelen. Annál feltűnőbb volt, hogy mikor a czenzura ezt a gyakorlatot következetesen vitte keresztül, április végén egyszerre megjelenik az összes lapokban a következő közlemény: (olvassa.) »Hivatalosan közlik, — tehát nemcsak hogy a czenzura ereszti keresztül, de hivatalosan közlik, — hogy Auffenberg Móricz lovag gyalogsági tábornok ellen hivatalának kötelességellenes vezetése miatt a legutóbbi időben emelt vád tisztázása czéljából vizsgálatot indítottak. A vád tárgya kizárólag az 1912. évi eseményekre vonatkozik s a mostani háborúval semminemű összefüggésben nem áll. A király Auffenberg lovag gyalogsági tábornoknak várakozási illetménynyel leendő szabadságolását elrendelte*. T. ház! Az első kérdésem az, hogy hogyan értsük meg azt a sajátszerű ellentétet a czenzura kezelésében, hogy egyfelől a hadsereg és a monarchia presztízsét megtámadottnak látja, ha a szegedi kétcsillagos officziál neve a lapokban megjelenik, másfelől pedig a háború idejében demonstratíve közli azt, hogy a komarovi győző ellen, akinek nevéhez győzelmes csaták emléke fűződik, a volt hadügyminister ellen, Auffenberg gyalogsági tábornok ellen vizsgálat indíttatik ? Ez az első kérdésem; mi az oka ennek az ellentétnek, mi a czélzata ennek a demonstratív és szembetűnő ellentétnek, mert hiszen ennek magyarázatát kell keresni? És, t. ház, Auífenbergkez nagyon közel álló oldalról hallom, — mert hiszen én itt és soha életemben egy szót sem váltottam avval, akiről itt szó van, soha személyes ismeretségben vele nem állottam, és természetesen tisztán a hozzá közel állóknak, az ő közvetlen környezetének informácziójára vagyok utalva — mondom, az ő közvetlen környezete ugy írja le Auffenberg volt hadügyminister lelkiállapotát azon idő óta, midőn elvesztette kommandóját, hogy ő hevesen és sürgetően követelte, hogy akczióba léphessen, és hogy ő bizonyos szókimondással nyilatkozott ezen alkalommal s többször kijelentette, hogy nem hajlandó az uj Benedek szerejjét játszani; aktákat rendezgetett, egy védő emlékirat megírására készült; magasállásu személyiségekről írásban, levélben, hogy enyhe szót használjak, nagyon szabadon nyilatkozott. Ezt a jellemzést előrebocsátva, t. ház, amely az ő közvetlen környezetéből származik, ismétlem, hogy ezek után történik az, hogy április végén váratlanul megjelenik ez a közlemény, amely csonka, mert közli azt, hogy Auffenberg ellen vizsgálat indíttatott 1912. évi, tehát akkori hadügyministeri hivataloskodására vonatkozó állítólagos ténykedései miatt, de nem közöl egyebet, nem közli azt, hogy Auffenberget április 26-án előzetes letartóztatásba helyezték. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. májas 12-én, szerdán. 137 Itt ismét felmerül az a kérdés, t. ház, hogy vájjon a monarchia biztonsága és presztízse szempontjából elkerülhetetlenül szüséges volt-e ennek a lépésnek megtétele és felmerül ez a kérdés az 1912 : XXXII. t.-czikkben nálunk is törvénybe iktatott a közös haderőre vonatkozó katonai bűnvádi perrendtartásnak 171. §-a szerint is, amely tüzetesen felsorolja azokat az eseteket, amikor előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak lehet helye. Alapja, lényege e rendelkezésnek, hogy akkor kerülhet csak arra a sor, ha az illető szökésétől lehet tartani, vagy hogy meghiusítja a nyomozást. Kérdezem, hogy e szakasz szerint is mily elkerülhetetlen szükség kívánta azt, hogy április 26-án a volt hadügyministert és a komarovi győzőt előzetes letartóztatásba helyezzék és megfoszszák attól a kardtól, amelyet 44 esztendőn keresztül viselt az oldalán ? T. ház! Ez a kérdés azonban nemcsak a katonai bűnvádi perrendtartás kérdése; ez alkotmányjogi kérdés. Ez a kommüniké, amely hivatalosan jelent meg, egész világosan azt mondja, hogy az egyelőre ismeretlen vád, mely működésére vonatkozik Auffenberg lovagnak, akit időközben 0 felsége kegye április 23-án »Komarovi« előnévvel bárói rangra emelt, amely legfelsőbb kézirat ugyancsak azon iratok közé tartozik, amelyek hivatalosan elvitettek, a katonai vizsgálóbírónak lettek átszolgáltatva; ez a kommüniké, tehát mondom, amely a lovag, vagy báró Auffenberg volt hadügyminister ur 1912. évi hadügyministeri ténykedését teszi az állítólagos vád tárgyává, világos bevallása annak, hogy itt nem közönséges deliktum elkövetésével vádoltatik a volt hadügyminister, hanem igenis az ellene a vád, hogy hadügyministeri minőségében állását nem helyesen, nem megfelelően, vagy nem visszaélés nélkül vitte volna. T. ház! Ehhez a kérdéshez semmi köze nincs a katonai büntető jognak, semmi köze nincs a katonai bűnvádi perrendtartásnak, ez nem katonai kérdés. Ebben az esetben Auffenberg volt hadügyminister ur nem mint katona, hanem mint alkotmányunk értelmében volt közös hadügyminister felel, felel az- 1867: XII. t.-cz. 50. §. alapján, amely kimondja, hogy ami a közös ministerium felelősségét és annak módját illeti: mindenik bizottságnak joga leend oly esetekben, midőn az alkotmányos törvények megsértése miatt szükségesnek látja a közös ministeriumnak vagy e ministerium egyes tagjának perbe fogását indítványozni s ezen indítványát írásban a másik bizottsággal is közölni. Ha a perbefogást mindenik bizottság elhatározza, vagy ha az, az eltérő vélemények miatt a fentebbiek szerinti szavazó ülésben többséggel clhatároztatik: e határozat azonnal jogérvényesnek tekintendő. Az 51. §. pedig beszél az állami bíróságról, helyesebben állami zsűriről, amely ez esetben hatáskörrel bír. A ministeri felelősségről szóló 1848: III. t.-czikknek az analógiája tar18